Századok – 1966
Tanulmányok - Kosáry Domokos: 1815 történetirodalmának kritikájához 371
392 K0SÁRY DOMOKOS mályos és kissé bőbeszédű nyilatkozat volt arról, hogy a három uralkodónak mi a véleménye a vallás és a politika kapcsolatáról és arról, hogy a keresztény fejedelmek általában, és ők hárman különösen, milyen támogatással tartoznak egymásnak. E támogatást nem szabályozza, nem is konkretizálja semmiféle casus foederis. Semmi nem határozza meg, hogy a támogatás milyen esetben, hogyan, milyen formában válnék esedékessé. Ez a szöveg önmagában véve így csak szándékok kinyilvánítását tartalmazza, miden határozott kötelezettség nélkül. Persze a diplomáciatörténet .művelői nem szoktak tanácstalanul megl orpanni homályos szövegek és általános frázisok előtt. Ez esetben is igyekeztek kinyomozni a nyilatkozat létrejöttének körülményeit és azt, hogy a ködös fogalmazás milyen konkrét hatalmi célokat rejtett maga mögött. Voltak, akik a cár politikai eszméinek fejlődését s főleg azt próbálták felderíteni, hogy minő hatásokra vezethetők nála vissza ezek az európai keresztény testvériségről és egységről kifejtett elképzelések.63 A listán ott szerepel Czartoryski hg., aki az örök békét biztosító, általános föderáció gondolatát Oroszország vezető szerepével kötötte össze az európai politikában és az új nemzetközi jog kialakításában. Ott szerepel, a nemzetközi politika vallási teokratikus ideológiájának kidolgozói sorában, az ortodox egyházi hagyományok mellett, Joseph de Maistre, a szintén francia Saint Martin miszticizmusát64 még a francia forradalom előtti időkből közvetítő, orosz Rodion Alexandrovics Koselev, a- cár egyik bizalmas tanácsadója az 1810-es évek elején, továbbá az Adam Míiller-féle német reakciós, romantikus államelméletet65 folytató, müncheni Franz v. Baader, aki Napóleon első leverése után memorandumot nyújtott be az orosz, osztrák és porosz uralkodókhoz a nemzetközi viszonyok vallásos elveken alapuló megszervezéséről.66 Ott szerepel végül a misztikuskiliasztikus jóslataival ez időben feltűnést keltő balti bárónő: Krüdenerné (Julia v. Krüdener), akivel a cár 1815-ben sokat érintkezett, beszélgetett, bár nem konkrét politikai kérdésekről, és aki bizonyos személyes befolyással is volt a cárra, ha nem is oly mértékben mint a régi irodalom feltételezte.67 Az ilyen hatáskutatás és eszmetörténeti nyomozás azonban még igen keveset nyújt önmagában. Alkalmas ugyan arra, hogy az ellenforradalmi törekvések általában keresztény romantika cím alá sorolt monarchikus-vallásos ideológiájának különböző elemeit és azok szövevényét részletesebben feltárja, de végül is legfeljebb csak arról győz meg bennünket, hogy a cár, politikai elképzelései Második csoportjába pedig a szövetségi szerződések: a chaumonti szerződés (1814. márc. 1.), a bécsi szerződés (1815. márc. 25.) és a párizsi négyhatalmi szerződés (1815. nov. 20.). A Szent Szövetségről szóló nyilatkozat (1815. szept. 26.) egyik csoportba sem tartozik. 63 H. Schaeder: Die dritte Koalition und die Heilige Allianz. Königsberg. 1934. Osteuropäische Forschungen, Neue Folge. 16. Bd. — K. Stahlin: Ideal und Wirklichkeit im letzten Jahrzehnt Alexanders I. Historische Zeitschrift, 1931. 64 Saint Martin jellemző (Oroszországban is elterjedt) munkája az abszolutizmusról, mint az isteni akarat megvalósítójáról: Des erreurs et de la vérité (1775); vö. J. Claassen: L. St. Martin. Sein Leben und seine theosophischen Werke. Stuttgart. 1891. 65 Adam Müller : Die Elemente der Staatskunst (1809). Hrsg. v. J. Baxa. Wien. 1922. 66 Franz v. Baader: Über das durch die französische Revolution herbeigeführte Bedürfnis einer neuen und innigeren Verbindung der Religion mit der Politik. Sämtliche Werke. VI. köt. 11 — 28. 1. 67 Krüdenernéről, Sainte-Beuve bíráló hangú jellemzésére (Portraits de femmes) válaszul, részletes magasztalást írt Charles Eynard: Vie de Madame de Krudener. I—II. köt. Paris. 1849.
