Századok – 1966
Tanulmányok - Kosáry Domokos: 1815 történetirodalmának kritikájához 371
382 KOSÁR Y DOMOKOS „tanácstalanságában" próbál a múlt nagy mesterei, köztük Metternich útmutatásából tanulságokat meríteni.3 4 Nem sokkal ezután, a húszas évek közepén tett emlékezetes kísérletet Metternich politikájának „rehabilitására" az osztrák történetírásban Heinrich v. Srbik, akinek kétkötetes, nagy munkáját35 anyaggazdagsága, a részletek tömege következtében azok sem nélkülözhették többé, akik nem értettek egyet a szerző konzervatív értékelésével. Srbik Metternichet mint nagy politikai gondolkodót és rendszeralkotót magasztalta, és ehhez különböző nyilatkozataiból meg is próbált egy összefüggő, elméleti rendszert konstruálni. Az ő Metterniche a fennálló társadalmi rend védelmezője volt ugyan, de ugyanakkor — s ezen van a hangsúly — az európai béke, rend, stabilitás, egyensúly elvi alapvetésének maradandó emlékű megalkotója és kivitelezője. Ez a konzervatív Metternich-ábrázolás persze többfelől vitákba, helyenként viharos tiltakozásba ütközött.36 De volt, ahol kedvező talajra lelt, főleg saját koruk, vagy pontosabban: társadalmi rendjük „stabilitását" féltők, annak védelméhez receptet keresők körében. így lett Srbik munkájából egy egész irányzat kiinduló pontja, amely 1815 nemzetközi rendszerét a nietternichi politika (illetve annak Srbik-féle értelmezése) szemszögéből mérlegelte. Az 1925 óta megjelent, újabb Metternich-irodalomról utóbb, negyedszázad múlva, maga Srbik próbált összefoglaló ismertetőt nyújtani, öregkori visszavonultságában, midőn már lezárta életében a hitleri időszakhoz fűződő szomorú epizódját, halála előtt lijra visszatalálva a .\Ietternich-kérdéshez, és lényegében véve, saját régi álláspontjához. Munkájának késői, harmadik köteteként (amelyet, halála után, némi kiegészítéssel, egyik volt tanítványa tett azután közzé)37 összeállította, elemezte és bírálta a Metternichre vonatkozó irodalomnak az 1950-es évek küszöbéig napvilágot látott termékeit. Persze, valljuk be, valami sajátos perspektíva-eltolódás már abból a puszta tényből is adódik, ha éppen egy bizonyos államférfi személye köré csoportosítjuk és annak egy régebbi életrajzához mérjük azt a XIX. század első részének politikai történetével foglalkozó egész irodalmat, amely helyenként csak mellékesen szentelt figyelmet ezen államférfi kérdésének is. A munka olvasása azonban hamar meggyőz bennünket arról, hogy Srbik, bármily „önfegyelmet" ígér, lényegében véve most is a régi, konzervatív szempontból mérlegel. Visszamenőleg saját egykori kiindulására is rávilágít, midőn a „Metternichkorszak" iránt megnőtt angol és amerikai érdeklődést egyebek közt arra vezeti vissza, hogy az első világháború után ott „is" megingott a liberalizmusba vetett hit, ott is keresni kezdték a „stabilitáson" nyugvó béke lehetőségeit. Jellemző, ahogy most, utólag reagál Veit Valentin egykori (1928— 1930) bírálataira,38 amelyek (mint írja) az „éles demokratizmus" oldaláról vetették 34,,In der Ratlosigkeiten der die ganze Staaten welt, Sieger kaum anders als Besiegte, neute führerlos dahintreibt, empfinden wir deutlicher denn je die Aufgabe und die Bedeutung der grossen Gestalter." Meister der Politik. Hg. v. Erich .Mareks und Karl Alexander v. Müller. I-П. köt. 1922-1923. 35 Heinrich Ritter v. Srbik : Metternich der Staatsmann und der Mensch. I—II. München 1925. 36 Magyar részről régebbi, liberális szempontból támadta Srbik könyvét Wertheimer Ede (Forschungen zur brandenburgischen und preussischen Geschichte 1926; Preussische Jahrbücher 1928—1929), az 1919 utáni, ellenforradalmi korszak hivatalos magyar történetírása viszont maga is sokban a Srbik-féle konzervatív felfogáshoz állott közel. 37 Heinrich Ritter v. Srbik: Metternich der Staatsmann und der Mensch. III. köt. München 1954. Hrg. v. Taras v. Borodajkewycz. 38 Veit Valentin: Geschichte der deutschen Revolution, 1848—1849. I—II. köt. Berlin. 1930; és előzőleg uő. Srbik-bírálata: Vossisehe Zeitung, 1928. aug. 28.
