Századok – 1966
Tanulmányok - Sz. Ormos Mária: A fegyverkezés kérdése az európai diplomáciában Hitler uralomrajutása után (1933–34) 400
1 A FEGYVERKEZÉS KÉRDÉSE HITLER HATA I.OMIl АЛ UTASA UTÁN 413 gyelország fővárosainak sorralátogatását (amire azonban nem került sor), közeledést készített elő a Szovjetunió felé és lépéseket tett abban az irányban, hogy Olaszországot bizonyos engedmények révén Németországtól elválassza és a maga oldalára vonja.2 4 Most MacDonald angol miniszterelnök a négyhatalmi paktum kérdésében átnyúlt a franciák feje felett s a francia kormány ebben a kérdésben sem mert Angliától független útra lépni. Manőverezése azonban azt eredményezte, hogy a támogatásába vetett bizalmat a kisantant országaiban és Lengyelországban erősen csökkentette, ugyanakkor bizonyos mértékig elkedvetlenítette a Szovjetuniót is. MacDonald lépése egyidejűen megerősítette Mussolini pozícióját a Franciországgal folytatott tárgyalásaiban. Ilyen körülmények folytán a francia kormány a leghelyesebbnek látta, ha az időhúzás taktikájához nyúl, s megvárja a németek reagálását abban a reményben, hogy az angol terveket megtorpedózzák, s Franciaország nem kényszerül dönteni. Mindezek alapján érthető, ha Németország számára az angol lépés nagy megkönnyebülést jelentett. Világosan jelezte, hogy Németországgal szemben nem alakult ki egységes front s hogy azoknak a híreszteléseknek, amelyek a tervezett „preventív háborúval" kapcsolatban ez időben elterjedtek, nem sok alapjuk lehet. Háború helyett Anglia a maga részéről elismerte Németország jogát а>та, hogy hadseregét a duplájára növelje s meghívta az európai négyhatalmi direktórium tagjai közé. Noha mindez fellélegzést idézett elő a nácik körében, ez egyáltalán nem jelentette, hogy magával a tervvel elégedettek lettek volna. A német fegyverkezés MacDonald-féle elképzelését keveselték, a négyhatalmi paktumot pedig felesleges megkötöttségnek tartották. Ebből kiindulva a leszerelési konferencián az angol tervvel kapcsolatban április 28-án olyan változtatásokat követeltek, amelyek a tervet teljesen kiforgatták volna eredeti formájából.2 5 A német külpolitika más tekintetben is növelte a feszültséget. Neurath külügyminiszter május 11-én egy beszédében bejelentette, hogy amennyiben a győztes hatalmak nem teljesítik a békeszerződésben vállalt leszerelési kötelezettségüket, Németország egyszerűen be fogja szerezni azokat a támadó fegyvereket, amelyekkel a többi államok rendelkeznek.26 Válaszul Hailsham lord angol 21 A francia — olasz közeledés előkészítése végett küldték Rómába nagykövetnek 1933 elején Jouvenel szenátort. Feladata az volt, hogy az afrikai kérdések megoldásán túl alapot teremtsen a középkelet-európai megegyezésre is oly módon, hogy Ausztriát ós Magyarországot olasz érdekszférába utalva közeledést létesítenek az olasz csoport és a kisantant között. Jouvenel a maga részéről az engedmények terén hajlandó volt igen messzire elmenni. Úgy vélte, hogy a Dunamedencében az érdekek kölcsönös egyeztetése útján lehetséges lenne ún. „szabad zónák" felállításával hozzákezdeni a békés revízióhoz. Tudni vélte, hogy Beneä csehszlovák külügyminiszter erre hajlandó, Titulescunak pedig „van valamilyen formulája" Erdélyre nézve (Küm. pol. 1934—11/7—419/2250), Hé)ry római magyar követ jelentése 1933 júliusában (az irat sérült, a pontos keltezés nem olvasható). Olaszország fasiszta vezetői részben egy számukra korai konfliktus kirobbanásától tartva, részben bizonyos jelek miatt, melyek kérdésessé tették, hogy Németországot terveiknek megfelelően sikerül a korridor felé, kelet felé terelniük, hajlottak a francia — olasz feszültség enyhítésére. Mussolini 1933 márciusban elsősorban időnyerés s pozíciójának megerősítése céljából lépett fel a négyhatalmi gondolattal. — Jouvenel missziójára vonatkozó magyar követi jelentések: Küm. pol. 1933—11/7—419; 488, 11/25 — 5732, 11/27 — 34, 34(83), 34(287), 34(425), 34(567), 34(573), 34/734, 603. 25 League of Nations, Conference for the Reduction and Limitation of Armements (Geneva, 1933); Records of the Conference. Ser. В. Minutes of the General Comission. II. köt. 431 — 452. 1. 20 Leipziger Illustrierte Zeitung, 1933. máj. 12. 9 Századok 1966/2—3.
