Századok – 1966

Tanulmányok - Sz. Ormos Mária: A fegyverkezés kérdése az európai diplomáciában Hitler uralomrajutása után (1933–34) 400

A F EGYVERKEZÉS KÉRDÉSE HITLER HATALOMRAJUTÁSA UTÁN 441 az ellen, ha az 1935-i flottakonferencia növekedést eredményez a brit tengeri fegyverzetben. A britek mégis azt kívánják, hogy a franciák csökkentsék védelmi képességüket. A németek már repülőtereket építenek a demilitarizált övezetben. Katonai légierejük, bár mérsékelt mennyiségben, minőségileg félelmetes. Már megszegték a békét és a továbbiakban is meg fogják szegni. Eljön az idő, amikor Németország gyarmatainak visszatérését fogja követelni, és mi lesz a válasz erre, ha közben már mindent megkapott, amit más területeken kívánt. Minden Németországnak tett engedmény kiindulópont egy új követeléshez." Barthou külügyminiszter abból indult ki, hogy a németek erőszakos ausztriai politikája miatt a helyzet január óta megváltozott. Ezt követően kritizálta a brit jegyzéket. Feltételezte, hogy a próbaidőt a légierő tekintetében a jegyzék azért tartja fenn, mert Anglia elsősorban ,,a levegőből sebezhető", de mint mondotta, Franciaország helyzete más, számára a szárazföldi erők kérdése is fontos. Neki, mivel a javaslat le akarja fegyverezni, biztosítékra van szüksége, hogy a németek a hadseregen kívül nem szerveznek katonai erőt. Barthou hivatkozott a francia közvéleményre is, mely fokozódó mértékben ellenzi az adott körülmények között a leszerelést. Ezt Franciaország csak a biztonsági feltételek teljesítése esetén tehetné meg. Ehhez nézete szerint három dologra van szükség: hatékony nemzetközi szolidaritási rendszer kiépítésére, nemzetközi haderő szervezésére és az egyezményben kísérleti időszak beiktatására. A francia miniszterek aggályaikra választ nem kaptak, Eden a régi receptet hajtogatta: megegyezés vagy meg nem egyezés, korlátolt vagy korlátlan fegyverkezés; az angolok szerint változatlanul ez volt a kérdés, a fő szempont pedig, hogy a németek mit „fogadhatnak" el. Eden például megjegyezte, hogy a németek a paramilitáris szervezetek feloszlatásába nem mehetnek bele, s ezzel kapcsolatban elismerte, hogy Németországnak e szervekre „belpolitikai okokból" szüksége van.126 Eden Berlinben mindenesetre igyekezett olyan német kijelentésekhez jutni, melyek megkönnyíthették a francia kormány ellenkezésének eloszlatását. A francia jegyzéknek az SA-ra és az SS-re vonatkozó aggályait illetően Hitler ismételten közölte és részleteiben is vázolta elképzelését a német paramilitáris alakulatok nemzetközi ellenőrzésére nézve, s hozzájárult ahhoz, hogy a francia támadó fegyverek megszüntetését csak 5 év múlva kezdjék meg. Ezzel jóváhagyta a francia kormány által kívánt kísérleti periódust,Ismét kérte azonban — bombázók nélkül — a légierő megszervezésének engedélyezését. Közölte, hogy a leszerelési konvenció aláírása után hajlandó tárgyalni Németországnak a Népszövetségbe való visszatéréséről, hangoztatta azt a nézetét, hogy az angol és a német nemzetet faji és szellemi feltételei harmonikus együttműködésre és barátságra predesztinálják. A február 21-i megbeszélés során Hitler még tovább ment. Miután megmagyarázta, hogy Németország összes szomszédainak haderejéhez kéjjest csak 30%-ot kér, ami nem haladja meg a francia erők 50%-át, visszatért az SA és az SS kérdésére. Kijelentette, hogy nézete szerint a franciák által kívánt ellenőrzés az SA-ra és az SS-re nézve voltaképpen felesleges. Ö a maga részéről sohasem engedné meg egy második hadsereg létesítését az országban. A történelem leckéje azt tanítja, hogy egy ilyen második hadsereg létesítése nem kívánatos. Ezzel Hitler burkoltan kilátásba helyezte 126 DBFP 2. szer. VI. köt. 297. sz. 435—442. 1.; The Eden Memoirs . . . 57 — 60. 1.