Századok – 1966
Tanulmányok - Kosáry Domokos: 1815 történetirodalmának kritikájához 371
1815 TöilTÉ NET [ RODA I.M A SA К KRITIKÁJÁHOZ 395 vagy Németország ügyeibe bármikor beavatkozzék. Az 1815,_ november 20-án (a 2. francia békével egy napon) megkötött négyhatalmi szerzó'dés, a négy győztes állam „állandó ligája" így tehát forma szerint csak a 2. párizsi békét biztosította Franciaországgal szemben. A szöveg úgy rendelkezett, hogy sem Napóleon, sem bármely rokona soha a francia trónra vissza nem térhet, és hogy lia Franciaországban forradalmi mozgalom ütné fel fejét, akkor a liga tagjai majd a francia királlyal együtt meg fogják tárgyalni, minő lépések szükségesek az általános nyugalom és saját biztonságuk védelmére. Óvatos fogalmazás, amely az adott esetre előírja ugyan a nagyhatalmak ellenforradalmi együttműködését, de még nem határozza meg az intervenció formáit. A cár másik kiegészítő javaslata viszont annál eredményesebbnek bizonyult! Castlereagh ezt vette figyelembe éppen azon emlékezetes VI. pont megfogalmazásakor, amelynek alapján utóbb az aacheni, troppaui és veronai nemzetközi kongresszusokat összehívták, és amelynek jellegéről, értékeléséről az előzőkben már szó esett. Mindez azonban még nyilvánvalóbbá teszi, hogy az új nemzetközi politikai rendszer alapjait, a most következő időszakra, nem a Szent Szövetségről készített nyilatkozat, hanem az 1815. november 20-i négyhatalmi szerződés rakta le. A nyilatkozat nem alapja és szabályozója volt tehát a nemzetközi politikai kapcsolatoknak, hanem csak egyik tünete, jele, valaminő változatban, olyan fő tendenciáknak, amelyek az európai politikában a következő évek során, a három keleti hatalom politikájában pedig még jóval tovább, valóban érvényesülésre törtek.7 4 így már értjük, hogy Metternich minő formális alapon próbált utóbb, bukása után, emlékirataiban azzal védekezni, hogy a Szent Szövetség a valóságban nem is létezett, legfeljebb csak egy olyan morális, tehát nem politikai jellegű nyilatkozat alakjában, amelyről azután többé szó sem esett az európai politika gyakorlatában.7 5 Azt is könnyű megértenünk azonban, hogy ez az érvelés, lia van is bizonyos alapja, ilyen módon mégsem más, mint játék a szavakkal. Először is azért, mert a nyilatkozat 1815-ben, ha csak tünetként is, de valóban létező, politikai tendenciákat jelzett, főleg a cár részéről. Azután azért, mert a benne jelentkező politikai probléma utóbb, az aacheni kongreszszuson is felmerült. Végül és legfőképpen pedig azért, mert a reakciós politika lényegén még vajmi keveset változtat az, ha nem (mint tévesen hiszik) az egyik okmány, hanem m᧠okmány vagy okmányok alapján érvényesül. A Szent Szövetség meghirdetésében jelentkező politikai törekvéseket a régebbi irodalom hajlamos volt alábecsülni. Bourgeois szerint a cár ezzel Franciaországot akarta megnyerni, azért, hogy helyrehozza azon presztízsvereséget, amelyet a bécsi kongresszuson a szász kérdésben szenvedett.76 Az újabb nyugati irodalom már tovább jut: eszerint a cár Anglia ellensúlyozása céljából igyekezett e lépéssel Franciaországot és Spanyolországot meg-74 K. Griewank: i. m. 293.1. „Eine aktuelle rechtliche oder politische Bedeutung aber hat die Erklärung der Heiligen Allianz nicht gewonnen." A magyar szerzők közül Wertheimer Ede: Békekongresszusok és békeszerződések a XIX. és XX. században. Bpest. 1918. 44—45. 1. elég ritka kivételként hangsúlyozza, hogy az új nemzetközi rendszer az 1815. nov. 20-i szerződésen alapult, és hogy a Szent Szövetségnek „semmi nagyobb jelentősége nem volt az államok külső és belső életére". 75 Aus Metternichs nachgelassenen Papieren. I. köt. 1880. 216. 1. „Geschichte der Heiligen Allianz". 76 E. Bourgeois: Manuel historique de la politique étrangère. II. köt. Paris. 1905. 596 — 597. 1.
