Századok – 1966
Tanulmányok - Sz. Ormos Mária: A fegyverkezés kérdése az európai diplomáciában Hitler uralomrajutása után (1933–34) 400
A FEGYVERKEZÉS KÉRDÉSE HITLER HATALOMRAJUTÁSA UTÁN 443 tok ereje és létszáma nem csökken azáltal, ha ellenőrzik őket, Hitler ígérete a Népszövetségbe való visszatérésre teljesen bizonytalan, Németország „lemondhat" a bombázógépekről, minthogy olyan polgári gépekkel rendelkezik, melyeket könnyen átalakíthat bombázókká stb. Barthou közölte, hogy a garanciák és szankciók kérdésében nem tud még nyilatkozni, mivel az egész kérdéskomplexumot meg kell vitatnia a Nemzeti Honvédelmi Bizottságnak. Mindenesetre hangoztatta a francia kormány tárgyalási készségét. Amikor Eden újból sürgette a határozott francia választ, Barthou kijelentette, hogy ami a kísérleti szakaszt, az ellenőrzést és a végrehajtás garanciáit illeti, már válaszoltak, van azonban egy kérdés, még hozzá központi kérdés, amire nem tud feleletet adni. A kérdés így hangzik: „Hozzájárul-e Franciaország a német újrafegyverkezéshez?" Eden válasza, mely szerint a kérdés az, hogy „Franciaország hozzájárul-e az Egyesült Királyság memorandumához", csak aláhúzta a kettő azonosságát. A március 1-i megbeszélés ismét azzal végződött, hogy a franciák nem adtak végleges választ, s álláspontjuk írásos ismertetésére tettek csak ígéretet.133 Barthou tovább taktikázott, s kissé fanyalogva ugyan, de március 4-én fogadta a Hitler megbízottjaként jelentkező Ribbentropot,134 s Ribbentrop jelentése szerint még egy esetleges berlini útról is hajlandó volt beszélni. Erről egyébként a lengyel külügyminisztérium is tudomást szerzett és közvetíteni kezdett a Hitler—Barthou találkozó érdekében.135 Franciaország nemzetközi helyzete ebben az időben valóban igen súlyossá vált. Nem beszélve a belpolitikai problémákról, a Párizsban és vidéken egyaránt érlelődő belső feszültségről, ami a Stavisky-ügy, a február 6-i fasiszta jellegű megmozdulás, majd a Prince-ügy, s mindezek kivizsgálása körül keletkezett, s ami megingatta Franciaország nemzetközi presztízsét, objektív nemzetközi helyzete is romlott. Súlyos pozíció veszteséget jelentett a január 26-i német—lengyel megnemtámadási egyezmény megkötése,136 érlelődött a 133 DBFP 2. szér. VI. köt. 323 — 324. sz. 491 — 501. 1.; The Eden Memoirs... 79 — 82. 1.: Les événements survenus en France ... I. köt. 13. 1. 134 DGFP (С) II. köt. 301. sz. 562-565. 1. 135 Uo. III. köt. 31. sz. 75 — 82.1. Hivatkozott rész a 79. lapon. A lengyel közvetítésre Küm. pol. 1934—11/25 — 282/1120 Khuen Héderváry párizsi magyar követ távirata 1934. ápr. 10. 130 A középkelet-európai államok közül Magyarország mellett elsőként Lengyelország keresett közeledést a hitleri Németországhoz. Máj. 3-án Wysocki berlini lengyel követ lépésének eredményeként lengyel—német nyilatkozat jelent meg, mely kifejezte a két fél óhaját a közös kérdések rendezésére a fennálló szerződések keretében (DIA, 1933. 423. 1.), majd nov. 15-én Lipski berlini lengyel követ felvetette a megnemtámadási szerződés gondolatát, amit Hitler habozás nélkül magáévá tett. A berlini magyar követ szerint célja ezzel az volt, hogy ,, . . . a legfőbb kérdések (korridor, Danzig) időleges kikapcsolásával az egyéb pendens kérdések . . . rendezést nyerjenek". (Küm. pol. 1934 — 21 — 334 Masirevich berlini magyar követ jelentése az 1933-i évről.) Jan. 26-án Lipski és Neurath aláírták a 10 évre szóló ún. deklarációt. Ez kimondta, hogy a két állam viszonyait a Kellogg-Briand-paktum szellemében, erőszak alkalmazása nélkül kívánja rendezni; a deklaráció a két fél nemzetközi kötelezettségeit nem érinti. A megegyezést Matuska varsói magyar követ így értékelte: ,, . . . miután nehezen tételezhető fel, hogy a lengyel kormány a történtek után a franciák németellenes politikáját minden vonatkozásban híven kövesse, a megegyezést határozottan és elsősorban német sikerként kell elkönyvelnünk". (Küm. pol. 1934—11/24—143 Matuska jelentése 1934. jan. 31.) A francia kommentárokat viszont Khuen Héderváry párizsi magyar követ így összegezte: ,, . . . a szerződés megkötése Németország részéről csak időnyerést célzó politikai aktus, mely nem oldja meg azt a konfliktust, mely a lengyel—német viszony mélyén rejlik és amely továbbra is fennáll. A szerződés 10 évre köttetett meg ugyan, de csak addig fog érvényben maradni, míg Berlinnek arra szüksége van." (Küm. pol. 1934 —11/24—96/411 Khuen Héderváry
