Századok – 1966
Tanulmányok - Sz. Ormos Mária: A fegyverkezés kérdése az európai diplomáciában Hitler uralomrajutása után (1933–34) 400
A F EGYVERKEZÉS KÉRDÉSE HITLER HATALOMRAJUTÁSA UTÁN 437 ciliáns hangot ütött meg és biztosította a további tárgyalások lehetőségét.111 A németek a francia kormány magatartását úgy értékelték, hogy annak célja valamilyen látszatengedmény kicsikarása, aminek segítségével a parlamentben elfogadhatóvá tehetné a Németországgal való megegyezést. Bülow Masirevich magyar követ előtt kijelentette: ,,. . . a francia kormány nyilván belpolitikai okokból a tárgyalások folyamán Németországtól valamilyen, a locarnói paktumon túlmenő biztonságot szeretne kieszközölni, hogy azt a francia közvélemény előtt oly sikerként felmutassa, melynek alapján megokolhatná, hogy a német kívánságok iránt engedékenységet tanúsít."11 2 Németország azonban erre a szerinte látszatengedményre sem volt hajlandó. Az ügyet nem vitte előbbre az angol és francia kérdésekre adott január 19-i német válaszjegyzék sem.11 3 Közben azonban az olasz álláspont tisztázása érdekében Simon angol külügyminiszter január 3-án Rómába utazott. A tárgyalás során Mussolini kiállt a német igények mellett és az angol külügyminisztert arra igyekezett kapacitálni, hogy egyesült erővel rávegyék azok elfogadására a francia kormányt is. Simon külügyminiszter felvetette aggályait. Vajon Németország megelégszik-e azzal, amit most követel és vajon mi lesz az eredménye, ha az egyezmény ellenére a többi államok nem szerelnek le a kívánt mértékben. Félős, hogy ez esetben Németország korlátlan fegyverkezésbe fog, nagyobb népessége és szélesebb ipari kapacitása következtében lényegesen erősebb lesz Franciaországnál és uralmával fogja fenyegetni Európát. Mussolini azonban „megnyugtatta" az angol külügyminisztert, hogy Németország megelégszik a tervezett egyezménnyel. Kijelentette: „Franciaország biztonsága a német agresszióval szemben európai érdek, amiben Anglia és Olaszország alapvetően egyetértenek." Mussolini hangsúlyozta, hogy „Olaszország nem kívánja látni Németország mértéktelen megerősödését", és hogy „tévedés volt feltételezni, amint néhány nép tette, hogy az olasz és a német politika azonos vonalon halad. Voltak felületi hasonlóságok, de ez volt minden. Ausztria tekintetében például az olasz politika teljesen ellenkezik a némettel."11 4 Az olasz kormányfő megígérte befolyásának latbavetését, hogy Németország visszatérjen a Népszövetségbe, jelezve ugyanakkor, hogy a maga részéről szükségesnek véli a Népszövetség megreformálását. Mussolini valóban szót emelt a németeknél mind fegyverkezési igényeik „ésszerű" keretekben tartása érdekében, kilátásba helyezve, hogy az általuk kívánt 300 000 főnyi hadsereget 1940-re ( !) 1,1 DBFP 2. szér. VI. köt. 149. sz. 228 — 230. 1.; 153. sz. 231—234. 1.; 160. sz. 238 — 243. 1.; DGFP (С) II. köt. 159. sz. 294 — 295. 1.; Küm. pol. 1934—11/25 — 282(59) Masirevich berlini magyar követ jelentése 1934. jan. 5.; 1934—11/25 — 282(135). A francia aide-mémoire másolati példánya, amelyet a német hadügyminisztérium adott át a berlini magyar katonai attasénak. Az aide-mémoire szövege még: DIA, 1933. 332 — 338. 1. 112 Küm. pol. 1934—11/25 — 282(309) Masirevich berlini magyar követ jelentése 1934. jan. 26. 113 DBFP 2. szér. VI. köt. 189 — 191. sz. 285 — 288. 1. A választ jan. 19-én adták át: DGFP (С) II. köt. 194. sz. 381 — 382. 1.; 195. sz. 382. 1. Szövege: DIA, 1933. 338 — 346. 1. 114 A Németországgal kapcsolatos olasz aggodalmakat megvilágítják a berlini olasz követ alábbi szavai: „Németország ereje és hatalma rapide növekszik ós 6 — 8 éven belül oly hatalmas lesz, mint még soha ! A német—osztrák egyesülés esetén Európa' szívében egy 80 milliós katonai Németország fog állani, mely hatalmának és erejének érzetében már nem fog, mint most, békéről beszélni, hanem diktálni fog akarni." Küm. pol. 1934 — 21/7 — 629 Masirevich berlini magyar követ jelentése 1934. febr. 27.
