Századok – 1966

Tanulmányok - Pintér István: A Magyar Történelmi Emlékbizottság és az 1942. március 15-i tüntetés 329

368 PINTÉIt ISTVÁN a jobboldali szociáldemokraták politikájának átmeneti visszaszorítása vezetett ilyen eredményre. Éppen a tömegek aktívabb jelentkezése, a munkásosztály határozott beleszólása a politikai küzdelmekbe, a „jövő Magyarországának konstruktív programja" tudta a heterogén összetételű, a fő kérdésben egyetértő, de számos — a fő kérdés megoldását döntően befolyásoló — kérdésben eltérő nézeteket valló erőket tömöríteni, a munkásosztály vezető szerepét is biztosítani. Nem véletlen, hogy a kormány a függetlenségi mozgalom legérzékenyebb pontjára igyekezett csapást mérni. S ez, mint láttuk, közvetlenül március 15-e előtt sikerült is. A jobboldali szociáldemokrata vezetők akkor támadták hátba nemcsak a munkásosztályt, hanem a háborúellenes harcot vállaló kispolgári, polgári tömegeket is, amikor a munkásosztály egységes megmozdulása új távlatokat nyithatott volna az antifasiszta ellenállási mozgalom előtt. A jobboldali szociáldemokraták árulása tovább fokozta a kispolgári és polgári elemek ingadozását, így csak tízezren vettek részt a tüntetésen. A kormány pedig felismerte, hogy az antifasiszta erők megbontásának, megbénításának számára legkedvezőbb módja a jobboldali szociáldemokratákkal való együttműködés, vagy ezek megfélemlítése. Az is bebizonyosodott, hogy a szociáldemokrata párt vezetőségén belül még nem alakult ki egy olyan baloldal, amely képes szakítani a jobboldallal, képes önálló' politika vitelére, bátran mer a tömegekre támaszkodni és a jobboldal áruló politikájával szembe mer szállni. A március 15-i előkészületek ugyanakkor megmutatták azt is, hogy mily nagy a Horthy-rendszer tömegbefolyása. Egyszerű kormányváltozás és az új kormányhoz fűzött illúziók komoly németellenes erőket is meghátrálásra késztettek. 1942. március 15-ével lényegében lezárult az antifasiszta függetlenségi politika egy eredményekben gazdag szakasza. Rövid idő — lényegében egy év — alatt a KMP a munkásosztály egységének, a munkás-paraszt szövetségnek a megteremtése terén olyan eredményeket ért el, amelyek kiemelkedő eseményei a Horthy-fasizmus ellen folytatott negyedszázados küzdelemnek. A fasizmus körülményei között a háború vérzivatarában egyedül a KMP tudott helyes, a dolgozó tömegek számára is elfogadható nemzeti programot adni, ami kényszerítette a fasiszta Németországgal szembenálló erőket, hogy politikai törekvéseikben mindig számot vessenek e programmal. Ez volt az egyik alapja a kommunista párt későbbi erejének és befolyásának is. 1941 tavaszán a párt által életrehívott antifasiszta, háborúellenes politika olyan tömegmozgalommá kezdett válni, amellyel az ország minden politikai tényezőjének számolnia kellett.