Századok – 1966
Tanulmányok - Sz. Ormos Mária: A fegyverkezés kérdése az európai diplomáciában Hitler uralomrajutása után (1933–34) 400
440 SZ. ORMOS MÁRIA A Doumergue-kormány külpolitikájának első, 1934. április 17-ig tartó szakaszában azonban, amelyet itt közelebbről vizsgálni kívánunk, a kormány egyéb tényezőivel szemben Barthou mutatkozott óvatosabbnak. Ebben a szakaszban taktikailag elődei politikáját folytatta s egyelőre nem tervezte a németekkel való nyílt szakítást. Jóllehet a franciaországi fordulat után az olasz kormány azt a következtetést vonta le, hogy Daladier bukásával a megegyezés lehetősége megszűnt, s a maga részéről beszünteti a problémával való foglalkozást,121 ennek jelei az első időben nem mutatkoztak. Barthou nem csapta be az ajtót, hanem szemmel láthatóan azon volt, hogy időt nyerjen. Fontosnak mutatkozott ez a manőverezés Anglia miatt, melynek kormánya továbbra is megfeszített erővel dolgozott a megegyezés érdekében. Ennek az elképzelésnek megfelelt az 1934. február 14-i francia aide-mémoire, amely az angol előterjesztésre nem, hanem csak a legutóbbi német jegyzékre válaszolt. Az irat hangja sokkal kevésbé volt konciliáns, mint a korábbiaké,12 2 előtérbe tolta az SA és az SS problémáját, próbaidőt követelt, s leszögezte, hogy a francia kormány nem hajlandó a vitába bevonni a tengerentúli francia erők kérdését,123 de — jóllehet a német külügyminisztérium úgy nyilatkozott, hogy a jegyzék szempontjai Németország számára elfogadhatatlanok12 4 — egészében véve nem zárta el a további tárgyalások útját. Az angol kormány utolsó erőfeszítést tett az egyezmény nyélbeütése érdekében. Az 1933. december 31-én kinevezett lordpecsétőr, Anthony Eden, akinek resszortja a leszerelési és népszövetségi ügyek intézése volt,125 február 16-án az érdekek összehangolása céljából európai körútra indult. Első állomása Párizs volt, itt azonban azt tapasztalta, hogy a miniszterelnök és a külügyminiszter a kormány belpolitikai problémáira hivatkozva egyszerűen nem hajlandó végérvényesen nyilatkozni az angol tervezettel kapcsolatban elfoglalt álláspontjáról. Azt állították, hogy a kormánynak még nem volt ideje a kérdéssel foglalkozni. Kételyeiket és aggályaikat s az angol javaslattal kapcsolatos bírálatuk szempontjait azonban felsorolták. Doumergue miniszterelnök kifejtette, hogy nézete szerint mindenekelőtt tisztázni kellene, mit is értenek hadseregen. Háború esetén ugyanis Franciaország tartalékait nem tudja azonnal bevetni, míg Németország a milliós létszámot meghaladó paramilitáris alakulatai révén az első percben a francia haderő többszörösét vetheti a frontra. Doumergue megkérdezte, vajon a világ jelenlegi atmoszférája olyan békés-e, hogy megengedi a francia haderő szétzúzását. „Az Amerikai Egyesült Államok nem hajlandó belépni a Népszövetségbe, Japán és Németország bejelentették kiválásukat - mondotta —. A japánok háborút kezdtek, az oroszok háborútól félnek Japán részéről és úgy érzik, ugyanaz fenyegeti őket Németország oldaláról. Egyedül Franciaország és Anglia garantálhatja a békét. A franciák nem kérik, hogy a britek csökkentsék tengeri és légi erőiket és nem lesz kifogásuk 121 DGFP (С) II. köt. 242. sz. 456. I. 122 Küm. pol. 1934—11/11—26(558) Khuen Héderváry párizsi magyar követ jelentése. 1934. febr. 16. 123 DBFP 2. szér. VI. köt. 277 — 278. sz. 414 — 418. l.j Küm. pol. 1934 — 11/25 — 282/626. A francia jegyzék másolata, amit Masirevich berlini magyar követ terjesztett fel 1934. febr. 17-én. 124 DGFP (C) Il.köt. 266. sz. 505-506. 1. 125 The Eden Memoirs . . . 51—52. 1.; Küm. pol. 1934 — 2/1 — 195 Széchenyi londoni magyar követ jelentése 1934. jan. 8. — A követ ismerteti a kinevezéssel kapcsolatos híreket, melyek szerint Eden szerepeltetése Simon külügyminiszter ellen irányul, de hozzáteszi, hogy Simon és Eden elvi eltérésére nincs adat.
