Századok – 1966
Tanulmányok - Sz. Ormos Mária: A fegyverkezés kérdése az európai diplomáciában Hitler uralomrajutása után (1933–34) 400
432 SZ. ORMOS MÁRIA Ugyanakkor a Keleti Locarnóra vonatkozó javaslatát 1933 november folyamán a Szovjetuniónak is megtette. Bár a francia terv nem felelt meg sem annak a teljesen reális szovjet elképzelésnek, mely szerint a politikai szövetség csak katonai szerződéssel kiegészítve lehet hatásos, sem az objektív szovjet érdekeknek, mivel semmiféle garanciát nem tartalmazott a Szovjetuniót fenyegető távolkeleti veszély, Japán ellen, Moszkvában mégis kedvező fogadtatásra talált.9 3 Ennek hírére a moszkvai német nagykövetség riadót fújt és kormányának változtatást ajánlott a Szovjetunió irányában folytatott politikájában, a Wilhelmstrasse azonban teljes lelkinyugalommal szemlélte a fejleményeket, mert egyszerűen elképzelhetetlennek tartotta, hogy a fennálló francia kormány képes legyen egy fordulat végrehajtására, a velük folytatott tárgyalások megszakítására és szoros francia—szovjet szövetség kiépítésére.94 A francia kormány ez idő szerint valóban nem vonta le a következtetéseket a francia terv német elutasításából és szovjet elfogadásából. November 24-én, amikor Hitler fogadta a berlini francia nagykövetet, és neki is előadta a fegyverkezésre vonatkozó német kívánságokat, megegyezés született arra nézve, hogy a kérdést illetően felveszik a diplomáciai tárgyalások fonalát. Hitler, hogy a franciák kedvét növelje, a követ előtt kijelentette: 93 A francia—szovjet tárgyalásra és hatására: DGFP (С) II. köt. 148. sz. 274— 276. 1. 161. sz. 296-298. 1.; 163. sz. 301 — 304. 1.; 165. sz. 307 — 309. 1. DBFP 2. szér. VII. köt. 558. sz. 634 — 635. 1.; Küm. pol. 1934— 11/28 —203(211 ) Matuska varsói magyar követ jelentése 1934. jan. 19. — A tervezet egyoldalú európai jellegét hangsúlyozza J. Paul-Boncour id. memoárjában a 366 — 369. lapon. — A szovjet politikai irányvonal átalakulásának első nyilvános összefoglalója Litvinov 1933. dec. 29-i beszéde a Központi Végrehajtó Bizottság ülésén. Alaphangját az a gondolat adta, hogy léteznek kapitalista országok, melyeknek objektíve nem érdekük a háború. A Szovjetunió a revízió kérdésében tartózkodó álláspontra helyezkedik, mert meggyőződése szerint a fennálló nemzetközi helyzetben a revíziót súlyosabb igazságtalanságok kísérnék, mint amelyeket a békeszerződések teremtettek. Kijelentette: „Mi elismerjük azt a tényt, hogy a nagyhatalmak közötti őszinte és jó kapcsolat nemcsak elengedhetetlen feltétele, hanem garanciája is az általános békének." A Szovjetunió kész minden létező ós alakítandó szervezetben résztvenni, ha az a béke ügyét szolgálja. — A beszéd nagy részét közli DIA, 1933. 425—442. 1. — Hasonló módon foglalt állást az SzK(b)P XVII. kongresszusán, 1934. jan. 26-án Sztálin is. A szovjet—német—francia viszonyról ezt mondta: „Egyes német politikusok azt mondják, hogy a Szovjetunió most Franciaországra és Lengyelországra orientálódik, hogy a versailles-i béke ellenségéből annak hívévé lett, hogy ezt a változást a fasiszta rezsimnek Németországban való uralomra jutása magyarázza. Ez nem igaz. Mi természetesen egyáltalán nem vagyunk elragadtatva a németországi fasiszta rendszertől. Itt azonban nem a fasizmusról van szó, már csak azért sem, mert a fasizmus — például az olaszországi fasizmus — nem gátolta a Szovjetuniót abban, hogy a legjobb kapcsolatokat létesítse ezzel az országgal. Nem is a versailles-i szerződéshez való viszonyunkban bekövetkezett állítólagos változásokról van itt szó. Nekünk, akik saját bőrünkön tapasztaltuk a breszti béke gyalázatát, eszünk ágában sincs a versailles-i szerződóst magasztalni. Mi csak azzal nem értünk egyet, hogy emiatt a szerződós miatt a világot újabb háború örvényébe taszítsák. Ugyanezt kell mondani a Szovjetunió állítólagos irányváltoztatásáról is. Mi nem orientálódtunk Németországra, éppenúgy nem, ahogy most sem orientálódunk Lengyelországra és Franciaországra. Mi a múltban is, a jelenben is a Szovjetunióra és csakis a Szovjetunióra orientálódunk. (Viharos taps.) Es ha a Szovjetunió érdekei azt követelik, hogy közeledjünk egyik, vagy másik, a béke megbontásában nem érdekelt országhoz, ezt habozás nélkül megtesszük." — J. V. Sztálin Művei. XIII. köt. 320 — 321. 1. 94 DGFP (С) II. köt. 147. sz. 273. 1.; 150. sz. 278 — 280. 1.; 165. sz. 307-309. 1.; 171. sz. 318 — 332. 1.; 173. sz. 333 — 334. 1.; 176. sz. 338 — 339. 1.; 181. sz. 352 — 353. 1.; 251. sz. 474—477. 1. A moszkvai német nagykövetség egyéni álláspontjának eredményeként Nadolny nagykövetet 1934 nyarán leváltották. Ld. még: DBFP 2. szór. VII. köt. 558. sz. 634-635. 1.
