Századok – 1966
Tanulmányok - Sz. Ormos Mária: A fegyverkezés kérdése az európai diplomáciában Hitler uralomrajutása után (1933–34) 400
414 SZ. ORMOS MÁRIA hadügyminiszter az angol lordok házában még aznap szankciókkal fenyegette meg a németeket, ha a békeszerződés katonai előírásait megszegik.2 7 Hasonló nyilatkozatot adott a sajtónak másnap J. Paul-Boncour külügyminiszter is. A német minisztertanács május 12-én vitatta meg a MacDonald-tervet. Hitler és Blomberg tábornok az elutasítás mellett nyilatkoztak. Neurath, a német leszerelési megbízott, Nadolny véleményére hivatkozott, aki határozottan az elfogadás mellett volt, s kompromisszumot kívánt. Hitler lehetetlennek tartotta, hogy Németország továbbra se rendelkezzék számottevő flotta és légierő fölött, s nevetségesnek vélte a nehézfegyverzet eltiltását, ezért a Népszövetség és a Leszerelési Konferencia elhagyása mellett kardoskodott. A minisztertanács úgy határozott, hogy a világgazdasági konferenciát előkészítő washingtoni tanácskozásra kiküldött Schacht hazatérte után, május 17-én Hitler a Reichstagban tartandó deklarációjában előtárja a MacDonaldterv elutasításának okait.28 Az Egyesült Államok álláspontjának megismerése végett azonban nem kellett megvárni Schacht hazatértét. Roosevelt elnök a MacDonalddal és Herriot-val folytatott megbeszélések után 1933. május 16-án kiáltványt intézett a Leszerelési Konferencián résztvevő államok vezetőihez. Kijelentette, hogy az USA támogatja a Mac-Donald-féle tervezetet, s felszólította az államokat a támadó háborúk kizárására és megnemtámadási paktumok kötésére. Világos volt, hogy a beszéd a megjelölt államfők közül elsősorban Hitlernek szól.29 Az USA-ból érkezett hangnak ezúttal a német fasiszta vezetőkre még nagy hatása volt. Hitler öt nappal azután, hogy a minisztertanácsban a Népszövetség elhagyását követelte, május 17-én híres „békebeszédével" lepte meg a világot. Többek között kijelentette, hogy Németország az angol tervezet alapelveit elfogadja, hozzájárul az 5-éves periódushoz ós lemond minden támadó fegyverről.3 0 Két nap múlva Nadolny utasítást kapott, hogy hivatalosan is jelentse be a leszerelési konferencián Németország készségét a Mac-Donald-terv megvitatására. Hasonló taktikát követett a náci vezetés a négyhatalmi paktum-tervvel kapcsolatban is; hozzájárult a tanácskozások megindításához. Miután Németország ily módon tárgyalási készségéről tett tanúságot és Hitler a békeangyal szerepében kezdett tetszelegni, Franciaország helyzete még nehezebbé vált. A beszéd elhangzása után Daladier miniszterelnök állítólag kijelentette: „Ez a legügyesebb és legintelligensebb beszéd, amit német államférfi a háború óta tartott." Ez körülbelül annyit jelentett, hogy a legkevésbé volt őszinte.3 1 A franciák nem győzték eléggé hangoztatni, hogy mennyire 2' Meinck: i. m. 27 — 28. 1. 28 A német minisztertanács ülésének jegyzőkönyve: DGFP (C) I.köt. 226. sz. 409 — 412. 1.; Nadolny jelentése, melyben az elfogadást sürgeti uo. 241. sz. 444 — 445. 1.; Blomberg feljegyzése az elutasítás indokaival uo. 238. sz. 435—436. 1. 29 A washingtoni tárgyalásokra: Küm. pol. 1933—11 — 1151, 1348; 1934 — 11 — 123 (246). Roosevelt beszéde DIÀ, 1933. 194—196. 1. — Neurath felhívta Hitler figyelmét a beszédre és választervezetet dolgozott ki. DGFP (С) I. köt. 243. sz. 447. 1.; 247. sz. 451. 1. 30 DIA. 1933. 196 — 208. 1.; DGFP (С) I. köt. 246. sz. 451—455. 1.; DBFP 2. szér. V. köt. 153. sz. 250 — 258. 1. 31 Küm. pol. 1933 —11/25—1478 Villani párizsi magyar követ jelentése 1933. máj. 18. — Hitler valódi szándékát elárulja az 1933 júniusi Hitler—Gömbös találkozón az utóbbi által készített feljegyzés, mely szerint Hitler kijelentette: „Ich werde Frankreich zermalmen". — Ld.: Karsai Elek, Iratok a Gömbös—Hitler találkozó (1933. június 17 — 18.) történetéhez. Bpest. 1962. 24. a —2. irat. 42. 1.
