Századok – 1966
Tanulmányok - Kosáry Domokos: 1815 történetirodalmának kritikájához 371
Kosáry Domokos : 1815 történetirodalmának kritikájához \ „Europa libertati asserta": Horváth Mihály, a XIX. századi magyar nemzeti-liberális történetírás legjelentősebb alakja iróniával idézi 1815 mérlegelésekor e jelszót, amelyet a francia háborúkban résztvett Habsburg-katonák emlékkeresztje viselt magán. S mindjárt hozzá idézi A liberális ellenzéket képviselő Deák Ferenc szavait is az 1848 előtti magyar reformkorszak politikai harcaiból: „E kis emlékjelek ércbetűi némán, de hathatósan emlékeztettek a fejedelmi szó szentségére." A francia forradalom eszméi ugyanis (folytatja Horváth) nem tűntek el nyomtalanul. A kibontakozó nemzeti mozgalmak segítségét a feudális abszolutista uralkodók is igénybevették a Napóleon elleni nagy háborúban. A bécsi kongresszus tehát arra lett volna hivatva, hogy „mind a hatálom igazságos felosztása, mind a nemzetiségek méltányos kielégítése" által fektesse „állandó, tartós alapokra" az európai békét, ós liberális alkotmányokat adjon. A kongresszus azonban „egészen eltóveszté a czélt, melyre törekednie kellett volna", a fejedelmek elfeledték a veszély pillanatában tett alkotmányos Ígéreteiket.1 Horváth persze maga is tudta, hogy a bécsi kongresszus vezető szereplői milyen társadalmi és politikai erőket képviseltek, és hogy a nemzetiségek felszabadítása és liberális alkotmányok osztogatása mennyire nem volt tőlük várható. Hozzátette tehát, hogy a bécsi kormány saját érdekeit is megfelelőbben szolgálta volna, ha „a rideg kényuralom restaurációja" helyett jobban szem előtt tartja ,,a nemzetiség elvét s a népek jogait".2 Következő, 1863-ban írt munkájában pedig már továbbmenve pontosabban meg is határozta, mi szerinte az a másik, jobb megoldás, amelyet Bécsnek, legalábbis a Habsburgmonarchia saját határain belül, választania kellett volna. Azután (olvassuk), hogy a német-római császárság nem volt többé visszaállítható, a Habsburgok birodalmához nem lehetett már „alapul tekinteni a német nemzetiséget, mely legfölebb egy ötödét tette a monarchia népességének". Ha az uralkodóház egységes elv alapján akarta újjászervezni országait, akkor ahhoz az 1806-i tervhez kellett volna visszatérnie, „mely szerint a módosítandó magyar alkotmány az egész monarchiára kiterjesztetnék s ennek középpontjává Magyarország, székvárosává Budapest tétetnék".3 Horváth ezután különböző érvekkel próbálja valószínűsíteni, hogy 1815-ben ez kedvező megoldásként kínál-1 Horváth Mihály: Magyarország történelme. VTII. köt. Pest. 18732 , 477, 480. 1. (az első kiadás: 1863). A szerzőről újabb, összefoglaló jellemzés: Pamlényi Ervin : Horváth Mihály. Bpest. 1954. 2 Horváth M. : i. m. 481. 1. 3 Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történetéből. I. Bpest. 18863 , 15. sk. 1. (E munka első kiadása: Genf. 1864.)
