Századok – 1966
Tanulmányok - Kosáry Domokos: 1815 történetirodalmának kritikájához 371
1815 TÖRTÉ OT5TIR0DALMÁNAK KRITIKÁJÁHOZ 391 temi tankönyv összefoglaló szövege szintén azt állapítja meg, hogy a gazdasági, politikai és kulturális elnyomás nemzetközi rendszere az 1815 szeptemberében Sándor cár kezdeményezésére megkötött Szent Szövetségen alapult. Sőt, Horváth Mihályon túlmenően, ehhez még - azt is hozzáteszi, hogy e „szövetséghez, amelyben a szerződő felek kölcsönösen segítséget ígértek egymásnak országaikat a jövőben fenyegető külső és belső haladó törekvések elfojtására, később Európa más uralkodói is csatlakoztak".5 9 A két idézetben mi emeltük ki azon kifejezéseket, amelyek szerződésről, szerződő felekről beszélnek. A két munkát egymástól elválasztó, bő kilenc évtized alatt azonban a külföldi történetkutatás sok olyan adatot hozott napvilágra, amelynek segítségével ma már pontosabban felvázolhatjuk az európai elnyomás nemzetközi rendszerének genezisét. A rendszer ellenforradalmi alapjellege, amelyet lényegében véve persze már Horváth Mihály is helyesen ismert fel, ha lehet: még határozottabb, reálisabb körvonalakat nyer ezen adatok és a velük foglalkozó szakirodalom fényében. Kialakulását és szervezetét illetően azonban ma már nem hagyhatjuk figyelmen kívül azon részletkutatások eredményeit, amelyek elég kézzelfoghatóan tisztázták a különbséget a cár által kezdeményezett, 1815. szeptember 26-i nyilatkozat, meg az 1815. november 20-i négyhatalmi szerződés között. A Szent Szövetségről szóló szeptember 26-i nyilatkozat egy élőbeszédből és három pontból áll. Az élőbeszédben az orosz, osztrák és porosz uralkodók kijelentik, hogy az elmúlt évek során szerzett meggyőződésük szerint politikai kapcsolataikban a keresztény vallás elveit, „az igazság, kegyesség és béke előírásait" kell szem előtt tartaniok, hiszen ők egyazon, nagy keresztény családnak kormányozzák három ágát, mint az isteni gondviselésnek, minden hatalom végső forrásának megbízottjai. Ezután az 1. pontban előadják, hogy „egy igazi és feloldhatatlan testvériség kötelékei által egyesítve" óhajtanak maradni, és hogy „minden alkalommal mindenütt" támogatást nyújtanak egymásnak. Majd a 2. pontban népeiknek is a keresztény vallás követését ajánlják figyelmébe, míg végül a 3. pontban közlik, hogy „szövetségükbe" hajlandók bevenni mindazokat, akik e „szent elveket" magukévá teszik, és egyúttal csatlakozásra hívnak fel „minden keresztény fejedelmet".6 0 E frázisokból nyilvánvalóan kitűnik, hogy a három uralkodó, mint Horváth Mihály írta, alattvalói irányában ,,a családatyai, patriarchalis, más szóval: kényuralmi, abszolút kormányelveket" kívánta követni.6 1 De kitűnik azon, külföldi diplomáciatörténeti irodalom által már régóta, elég egyöntetűen osztott vélemény helyessége is, hogy a Szent Szövetségről szóló szöveg nem volt tulajdonképpeni diplomáciai szerződés, nemzetközi egyezmény, „convention formelle", amelyben a szerződő felek bizonyos esetre meghatározott kötelezettségeket vállalnak.62 Ez a szöveg inkább csak személyes jellegű, ho-59 Magyarország története. II. 1. köt. Magyarország története a feudalizmusról a kapitalizmusra való átmenet korában, 1790—1849. Szerk. Mérei Gyula, Spira György. Bpest. 1957. 155. 1. 00 W. Alison Phillips: i. m. 301. 1. 61 Horváth Mihály : Magyarország történelme. VIII. köt. 481. 1. 62 R. B. Mowat: i. m. 23 — 27. 1. Potiémkine : i. m. 380. 1. (ahol azonban nem esik szó az 1815. nov. 20-i szerződésről). P. Renouvin : Histoire des relations internationales, IV. köt. Paris. 1954. 42—47. 1. —1814/15 szerződési rendszerének első csoportjába a tulajdonképpeni békeszerződések sorolhatók: az első párizsi béke (1814. máj. 30.), a bécsi kongresszus Acte final-ja (1815. jún. 9.) és a második párizsi béke (1815. nov. 20.).
