Századok – 1966
Tanulmányok - Kosáry Domokos: 1815 történetirodalmának kritikájához 371
1815 TÖRTÉ OT5TIR0DALMÁNAK KRITIKÁJÁHOZ 377 Az egyetlen (ha nem is sikeres) kísérletet arra, hogy a bécsi kongresszussal magyar részről konkrét javaslatot fogadtasson el, mégis e régebbi nemzedék egyik tagja tette: Berzeviczy Gergely, a kitűnő közgazda. Persze az ő javaslata sem a monarchia átszervezésére irányult. Berzeviczy már 1790 nemesi mozgalmának is reformista szárnyához tartozott. Akkor Magyarország függetlenségéről írt röpiratot. 1795-ben, bár elkerülte, hogy jakobinus-kapcsolatai miatt perbe fogják, visszavonult Szepes megyei birtokára, ahol mint a terményei értékesítésében, közelebbről: az északi államok felé irányuló borkivitelben érdekelt, árutermelő nemesek egyike, különösen Magyarország gazdasági, főleg kereskedelmi problémáival foglalkozott. 1797-ben munkát írt az elnyomó osztrák vámpolitika ellen, amely Magyarországot, mint függő agrárpiacot, alárendelte az osztrák ipar érdekeinek. 1804-ben, egy másik munkában, a jobbágyok súlyos helyzetét, a feudális kizsákmányolást elemezte. 1809-ben Napóleon számára fogalmazott emlékiratot az esetre, ha Magyarország sorsát kezébe veszi: neki javasolta a feudális viszonyok reformját. Közben két ízben is járt Lengyelországban (1796, 1807), hogy személyesen tapasztalja ki a Poprád—Dunajec—Visztula víziút kereskedelmi lehetőségeit. Ezt az északi kereskedelmet több felterjesztésben és iratban propagálta. Most, tudomást szerezvén arról, hogy az 1814. május 30-i első párizsi béke szabaddá tette a Rajna és a Scheide hajózását és a kongresszusra bízta az ezzel kapcsolatos szabályok kidolgozását, terveit némi átdolgozással újból összefoglalta egy, a kongreszszusnak címzett beadvány formájában, amelyet kinyomtatott, és egy küldöttség élén személyesen vitt fel Bécsbe.16 Ebben előadta, hogy a szabad hajózás és kereskedelem elvét nemcsak a Rajnán, hanem másutt, Európa északi részén is alkalmazni kellene, felszabadítva az Elba, Odera, Visztula és Dnyeper forgalmát. Ha Ausztria, Poroszország és Oroszország egymás között szabaddá tenné a forgalmat, nemcsak a kölcsönös árucserét növelné meg hatalmasan, hanem kezébe keríthetné, a régi keleti, indiai, szárazföldi útvonal újjáélesztésével, az Ázsia és Európa közti világkereskedelmet is. A terv, amelynek hátterében Magyarország keresett kiutat a világpiac felé, a három szárazföldi, kelet-európai hatalom gazdasági összefogását írta elő, némileg a nyugat-európai, tengeri hatalmak, főleg Anglia monopolhelyzetével szemben is. Berzeviczy ezért tette hozzá, hogy ez ellen tulajdonképpen Anglia sem emelhet kifogást, hiszen mindebben ő is részt vehet, meg aztán e háború után minden zsarnokságot fel kell 'számolni, a kereskedelmit is. Berzeviczy elképzeléseit személyesen is előadta a nádornak, Metternichnek, különböző osztrák és magyar főuraknak, kihallgatáson az uralkodónál is megjelent, sőt kereskedelmi társaság alakításával is próbálkozott. Tervezetét 1815 tavaszán, még a kongresszus időszakában, a Wiener Zeitung is részletesen ismertette:1 7 kissé túlméretezettnek találta, de olyannak, amelyből a három hatalom közti szabad kereskedelem gondolata megérdemli az érdekelt kormányok figyelmét. Feltehető tehát, hogy e munkálat, ha nincs is nyoma a jegyzőkönyvekben és a hivatalos iratok között, talán nem maradt teljesen ismeretlen a kongresszus tagjai, s különösen azok előtt, akik résztvettek a szabad folyami hajózás ügyében 1814. december 14-én kiküldött bizottság (Commission relative à la libre 16 Gregor v. Berzeviczy: Die Erweiterung des Nordischen Handels, dem hohen Wiener-Congress unterthänigst dargestellt. Wien. 1814. Berzeviczy terveire ld. még: Goal Jenő: Berzeviczy Gergely élete és művei. Bpest. 1902, 74 — 75. 1. és Czóbel Ernő: Berzeviczy Gergely javaslataa kontinens vámuniójára. Huszadik Század, 1916.397 — 398.1. 17 Wiener Zeitung, 1815. ápr. 11., 29. sz., 449—453. 1.
