Századok – 1966
Tanulmányok - Sz. Ormos Mária: A fegyverkezés kérdése az európai diplomáciában Hitler uralomrajutása után (1933–34) 400
A FEGYVERKEZÉS KÉRDÉSE HITLER HATALOMRAJÜTÁSA UTÁN 415 elégedettek Hitler békés kijelentéseivel, de hozzátették: elég jól vannak tájékozódva a német paramilitáris alakulatok létszáma és a Reichswehrhez fűzó'dő kapcsolatai felől.3 2 A francia katonai szervek valóban meglehetősen pontos információkkal rendelkeztek a német titkos fegyverkezés adatairól és az ország potenciális katonai lehetőségeiről; megállapíthatták, hogy Németországnak mintegy 3 évre van szüksége hadseregének kifejlesztésére és békés álarcának le vetésére. Mit lehetett tenni? Amint Daladier valamivel később, szeptember 18-án a Párizsban járt Eden angol népszövetségi megbízottnak kifejtette, Franciaország előtt három lehetőség állt. Az első szerinte a preventív háború volt, amit ő, mint egy demokratikus állam számára járhatatlan utat, elvetett. Lehetséges, hogy Daladier-t a preventív háború elvetésében a demokratizmusról alkotott felfogása is befolyásolta, de kétségtelen, hogy egyéb tényezők még alaposabban kellett, hogy befolyásolják. Eltekintve a már érintett belpolitikai problémáktól és függetlenül attól a ma is vitatott kérdéstől, hogy a Németországgal szemben teendő katonai intézkedésekre 1933 tavaszán (vagy esetleg később is) Pilsudski marsall tett, vagy nem tett ajánlatot Franciaországnak, amit egyébként dokumentumokkal egyelőre nem lehet igazolni, kétségtelen, hogy a Daladier-kormány számára a preventív háború komoly formában Anglia magatartása miatt nem merült fel. MacDonald márciusi lépései után szintén meglehetősen akadémikus a másik vitatott kérdés is, hogy ti. a preventív háború gondolatával a francia kormány megkereste-e az angol kormányt. Teljesen világos volt, hogy Anglia nem a németek kordábaszorításán dolgozik, hanem Franciaországot presszionálja engedményekre.33 Egyébként Gamelin tábornok visszaemlékezésében egyetlen szóval sem említi, hogy a preventív háború gondolatával a francia katonai körök foglalkoztak volna.34 Nem támasztják alá e feltevést a magyar kormány értesülései sem. A párizsi magyar követ egy jelentésében ismerteti a francia háborús párt gondolatmenetét, melynek lényege, hogy Németországot addig kell letörni, amíg gyenge, mert később nem lesz rá mód,"majd hozzáteszi: „Ennek a tervnek megvalósítása természetesen Amerika és főleg Anglia állásfoglalásától függ és így aligha látszik keresztülvihetőnek."3 5 Később, 1933. május 5-én a követ még határozottabban tagadta a preventív háború lehetőségét, s teljesen valószínűtlennek mondta, hogy ezzel a lehetőséggel a radikális kormány akárcsak komolyan foglalkoznék is.36 A preventív háború gondolatát De Vienne budapesti francia követ is határozottan cáfolta a magyar külügyminiszter előtt 1933. június 10-én, majd augusztus 25-én.37 32 Ivüm. pol. 1933 —11/25 — 2924 Masirevich berlini magyar követ jelentése 1933. okt. 6. 33 Lengyelország preventív háborúra tett állítólagos javaslatával kapcsolatos nemzetközi vitát összefoglalja H. Roos : Die Präventivkriegspläne Pilsudskis с. tanulmánya (Vierteljahrshefte für Zeitgeschichte, 1955. okt. III. köt. 4. füzet). A szerző feltételezi, hogy Pilsudski magánkövete útján tette meg javaslatát. Elméletét több szerző átveszi. — A magyar külügyi anyag a feltételezést nem erősíti meg. Küm. pol. 1933 és 1934. évi 17. (lengyel) tétel. 3i Gamelin: Servir. II. köt, Le prologue du drame (1930-août 1939). Paris, 1946. 87 — 111. 1. 35 Küm. pol. 1933 —11/7 —488 Villani párizsi magyar követ jelentése 1933. febr. 17. 30 Küm. pol. 1933 — 11/25 — 777(1347). Villani jelentése 1933. máj. 5. 37 Küm. pol. 1933 — 11/27 — 1753; 11/25 — 282(2550). Napi jelentés Kánya külügyminiszter és de Vienne budapesti francia követ beszélgetéseiről. A francia követ az utóbbi alkalommal cáfolatában a Weygand tábornoktól hallottakra hivatkozott. — E cáfolatok -9*
