Századok – 1966
Tanulmányok - Sz. Ormos Mária: A fegyverkezés kérdése az európai diplomáciában Hitler uralomrajutása után (1933–34) 400
A F EGYVERKEZÉS KÉRDÉSE HITLER HATALOMRAJUTÁSA UTÁN 439 Az angol tervezettel csaknem egyidőben az olasz kormány is fellépett a maga memorandumával. Ez annyiban különbözött az angol javaslattól, hogy gondoskodni kívánt korlátozott mértékű katonai légierő biztosításáról is Németország számára.11 8 * Ebben a pillanatban minden a francia kormánytól függött. Valamennyi oldalon úgy látták, hogy az uralmon levő francia politikai csoport végül engedni fog, annak ellenére, hogy Németország politikája a megegyezés vonalától egyre több baloldali politikust eltávolított. Az említett tervezetek megvitatására azonban a Franciaországban bekövetkezett súlyos kormányzati válság miatt csak annak felszámolása és az erősen jobboldali színezetű ún. nemzeti koncentrációs kormány megalakulása után került sor.11 9 „A Doumergue-kormány megerősödése — írta Khuen Héderváry párizsi magyar követ — külpolitikailag is nagy fontossággal bír, tekintettel arra, hogy ebben a kormányban nemcsak jobboldali nacionalista érzelmű államférfiak, mint Tardieu, Marin, vagy Pétain tábornok foglalnak helyet, de maga Doumergue is a francia biztonság kérdésében sokkal intranzigensebb, mint az eddigi baloldali kormányok fejei voltak."12 0 Még két tényt kell — a kormány külpolitikai irányának jellemzését kiegészítendő — megemlítenünk. Az egyik az, hogy a radikális párt részéről a kormányban államminiszteri tisztségben Eduard Herriot foglalt helyet, aki Daladier-vel és csoportjával ellentétben a német veszéllyel szemben az erőteljesebb francia politika és a szövetségi rendszer kiterjesztésének híve volt, s belépését a kifejezetten jobboldali kormányba részben ez a koncepciója indokolta. A másik, hogy a külügyminiszteri tárcát Louis Barthou, az intranzigens francia nacionalizmus egyik kipróbált régi harcosa kapta meg. Az ekkor 72. évében járó Barthou, aki 1894-től 10 alkalommal volt különféle jobboldali kormányok minisztere s aki 1913-ban, mint miniszterelnök bevezette a 3 éves hadkötelezettséget, majd jelentős szerepet játszott a francia védelmi rendszer kiépítésében és a légierő megszervezésében, aki 1922 — 23-ban, mint a Jóvátételi Bizottság elnöke előkészítette a Ruhr-vidék megszállására irányuló francia akciót, Poincaré barátja és pártjának oszlopos tagja, nem tagadta meg múltját. Harcias németellenessége azonban, mely politikai realitásérzékkel párosult, a megváltozott nemzetközi feltételek közepette alkalmassá tette arra, hogy a francia politikában olyan változtatást hajtson végre, mely Franciaország érdekén túl egész Európa érdekével egybevágott. 118 A memorandumot 1934. jan. 3-án terjesztették elő a Rómában tartózkodó Simon angol külügyminiszternek, majd jan. 31-én publikálták. Szövege: DBFP 2. szér. VI. köt. 161. sz. 246-251. 1. 119 Az 1934-i franciaországi válságra ld. Márkus László : A két világháború közötti francia fasiszta irányzatok jellegéről. Történelmi Szemle, 1962. 3 — 4. sz. 575 — 586. 1. Az általa hivatkozottak mellett az újabb irodalomból: D. Querin: Front populaire. Paris. 1963. 19 — 62. 1.; J. Plumy éne—В. Lasierra: Les fascismes français 1923 —1963. Paris. 1963; G. Lefranc: Histoire du Front populaire (1934—1938). Paris. 1965. — Erre vonatkozó jelentéseket tartalmaz a Küm. pol. 1934. évi 11. tételének 1. altétele és az 1935-i 11. tétel altételszám nélküli része. 120 Küm. pol. 1934 —11/1 —115(1579) Khuen Héderváry párizsi magyar követ jelentése. 1934. máj. 14.
