Századok – 1966
Közlemények - H. Haraszti Éva: Chartizmus és nemzetköziség 461
466 H. HARASZTI ÉVA A Testvéri Demokraták Társaságának proletár nemzetközi egysége nemcsak szavakban és lelkesedésben nyilvánult meg. Bár nyiltan csupán két emigráns csoport — a német és a francia demokraták társasága — tartozott kötelékébe, hat állandó titkára képviselte a svájciakat, a magyarokat, a skandinávokat és más nemzetiségűeket is.1 6 Még 1845-ben megfogalmazott elvei és szabályzata szerint a társaságnak célja tagjai kölcsönös felvilágosítása, és a jelszavában kifejezett elv propagalása volt. A tagok írásban foglalt hitvallása — kivonatosan — így szólt: „Visszautasítunk és elítélünk mindenfajta örökletes egyenlőtlenséget és kasztkülönbséget; ezért úgy tekintünk a királyokra, arisztokratákra és minden tulajdonon alapuló politikai privilégiumot monopolizáló osztályra, mint kizsákmányolóra és az emberek testvériessége elvének megsértőire. A kormányokat az egész nép válassza, és azok az egész népnek legyenek felelősek — ez a mi politikai hitvallásunk. Kinyilvánítjuk, hogy a föld természeti kincseivel együtt mindenki közös tulajdona; . . . kinyilvánítjuk, hogy a társadalom jelen állapota, mely lehetővé teszi az ingyenélők és a cselszövők számára, hogy a föld gyümölcseit és az ipar termékeit kisajátítsák és arra kényszerítik a munkásosztályokat, hogy munkájukért elégtelen jutalmat kapjanak, alapvetően igazságtalan. A mi társadalmi hitvallásunk az, hogy a munka és annak bére egyenlő legyen. Elítéljük az egyaránt ostoba és gonosz »nemzeti« gyűlölködést, amely mindez -ideig megosztotta az emberiséget... S minthogy meg vagyunk győződve arról, hogy minden korban a nemzeti előítéletekből a nép elnyomói húztak hasznot, e társaság elveti »a külföldi« fogalmát, tekintet nélkül arra, hogy ki kire alkalmazza. Erkölcsi hitvallásunk ez: úgy fogadjuk embertársunkat, tekintet nélkül országára, mint egy család: az emberi faj tagjára és egy nagy birodalom, a világ polgárára. Végezetül elfogadjuk azt a nagyszerű erkölcsi törvényt: »Tedd azt testvérednek, amit tőle vársz«, — minthogy ez a köz és egyéni boldogság legbiztosabb záloga."17 Eleinte nem nagy propagandát fejtett ki a társaság — hat. hónap is eltelt, míg megalapítása után Harney nyomtatásban említést tett róla, s megalakulásának első évfordulóján Harney határozottan kifejtette, hogy nem kívánnak pártalakulatként működni, ném szednek tagdíjakat, nincs szükség sem tanácskozó testületre, sem bizottságokra, hiszen csupán különböző országokból származó emberek gyülekezete ez, a kölcsönös tájékoztatás céljából. Ez az álláspont azután ki is váltotta Engels bírálatát, aki rámutatott 1846 őszén, hogy a Testvéri Demokratáknál túlsók a testvériség, s túl kevés az Osztályharc.18 A kezdet szerénysége és annak hangsúlyozása, hogy nem kívánnak pártként fellépni, két indokkal magyarázható: nem kívánták sürgősen nyilvánossá tenni, hogy a különböző politikai menedékjogot nyert emigráns csoportokat szorosabb és szervezettebb szálak fűzik az angol chartistákhoz. Továbbá nem kívántak a chartistákkal rivalizálni, pártot alakítani a chartista párton belül. Ahogyan ezt a Testvéri Demokraták Társasága tevékenysége során először nyilvánosan fellépő jelentős chartista egyéniség, Ernest Jones megfogalmazta: „Megalakulásakor chartista barátaim részéről volt bizonyos bizalmatlanság a Testvéri Demokraták iránt — attól féltek, hogy ez kísérlet a párton belül a pártalakításra; most már tudják, hogy e társaság valamennyi tagja ízig-vérig chartista és a chartizmus próbaköve annak, hogy valaki a tagja lehessen."19 Ennek a bizalmatlanságnak az eloszlatására még alakulása után két évvel is, amikor mégis rátértek az egyesületi élet szervezettebb formáira2 0 (vagy talán éppen azért), igen helyesen súlyt fektetett a vezetőség. Az egyesületnek egy 1847 novemberében kelt külön határozata megállapította a ehartizmussal való azonosulását, mivel „a Testvéri " A titkárok feladata volt, a többi között, a Társaság nyilatkozatainak, közleményeinek megfogalmazása, aláírása. H. Hubert, N. Németh, P. Holm volt a svájci, a magyar, a skandináv titkár, J. A. Michelot a francia, K. Schapper a német és természetesen Harney az angol titkár. L. Oborski, mint nemhivatalos titkár ügyködött a lengyelek képviseletében, ui. az angol kormány anyagi támogatása miatt a Lengyel Demokrata Társaság nem akart nyiltan csatlakozni a Testvéri Demokratákhoz, mert azonnal megvonták volna a hivatalos segélyt. A Testvéri Demokraták Társaságának tagja lehetett bárki, akinek ismert ajánlója volt, és aki felelősséget vállalt a jelölt demokratikus nézeteiért és kifogástalan erkölcsi magatartásáért. A tagsági igazolványokra 12 nyelven nyomtatták ki a társaság jelszavát: „Minden ember testvér" (angolul, franciául, németül, hollandul, dánul, svédül, spanyolul, olaszul, újgörögül, oroszul, lengyelül és magyarul) és a hat titkár aláírását. Schoyen: i. m. 136. 1.; T/t. Rothstein: From Chartism to Labourism. London. 1929. 129., 131. 1.; Th. Frost: Forty Years Recollections. Literary and Political. London. 1880. 125-127. 1. "„The Principles and Rules of the Society of Fraternal Democrats", 1845. Közli: G. D. H. Cole —A. W. Filson: British Working Class Movements. Select Documents, 1789 — 1875. London. 1951. 402-403. 1. 18 Marx — Engels Válogatott Levelek. Bpest. 1950. 27. 1. » E. Jones, Northern Star, 1848. febr. 5. Rothstein, i. m. 130.1.; Schoyen, i. m. 138. 1. 10 1847. jrtí. 19-én eldöntötték, hogy évente 1 shilling tagsági dijat szednek, a titkárokból bizottságot alakítottak, pénztárost neveztek ki, havonta taggyűlést tartottak, a Társaság nevét pedig Egyesületre változtatták. Rothslein szerint minden bizonnyal az I. Internacionálé-nak is modelje volt e szervezet. I. m. 131. 1.
