Századok – 1966
Tanulmányok - Kosáry Domokos: 1815 történetirodalmának kritikájához 371
1815 TÖRTÉ OT5TIR0DALMÁNAK KRITIKÁJÁHOZ 379 kelye is megerősítette (a lengyel területekről szóló részben) az osztrák—orosz szerződés 24 — 29., és az orosz—porosz szerződés 22 — 29. cikkelyeiben a lengyel víziutak szabad hajózásáról és az átmenő kereskedelemről kimondott elveket.2 5 Berzeviczy tehát meglévő tendenciákhoz próbálta a magyarországi terményexport, az értékesítés problémájának általa elképzelt megoldását hozzákapcsolni, még akkor is, ha rövidesen más, ezzel ellenkező tendenciák bizonyultak erősebbnek, és Oroszország és Ausztria között már 1816-tól kezdve vámemelésekre, növekvő gazdasági elzárkózásra került a sor.2 6 Gr. Dessewffy József, aki Berzeviczy szövegét pár év múlva magyar fordításban közzétette,27 Anglia állásfoglalására vezette vissza, hogy barátja „minden foganat nélkül" nyújtotta be javaslatát a kongresszushoz. Szerinte Berzeviczy szabadkereskedelmi elképzelései igen helyesek volnának, de az Európa és India közti szárazföldi kereskedelem helyreállítását „nem kedvelhetik az angolok", és ezért a javaslat eszméinek nagyrésze „egy olyan kongressnél, a melyet az angliai ministerium igazgat, nem igen találhat kedvességet".2 8 Ebben persze van igazság. Abban a bírálatban is, hogy Berzeviczy valószínűleg túlbecsülte az északi kereskedelem gyakorlati jelentőségét. Ettől azonban Ausztria, Poroszország és Oroszország még találhatott valami közös platformot egymás között. Amint a továbbiak során meglehetősen talált is, csak éppen olyan közös érdekek védelmében, amelyek, sok más, politikai és gazdasági ellentét ellenére, az elnyomott népek, elsősorban a felosztott lengyel nép mozgalmaival szemben, a feudalizmus védelmében fűzték össze e három hatalmat. A lengyel egységet elősegítő szabad érintkezés, végső fokon, nagyobb veszedelemnek tűnt (főleg a cárizmus szemében), mint amennyi előny az áruforgalom nőttéből származhatott. Az alapvető ellentmondás éppen ebben volt: nem igen lehetett magyar vagy lengyel részről szabadkereskedelmi, polgárias tervnek komoly sikerét remélni azon bécsi kongresszus rendszerében, amely éppen a feudális birodalmakat restaurálta Kelet-Európában 2 9 A nemzeti-liberális történetírás elítélte, és nem indok nélkül, 1815 rendszerét és Metternich erre épülő politikáját, múltba-kapaszkodását, rettegését a forradalomtól, erőlködését, hogy Németországban, Itáliában, Magyarországon rendőri eszközökkel nyomja el a haladó erőket, a nemzeti szabadságmozgalmakat. Ez az ítélet igen jó emlékezeten ^lapult, ha nem is teljes forrásanyagon. Azon szabadságmozgalmak értékelését folytatta, amelyek 1848 előtt saját bőrükön érezték a Metternich-féle politika, a karlsbadi határozatok, a „demagóg"-üldözések, az olasz és magyar hazafiakra vadászó titkosrendőri gépezet működésének következményeit. Ezen mitsem változtat, ha tudjuk, hogy e nemzeti-liberális történetírók viszont, egyebek között, hajlamosak voltak a 25 Klueber : i. m. VI. köt. 25. 1. 26 A. Beer: Die österreichische Handelspolitik im 19. Jahrhundert. Wien. 1891. 436 — 444. 1. 27 Az északi kereskedés terjesztéséről. . . Tudományos Gyűjtemény, 1817, IV. köt. 3 — 52. 1. 28 Dessewffy levele, 1817. máj. 12.; vö. Ferenezy József: Gr. Dessewffy József levelei Döbrenteihez. Figyelő, XVI : 1884, 141. 1. 29 Még a polgári fejlődésben elől járó Nyugat-Európában is lassan és nehezen ment végbe a rajnai szabad hajózás gyakorlati megvalósítása, pedig annak módozatait valóban kidolgozta már a bécsi kongresszus. HosSzú porosz—holland vámháború után, igazában csak az 1830-as években kezdett lehetővé válni. Vö.: A. Lederle: Das Recht der internationalen Gewässer. 1920; E. Gothein: Geschichtliche Entwicklung der Rheinschiffahrt im 19. Jahrhundert. Leipzig. 1903.
