Századok – 1966
Tanulmányok - Sz. Ormos Mária: A fegyverkezés kérdése az európai diplomáciában Hitler uralomrajutása után (1933–34) 400
434 SZ. ORMOS MÁRIA pozitív felvilágosítást arra a kérdésre adni nem tudnak, vajon Párizs az eredeti MacDonald-tervről tudni akar-e valamit."10 0 December 5-én, 8-án és 9-én Eric Phipps berlini angol nagykövet újból tárgyalt Hitlerrel, s e megbeszélések folyamán egy sor kérdést tett fel kormánya nevében a németek által kívánt fegyverek mennyisége, minó'sége, típusa, az angolok által javasolt 200 000-es létszám további 100 000-rel való emelésének okai tekintetében, s végül azt tudakolta, hogy vajon a német kormány a 300 000 főbe beleérti-e a német paramilitáris szervezetek, az SA és az SS létszámát.101 A kérdésekre, melyekhez hasonlóakat François-Poncet francia nagykövet is felvetett, aki ebben az időben szintén úgyszólván mindennapos vendég volt a német külügyminisztériumban, a németek december 11-én írásban összefoglaló választ adtak az angol, majd 18-án a francia kormánynak is. A két jegyzék között tartalmilag nem volt eltérés, az utóbbi azonban magába foglalt néhány pótlólagos fejezetet a franciák által felvetett kérdésekkel kapcsolatban. A német válasz leszögezte, hogy Németország minden szomszédjával kész megnemtámadási szerződést kötni, s a jogegyenlőség alapján hajlandó tárgyalni a leszerelésről. „Korábbi tapasztalatai alapján azonban a német kormány többé nem hiszi, hogy a felfegyverzett államok tényleg elhatározzák magukat a leszerelésre." — Ezt még akkor is lehetetlen nemzetközileg keresztülvinni, ha a kormányok valóban akarják, mert egyes parlamentek az erről szóló egyezményt nem ratifikálnák. Ezzel szemben — hangoztatja a jegyzék — Németországnak joga van arra, hogy saját biztonsága érdekében egyenlőséget követeljen. Ezen az alapon az alábbi javaslatot teszi: 1) Németország teljes jogegyenlőséget kap, 2) a felfegyverzett államok kötelezik magukat, hogy jelenlegi fegyverzetüket nem emelik, 3) Németország kötelezi magát, hogy a jogegyenlőségét korlátozott mértékben, oly módon használja, hogy agresszió veszélye egyetlen európai nagyhatalmat se fenyegessen, 4) minden állam kötelezettséget vállal a humánus hadviselésre, 5) minden állam egyenlő, általános ellenőrzést vállal, 6) az európai nemzetek megnemtámadási szerződések útján garantálják egymásnak a béke fenntartását. A továbbiakban a jegyzék kifejti, hogy a 300 000 főnyi német hadsereget a 651 000 fős francia és 1,2 milliós szövetséges hadsereg ellenében nem lehet jogosan sokallani. Az SA-val és az SS-szel kapcsolatban az irat azok nem-katonai jellegét bizonygatja, másfelől feloszlatásuk veszedelmes voltára hivatkozik, minthogy állítása szerint ezeknek az a feladatuk, hogy a német népet „politikailag szervezzék" és megóvják a „kommunista fertőzéstől". A német kormány végül állításait igazolandó kijelenti, hogy hozzájárul az SA és az SS jellegének megállapítását szolgáló ellenőrzés bevezetéséhez.102 Ezt nevezték a németek engedményes politikának. Az európai politikai élet betegségének tünete volt, hogy már mások is annak tartották. íme, 100 Küm. pol. 1934-11/25 — 282(6145) Masirevich jelentése 1933. dec. 11. 101 DGFP (С) II. köt. 99. sz. 173—174. 1.; 107. sz. 189. 1.; 11. sz. 192 — 193. 1.; Küm. pol. 1934 — 11/25 — 282(5) és 2/25 — 296 Masirevich berlini magyar követ jelentése 1933. dec. 28. — DBFP 2. szér. VI. köt. 97 — 99. sz. 149-154. 1. — 114. sz. 173—174. 1.; 120. sz. 179—180. 1.; 124. sz. 183 — 184. 1. юг DBFP 2. szér. VI. köt. 132. sz. 192-196.1.; DGFP (С) II. köt. 117. sz. 198-202. 1.; Küm. pol. 1934 —11/25 — 282(46) a francia kormánynak átadott jegyzék német nyelvű bő kivonata; ez utóbbi szövege: DIA, 1933, 328 — 332. 1.
