Századok – 1966
Tanulmányok - Sz. Ormos Mária: A fegyverkezés kérdése az európai diplomáciában Hitler uralomrajutása után (1933–34) 400
436 SZ. ORMOS MÁRIA megvitatása céljából.10 5 A berlini magyar követ Köpke miniszteri igazgató előtt azzal fenyegetőzött, hogy német—csehszlovák megnemtámadási paktum kötése esetén Magyarország kénytelen lenne fontolóra venni politikai irányának megváltoztatását. A német külügyminisztérium azonban több ízben is kitért a nyílt válasz elől,10 6 míg végül a külügyminiszter felfedte a paktumígéretek hátterét. „Németország kijelentett készsége — mondotta Neurath — nem más, mint fegyver, vagy ellenérv Franciaország teljesen vague, elasztikus sécurité107 kívánalmai ellen." Neurath megkérte a magyar követet, közölje Kánya külügyminiszterrel, hogy „a mi kisantanttal kötendő megnemtámadási szerződéseink miatt nyugodtan alhat".108 Ez volt a helyzet a nyugati hatalmaknak, mindenekelőtt a Franciaországnak szánt mézesmadzaggal. Anglia és Franciaország ugyanakkor a legnagyobb komolysággal folytatták erőfeszítéseiket a Hitlerrel való megegyezésre. Közben a német külügyminiszter megjárta Rómát, az olasz pedig Berlint. Suvich olasz vezértitkár a hallottak és látottak alapján arra a meggyőződésre jutott, hogy Németország valóságos helyzetének és követeléseinek ismeretében teljesen lehetetlen, hogy akár Angliával, akár Franciaországgal megegyezés jöhessen létre.10 9 Az angol kormány azonban más nézeten volt. Hitler előterjesztésére december 20-án reagált, s a 300 000 fő sokallása mellett újabb informálódó kérdéseket tett fel. Mit ért a német kormány „normális" fegyverzeten, ide számítja-e a tankokat és a harci repülőket, ha igen, mennyit és milyen típusúakat, hogyan viszonyulnának a Németország által kötendő megnemtámadási egyezmények a Népszövetséghez és a locarnói paktumhoz stb.110 Hasonló kérdéseket tartalmazott a január 1-én átadott francia aidemémoire is, amely új szempontot nem vetett fel, lényege abban állt, hogy kon-106 A Külügyminisztérium utasításában többek között ez áll: „A német kormánynak azon elhatározása . . . mely a revízió sürgetését egyelőre levette a megvalósítandó politikai programpontok közül, a magyar közvélemény, előtt könnyen tápot adhatna, különösen a németellenes körök azon híresztelésének, hogy Németország cserben hagyta a revíziós frontot, s ezzel mintegy igazolást találnának a németellenes körök." Küm. pol. 1934 — 21/7 — 29(5980). A Külügyminisztérium utasítása Masirevich berlini magyar követnek. 1933. dec. 1. юс DGFP (С) II. köt. 95. sz. 164 — 166. 1. Renthe-Finkh miniszteri igazgató-helyettes Masirevichnek kijelentette, hogy a megnemtámadási szerződéseket egyelőre csak nagy általánosságban érintették, de „ . . . más lapra tartozik a német—lengyel megnemtámadási szerződés terve, mely direkt beszélgetés tárgyát képezi Berlin és Varsó között". (Küm. pol. 1934—11/25 — 282(4) Masirevich berlini magyar követ jelentése 1933. dec. 24.) Ez utóbbira viszont jellemző, hogy amikor a magyar kormány egy német—magyar konzultációs egyezmény gondolatával állt elő, Bülow az elutasítást indokolva kijelentette, hogy Németország barátaival nem, csak ellenségeivel köt egyezményeket. DGFP (С) II. köt. 216. sz. 417 — 419. 1. 107 ,,Vague, elasztikus sécurité": határozatlan, rugalmas biztonság. 108 Küm. pol. 1934—21/7 — 29(224) Masirevich berlini magyar követ jelentése 1934. jan. 18. A beszélgetés e részéről a német külügyminisztériumban készített feljegyzés mindössze erre a megállapításra szorítkozik: „ . . . közöltem Masirevich úrral, hogy a birodalmi kancellár általános kijelentésén kívül, amely, mint tudja, leszögezte, hogy Németország minden szomszédjával kész megnemtámadási szerződést kötni, semilyen pozitív előrehaladás ebben a kérdésben nincs". (DGFP (С) II. köt. 192. sz. 379 — 380.* 1.) 1119 DGFP (С) II. köt. 104. sz. 181-183. 1.; 120. sz. 207-209. 1.; 126. sz. 224 — 225-1 .; 145. sz. 270 — 271. 1. 110 DBFP 2. szér. VI. köt. 140. sz. 208 — 210. 1.; 141. sz. 259 — 261. 1.; Küm. pol. 1934—11/25 — 282/5 és 1934—2/25 — 296 Masirevich berlini magyar követ jelentése 1933. dec. 28.
