Századok – 1966
Tanulmányok - Pintér István: A Magyar Történelmi Emlékbizottság és az 1942. március 15-i tüntetés 329
A MAGY. TÖRT. EMLÉKBIZOTTSÁG ÉS AZ 1942. MÁRC. 15-1 TÜNTETÉS 367 utcákat. . ."22: l „Mikor a menet elért a Ferenc József térre, a Főkapitányság elé, rendőrök százai rohantak ki a kapuk alól, gumibotokkal estek neki a tömegeknek22 4 — írja ugyancsak Darvas József —, az elől menetelő csapatokat bekerítették és vad dulakodással beterelték a rendőrség udvarára. A hátul jövők kicsit megtorpantak, elkezdtek szétszivárogni a környező utcákba, de aztán újra összeverődtek, mégis elmentek a Kossuth-szoborhoz. . ."22 5 A budapesti antifasiszta, háborúellenes tüntetést a baloldali napilapok ünnepi megemlékezése és a fővárosban és vidéken rendezett számos ünnepi ülés egészítette ki. A Népszava és a Magyar Nemzet március 15-i teljes számát az évfordulónak szentelte. Ugyancsak több cikkben emlékezett meg róla a Szabad Szó, a Kis Újság, a Mai Nap, a Független Magyarország is.22 6 Kolozsvárott az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület — amely csatlakozott a Történelmi Emlékbizottsághoz — nagyszabású emléküléssel nyitotta meg az 1848 ereklyéiből készített kiállítást.22 7 Az SzDP központi ünnepségét a Vasmunkás Otthonban tartotta. Szakasits Árpád ünnepi beszédét azok a gondolatok hatották át, amelyeknek alapján a kommunisták és a baloldali szocialisták együttműködtek. ,,.. .nekünk nemcsak ünnep március 15-e, hanem program is. . . bevégezzük, ami 1848-ban kezdődött, bevégezzük, mégpedig az új idők új szükségleteinek megfelelően" — mondotta Szakasits.22 8 Ünnepi megemlékezések voltak az SzDP majdnem minden kerületi pártszervezetében, az erzsébetvárosi, óbudai, ferencvárosi, pesterzsébeti, újpesti és kispesti munkásotthonokban, több szakszervezetben, továbbá a nagyobb vidéki városokban — Győrben, Szombathelyen, Szegeden, Pécsett, Debrecenben, Diósgyőrött, Felsőgallán stb.22 9 Ezen ünnepségek általános hangulata jól tükrözte, hogy a szervezett munkásság nagy része megértette, hogy március 15-e 1942-ben nem puszta megemlékezés, hanem több annál, kiállás a függetlenség és a szabadság, a demokratikus politikai jogok, a szociális felemelkedés mellett. Az 1942. március 15-i tüntetés és előzménye, a Magyar Történelmi Emlékbizottság megalakulása, kiemelkedő eseménye a függetlenségi mozgalom történetének. Bebizonyította, hogy Magyarországon is megvannak a reális feltételei a fasisztaellenes erők összefogásának, a Hitler-ellenes nemzeti ellenállás kibontakozásának. Bebizonyosodott, hogy a KMP a mély illegalitásban is helyesen ismerte fel a dolgozó tömegek és az egész nemzet alapvető érdekeit, és megtalálta az antifasiszta tömegek mozgósításának és irányításának legjárhatóbb útját. Ez a tüntetés megmutatta, hogy a függetlenségi mozgalom sikere a KMP helyes politikája mellett a munkásosztály akcióegysége kibontakozásának köszönhető, hogy a kommunista és a szocialista munkástömegek, a kommunista és baloldali szociáldemokrata vezetők egyre szorosabb együttműködése, illetve 223 A tüntetők számáról a legkülönbözőbb adatok vannak. A baloldali lapok 10—15 ezer főre becsülték a tüntetők számát. A rendőrség néhány százra. A visszaemlékezők adatai talán a legreálisabbak, 8—10 ezer főről beszélnek. 224 Sombor jelentése szerint 90 főt tartóztattak le, közülük még az éjszaka folyamán 87-et — „adatai felvétele után" — szabadon engedtek (Pl Archívum. BM VII. res. 1942 — 8—10357). t 225 Darvas József: i. m. 89. 1. 226 Lásd e lapok 1942. márc. 15-i számait. 227 Magyar Nemzet, 1942. márc. 18. Ünnepélyesen nyílt meg Kolozsvárott az 1848-as ereklyemúzeum. 228 Népszava, 1942. márc. 17. A Szociáldemokrata Párt márciusi ünnepségei. 229 xjo. 6*
