Századok – 1966
Tanulmányok - Sz. Ormos Mária: A fegyverkezés kérdése az európai diplomáciában Hitler uralomrajutása után (1933–34) 400
442 az. ORMOS MÁRIA e szervezetek háttérbe szorítását s világos volt, hogy ebben az összefüggésben a nagylétszámú SA-ról van elsősorban szó.127 Javasolta, hogy az angol kormány kérjen Németországtól hivatalos nyilatkozatot e szervezetek nemkatonai jellegéről s ezt meg fogja kapni. Ezután Anglia ejtse el javaslatából a légierőre vonatkozó abszolút tilalmat, s ezen az alapon írják alá mielőbb a paktumot.128 Neurath közölte Edennel, hogy ez az utolsó német „engedmény".129 Eden párizsi és berlini eredményei Mussolinit nem hangolták optimizmusra, de mégis reménykedett abban, hogy Franciaország nem fogja vállalni az egyezmény megtorpedózásának ódiumát. A maga részéről továbbra is támogatta a német kéréseket, beleértve a légierőre vonatkozóakat is. Az SA és az SS ellenőrzésével kapcsolatos német ajánlatot azonban nem nagyon értette, s ezt veszedelmes precedensnek vélte, nyilván az olasz milícia szempontjából. Az egyezmény és a német kívánságok elfogadása mellett azzal érvelt, hogy Németország bizonyos mértékben máris fegyverkezik és ebben nem lehet megakadályozni. „Egyetlen út lenne a német újrafegyverkezés megállítására, és ez a háború" — mondotta. Rómában Eden bizonyos megértéssel beszélt a német szempontokról, s kiemelte a német határozottságot a francia bizonytalansággal szemben. Chambrun ottani francia nagykövettel szemben rámutatott a „német engedményekre". Barcza vatikáni magyar követnek kijelentette, hogy kormánya „nagy megértéssel viseltetik különleges helyzetünk iránt és rendkívül elismeri azt a simulékony és előzékeny magatartást, amelyet a leszerelési kérdésekben mindenkor tanúsítottunk, dacára annak, hogy helyzetünk igen nehéz". Eden panaszkodott a franciák hajthatatlansága miatt, elismeréssel említette Hitler nagy nyíltságát, amellyel előtte a birodalom helyzetét feltárta, s megjegyezte, hogy „ő személyesen meg van győződve Hitler békevágyáról", bár nem titkolhatja el arra vonatkozó értesüléseit, hogy „a németek tőlük telhetőleg fegyverkeznek, ami a jövőre nézve nagy veszélyt jelent". Eden lordpecsétőr Bülow német államtitkár megállapítása szerint szemmelláthatóan „szimpatizált" Hitlerrel.130 Mindez eléggé eltér attól az „objektív" beállítástól, amit Eden európai körútjának emlékiratában igyekszik adni.131 A körút után eléggé sovány eredménnyel ért vissza Párizsba, különösen mivel a közhit szerint Franciaország „leszerelésre nem is gondolt".13 2 Az ellentétek második párizsi tárgyalásai során sem oldódtak fel. Miután Eden — kiemelve, hogy Hitler több téren honorálta a francia óhajokat — ismertette útjának eredményeit, Doumergue és Barthou rámutattak arra, hogy az „engedmények" látszólagosak. Véleményük szerint a német paramilitáris alakula-127 E szervezetek létszámát illetően a források eltérőek. Legmagasabbra becsüli D. Woodman : Hitler treibt zum Krieg (Paris 1934) с. munkájában. E szerint 1933-ban az SA létszáma kb. 2,5 milliót, az SS-é 300 000 főt tett ki. A források többsége az összlétszámot 1 —1,5 millióra teszi. 128 DGFP (С) II. köt. 273. sz. 520-523. 1.; Küm. pol. 1934 — 2/25 — 631; 11/25 — 282/819 Masirevich berlini magyar követ jelentése 1934. febr. 28. és márc. 4. DBFP 2. szér. VI. köt. 302. sz. 448—470. 1. 129 DGFP (С) II. köt. 322. sz. 527-528. 1. 130 DBFP 2. szór. VI. köt. 322. sz. 486-491. 1.; DGFP (С) II. köt. 277. sz. 528 — 529. 1.; 283. sz. 535 — 537. 1.: Kiim. pol. 1934 — 11/25 — 282/667 Barcza vatikáni magyar követ jelentése 1934. febr. 27.; 2/25 — 631—Masirevich berlini magyar követ jelentése 1934. febr. 28. 131 The Eden Memoirs ... 53 —83. 1. 132 Küm. pol. 1934—11/25 — 282/667 Barcza vatikáni magyar követ jelentése 1934. febr. 27.
