Századok – 1966
Tanulmányok - Kosáry Domokos: 1815 történetirodalmának kritikájához 371
394 KOSÁR Y DOMOKOS lyokra mentek vissza Metternich változtatásai. Kitűnt, hogy Metternich részben valamennyire laicizálta a nyilatkozatot, amely eredetileg még szembetűnőbben klerikális-romantikus jelleget viselt, részben pedig semlegesíteni igyekezett az esetleg veszélyessé válható általánosságokat meg a bennük rejlő ambíciókat. Kihagyta a múlt vallástalan politikájának elítélését és teljesen átalakította azt a formulát, hogy az aláíró fejedelmek ezentúl népeikkel együtt egyazon nemzet tagjai, hadaik egyazon sereg részei lesznek. Az 'új változatban már csak az uralkodókról esik szó, és egyetlen keresztény nemzet helyett csak egy nagy család három külön ágáról. Metternich e változtatásokkal, amelyeket több órás vita után tudott csak végül a cárral elfogadtatni, a nyilatkozatot saját politikája szemszögéből vészéi y tel enítette és egyúttal gyakorlatibb módon hozzáigazította az ellenforradalmi politika és propaganda, Ausztria és Poroszország által is képviselt, közös vonalához. Mint ismeretes, Gentz „politikai nullitásnak", maga Metternich utóbb „hangzatos semminek" minősítette a nyilatkozatot, de azért kijavítva aláíratta, mert, mint Poroszország, Ausztria sem nélkülözhette a cárral való együttműködést. A többi hatalom közül magától kimaradt Törökország (a szultán nem keresztény fejedelem), kitért a csatlakozás elől a pápa72 és, udvarias kerülő formula segítségével, Anglia is. Castlereagh megvető gúnnyal írt a cár vallási hajlamáról, amely, szerinte, zavart elmeállapotra vall, meg a Szent Szövetség ötletéről, mint „a felséges miszticizmus és értelmetlenség" jeléről7 3 . Szükségtelennek tartotta azonban emiatt az orosz—angol ellentétet kiélezni. így azután azon a címen, hogy az alkotmány értelmében angol uralkodó nemzetközi dokumentumot egyedül alá nem írhat, a régensherceg mindössze személyes levélben közölte a cárral, hogy egyetért a nyilakozatban kifejezett „érzelmekkel". Ugyancsak 1815 őszén, Párizsban, de a Szent Szövetség ügyétől függetlenül folytak a tárgyalások a nagyhatalmak további nemzetközi együttműködésének módozatairól. Angol részről Castlereagh szövetség megkötését javasolta a négy győztes nagyhatalom között. Ez a terv részint, nyíltan, az esetleges francia forradalmi vagy revánskísérlet elleni védekezés, részint pedig, hallgatólag, a cári politika ellensúlyozása, korlátozása céljából készült. A cár e javaslatot a megbeszélések során két fontos mozzanattal akarta kibővíteni: (1) azzal, hogy a négy hatalom kölcsönösen garantálja egymás birtokállományát, sőt formáljon jogot a forradalmi kísérletek elleni közös beavatkozásra is, valamint (2) azzal, hogy a négy hatalom, politikája összeegyeztetése céljából, időről-időre tartson megbeszéléseket, nemzetközi konferenciákat. A két kiegészítő javaslat közül az elsőt, a területi garancia és a kollektív beavatkozás elvét, a 2. párizsi béke biztosításán túlmenően, sem Castlereagh, sem Metternich nem találta elfogadhatónak. Castlereagh sem valami liberális szimpátiából, hanem azért, mert az ilyesmi az angol konzervatív nagybirtokos arisztokrácia szemszögéből túlzott mértékű kontinentális kötelezettségvállalásnak, az erősödő burzsoázia szemszögéből pedig a nyílt abszolutizmus túlzott mértékű támogatásának tűnt volna fel. Métternich sem azért, mintha nem helyeselte volna a forradalmak elleni intervenciót, hanem bizalmatlanságból a cári politika iránt, amely így állandó jogcímet nyerne arra, hogy Itália 72 A. Boudon : Le Saint-Siège et la Russie. Leurs relations diplomatiques au XIXe siècle. I. köt. Paris. 1922. 73 „This piece of sublime mysticism and nonsense." Gh. К. Webster: British Diplomacy, 1813 — 1815. Select Documents. London. 1921, 382. sk. 1., és uô.: The Foreign Policy of Castlereagh, 1812 — 1815. London. 1931.
