Századok – 1966
Tanulmányok - Sz. Ormos Mária: A fegyverkezés kérdése az európai diplomáciában Hitler uralomrajutása után (1933–34) 400
A F EGYVERKEZÉS KÉRDÉSE HITLER HATALOMRAJUTÁSA UTÁN 433 Németországnak a Saar-vidékre vonatkozó népszavazáson kívül Franciaországgal nincs elintézetlen ügye, Németország Elzászról és Lotharingiáról egyszer s mindenkorra lemondott. Egyúttal javaslatot tett a Saar-kérdés népszavazás nélküli rendezésére, magyarul: egyszerű visszaadására Németországnak.95 Hitler a legbarátibb hangon nyilatkozott Franciaországról ezt követően Brinon francia újságírónak adott interjújában is.9 6 Ezzel Anglia és Franciaország részéről kezdetét vette egy eléggé hosszadalmas jegyzékváltási kampány, amelynek célja a német igények részleteinek megismerése volt. Franciaország az angolok által irányított tárgyalásban inkább csak asszisztált és kételyeit hangoztatta, az angol kormány azonban teljes elánnal dolgozott. Bár a szélesebb brit közvéleményben a londoni követi beszámolók szerint kezdett egyre jobban meggyökerezni az a gondolat, hogy a Németországnak tett engedmények a Brit Birodalom érdekeit is veszélyeztetik és, amint Széchenyi londoni követ megjegyezte, „Hitler őszinteségében, békét hangoztató kijelentéseiben úgyszólván senki sem hisz",9 7 MacDonald még november 10-cn kijelentette a londoni német követnek, hogy a maga részéről helytelenítette a Foreigne Office eljárását, amennyiben októberben a tervmódosítás bejelentése előtt a kérdést nem tisztázta Németországgal. MacDonald a kapcsolat helyreállítását sürgette s a beszélgetés folyamán még Hitler londoni látogatásának gondolatát is felvetette. Jóllehet az utóbbi ötletet a németek abszurdnak tartották, nem csoda, ha a londoni német követ jelentésében annak a meggyőződésének adott hangot, hogy „az angol és a francia álláspont többé nem áll harmóniában", hogy Simon külügyminiszter egyre jobban feladja a Párizzsal való kooperációt, s kormányának azt tanácsolta: kerüljön el minden olyan lépést, mely helyreállíthatná „ellenfelei egységes frontját".98 A francia—angol kooperáció lazulását a német külügyminisztérium is felismerte, s a jelekből azt következtette, hogy „London magatartása ez idő szerint kedvezőbbé vált Németország szempontjából",99 de Neurath a fejlődéssel nem volt elégedett. A berlini magyar követ előtt kifejtette, hogy „Mac-Donald úgy látszik még nem tudja magát beleélni abba, hogy a leszerelési konferenciának ideológiája dicstelenül kimúlt, vagyis hogy nincsen többé szó leszerelésről,— mert a felszereltek nem akarnak és nem tudnak leszerelni — hanem felfegyverkezésről, vagy ha jobban tetszik, átfegyverkezésről. Az angolok még mindig az eredeti MacDonald-tervről álmodoznak, ámde semmiféle 85 DGFP (С) II. köt. 86. sz. 152. I.; Küm. pol. 1934—11/25 — 282(6041) Masirevich berlini magyar követ jelentése 1933. nov. 30-án. A tanácskozás után a francia nagykövet a magyar követnek kijelentette, hogy bizalommal viseltetik Hitler iránt és ,, . . . nem ad igazat azoknak, akik Franciaországban Hitlert kétszínűséggel gyanúsítják". 90 Fernand de Brinon-nak 1933. nov. 16-án adott interjújában kijelentette, hogy míg Stresemann és Brüning az övéhez hasonló „békepolitikájukban" erőtlenek voltak, mert nem állt mögöttük a nép, ő az egész németséget a maga oldalán tudhatja. Ld.: F. Grimm: Hitler et la France. Paris. 1938. — Brinont a párizsi magyar követ értesülése szerint Daladier küldte Berlinbe, előkészítendő a francia—német közeledést. Küm. pol. 1934 — 11/25 — 282(6058) Villani párizsi magyar követ jelentése 1933. dec. 3. 97 Kijelentését a követ Bethlen István és Eckhardt Tibor londoni tapasztalataira alapozta. Küm. pol. 1933 —11/25 — 6200 Széchenyi londoni magyar követ jelentése 1933. dee. 12. 98 DGFP (С) II. köt. 57. sz. 103 — 105. 1.: 59. sz. 106. 1.; 76. sz. 137 — 138. 1. 99 Küm. pol. 1934—11/25 — 282(5) Masirevich berlini magyar követ jelentése 1933. dec. 28.
