Századok – 1966
Tanulmányok - Kosáry Domokos: 1815 történetirodalmának kritikájához 371
376 KOSÁR Y DOMOKOS még, ha nem gyermekek. Széchenyi István, aki majd a liberális reformot kezdeményezi, mint a bajor király kísérői közé beosztott, huszonkét éves császári huszárkapitány örökíti meg, korai naplójegyzeteiben, benyomásait a bécsi kongresszusról. Látja Sándor cárt, amint hozzáértőén osztályozza a magyar nőket, hogy melyik az „angyali", az „ördögi", vagy éppen a „kokett" szépség. De mitsem tud a kulisszák mögötti küzdelmekről és döntésekről. Metternich megbízásából utazik a nápolyi udvarba, a császári sereg soraiban harcol Murát ellen, és csak 1815 őszén, első angliai útján kezd ráeszmélni, hogy a polgári társadalom fejlettebb és jobb, mint a feudális.10 Wesselényi Miklós, utóbb a harmincas évek ellenzéki mozgalmának vezéralakja, az ifjú szemlélők soraiból figyeli még, milyen öltözékben nyitja meg az 1814 őszén I. Ferenc és a porosz király társaságában Magyarországra, Pestre látogató orosz cár a nádor táncestélyét.1 1 Hg. Esterházy Pál, 1848 magyar „külügyminisztere", Metternich ifjú bizalmasaként vett részt 1814-ben a francia diplomáciai tárgyalásokon, a châtilloni konferencián, majd lett utóbb Ausztria nagykövete Londonban,12 igaz, hogy ő utóbb is csak látszólag, taktikából és átmenetileg, az 1848 őszi válságig szolgálta a forradalomból született magyar kormányzat ügyét. Beöthy Ödön1 3 és Csányi László1 4 , utóbb a Bihar illetve Zala megyei ellenzék vezető alakja, majd a forradalom neves kormánybiztosa, sok más ifjúval együtt a< Habsburgok seregében harcolt Napóleon ellen, német, francia földön. Az új nemzedék még nem lépett színtérre, a régi pedig már letűnt. Batsányi Jánost, 1790 mozgalmának kitűnő költőjét, aki a forradalmi Párizs példájára figyelmeztette olvasóit, majd 1795-ben fogságot szenvedett és 1809-ben Napóleonhoz csatlakozott, szuronyok közt hozták vissza Párizsból: Linzben internálták, ahonnan soha többé haza nem térhetett. Kazinczy Ferenc esete pedig szinte tragikomikusán jellemzi Magyarország súlyát és azt az atmoszférát, amelyben a haladás képviselői éltek a „táncoló" kongresszus idején. A magyar nemzeti irodalom e másik nagy és ismert vezető alakja, a nyelvújítás úttörője, aki előzőleg a jakobinus-mozgalomban való részvételéért hét évet töltött Ausztria börtöneiben, 1815 májusában Bécsbe látogatott. De csak úgy, messziről, az utcán nézegette a fényes fogatokat, és találgatta, hogy ki, melyik uralkodó lehet. Egy nap azután levélben idézték be egy címre. Az öregedő író biztosra vette, hogy ez csak valami álcázott módja a letartóztatásnak. „Más nap úgy csókoltam meg feleségemet s gyermekemet, hogy az az utolsó csók, melyet nekik adhatok ez életben.. . Rettegve mentem be a városba." Ott aztán kiderült: valami gróf mint „szépírót" hivatta őt, azon ajánlattal, hogy szépen másoljon le számára egy iratot.15 10 Viszota Gyula: Gr. Széchenyi István naplói. I. köt. Bpest. 1925. 11 Ld. Wesselényi levelét anyjához, Pest 1814. okt. 27. Kardos Samu: Br. Wesselényi Miklós. I. köt. Debrecen. 1906. 77. 1. 12 Hajnal István: Metternich ós Esterházy. Századok, 1927; és uö. : Journal du prince Paul Esterházy sur son séjour en France. 1814. Revue des Études hongroises, 1929 13 Csengery Antal: Beöthy Ödön. A Történelmi tanulmányok és jellemrajzok c. kötetben. [I. Bpest. 1884. 14 Csányiról egyebek közt Újfalvy Sándor, Wesselényi barátja ír, aki egyébként, mint a magyar udvari kancellária ifjú, 22 éves tisztviselője, maga is Bécsben élte át a kongresszust: „Alárendelt hivatali állásom belsejében pillantani nem engedte. Csak a külsőségeket láthatám. Eredménye a Szent Szövetség neve alatt csak később jött tudtunkra"; az uralkodók elérték céljukat, ,,dc a nép maradt, ahol volt, mit sem nyervén, mint egy keserű tapasztalást". Újfalvy Sándor Emlékiratai. Kolozsvár. 1940. 158 —159. 1. 15 Az esetet Kazinczy maga irja le; vö. Kazinczy Gábor: Gr. Dessewffy József bizalmas levelezése Kazinczy Ferenccel. II. köt. Pest. 1861. 4 — 9. 1.
