Századok – 1966

Közlemények - H. Haraszti Éva: Chartizmus és nemzetköziség 461

CHABTIZMUS ÉS NEMZETKÖZISÉG 465 szeptember 22-én, a francia köztársaság kikiáltásának ünneplésére rendezett banketten alakult meg a Testvéri Demokraták Társasága (Society of Fraternal Democrats). Ez volt az 1845-ös év legfontosabb munkásmozgalmi eseménye. E társaság keretében kerültek' egymással szorosabb és rendszeresebb kapcsolatba Harney, Jones, Marx és Engels,' valamint a londoni baloldali emigránsok és chartisták. Az alakuló gyűlésről, a bankettről Engels tájékoztatott ,,A nemzetek ünnepe Londonban" c. a „Rheinische Jahrbücher zur gesellschaftlichen Reform"-ban megjelent Írásában,14

amely annál is értékesebb szá-í munkra, mert nem csupán az elhangzott beszédeket és korábban Londonban a különböző nemzetek radikálisainak egyesítésére törtónt kísérletek összefoglalását ismerhetjük1 meg ez elsőrendű kútfőből, hanem Engelsnek az eseményhez fűzött gondolatait is. Engels leirásából tudjuk, hogy a gyűlésen részt'vettek angolok, franciák, németek, olaszok; spanyolok, lengyelek és svájciak, sőt Magyarország és Törökország is „állított egy-egy: főnyi kontingenst", Cooper elnökölt, az angolok, németek és franciák vitték a szót. Az est fő előadója angol részről az „izig-vérig proletár" Harney volt, aki „tökéletesen tisztában van az európai mozgalom céljával — mint Engels kiemelte —, és teljesen à lahauteur des principes áll, jóllehet semmit sem tud az igazi szocializmusra vonatkozó német elméletekről. Főképpen az ő érdeme ennek a kozmopolita ünnepélynek a megren-' dezése; nem sajnált semmi fáradságot a különböző nemzetiségek összehozására." Harney beszédében főleg a francia forradalom nagy kérdéseinek és nagy szereplőinek, valamint Babeufnak és Buonarrotinak történeti távlatban is helytálló móltatását nyújtotta,: majd a következő szavakkal fejezte be beszédét: „Mi a nemzeti ellenszenveket határozottan elutasítjuk; megvetjük, utáljuk az eféle barbár csalétkeket ós fogásokat, mint »ter-< mészetes ellenség«, »ősellenség«, és »nemzeti dicsőség«. Gyűlölünk minden háborút, kivéve: azokat, amelyekre valamely nép a belső elnyomás és külső betörés ellen kényszerül. Sőt, mi több, elutasítjuk ezt a szót : »külföldi« — ne létezzék többé demokratikus szótárunkban."'. Ezután J. Moll elénekelte a Marseillaise!, majd a német utópista-kommunista W. Weitling: ős dr. Berrier-Fontaine francia republikánus mondott pohárköszöntőt; ez utóbbi szónoklatában jelentős helyet foglalt el az a gondolat, hogy Franciaország republikánusai nem csupán Franciaországért küzdöttek, hanem az egész emberiségért, s hogy az egyen-, lőség elvei máris új életre keltek. „A kommunista egyesülések kiterjeszkednek az egészl országra, s remélem hamarosan megérjük az összes nemzetek demokratáinak nagy kon föderációját, hogy biztosítsuk a republikánus kommunizmus diadalát egész Európában.": További pohárköszöntők hangzottak el Paine-re, az egész világ, majd Anglia, Skócia ési Írország harcban elesett demokratáira, a chartizmus egyetlen felkelési kísérletének' vezetőire, Frost-ra, Williams-ra, Jones-ra, a száműzött chartistákra, O'Connor-ra, a Northern Star-ra ós demokratikus dalok éneklésével ért véget az ünnepély. Engels a bankettet kommentálva megállapította, hogy „a nemzetek testvériesü-f lése a modern demokráciának a zászlaja alatt, amely a francia forradalomból indult ki,i a francia kommunizmusban és az angol chartizmusban fejlődött ki, mutatja, hogy a tömegek és képviselőik jobban tudják, hányat ütött az óra, mint a német elmélet'V Megállapította továbbá: „A demokrácia ma a kommunizmus. Másfajta demokrácia már csak elméleti vizionáriusok fejében létezhet, akik nem a valóságos eseményekkel törődnek, akik szerint nem az emberek és a körülmények fejlesztik ki az elveket, hanem az, elvek fejlesztik ki önmagukat. A demokrácia proletár elv, a tömegek elve lett. Lehet, hogy a tömegek a demokráciának ezzel az egyetlen helyes jelentésével nagyobb vagy kisebb mértékben vannak tisztában, de valamennyien a társadalmi egyenjogúságnak leg-' alább homályos érzését kapcsolják a demokráciához. A demokrata tömegek a kommunista harci erők seregszemléjénél nyugodtan számításba vehetők. S amikor a különböző; nemzetek proletár pártjai egyesülnek, teljesen igazuk van, ha a demokrácia szót írják zászlajukra, mert azokat kivéve, akik nem számítanak, 1846-ban minden európai demokrata többé-kevésbé határozottan kommunista... Végül a nemzetek testvériesülésónek, manapság inkább, mint valaha, merőben szociális jelentése is van. Az olyan agyrémek, hogy európai köztársaság, örök béke lehetséges, amíg a politikai szervezet fennáll, éppen olyan nevetségessé lettek, mint a népeknek az általános szabadkereskedelem égisze alatt való egyesüléséről puffogtatott frázisok; ós miközben ily módon az összes effajta: érzelgős agyrémek teljesen kimennek a forgalomból, valamennyi nemzet proletárjai, anélkül, hogy sok hűhót csapnának, már megkezdik a valódi testvériesülést a kommunista demokrácia lobogója alatt."15 meg Peterloo hőse, „Orator Hunt" születésnapjáról, ugyancsak együttesen tartottak „rokonszenvgyűlést" a lengyelek mellett Harney és Schapper szónoklataival. " K. Marx és F. Engels Müvei. 2. köt. 1844-1846. Bpest. 1958. 571-584. 1. "Uo. 573-574. 1.