Századok – 1966
Tanulmányok - Pintér István: A Magyar Történelmi Emlékbizottság és az 1942. március 15-i tüntetés 329
A M AG Y. TÖRT. EMLÉKBIZOTTSÁG ÉS AZ 1942. MÁRC. 15-1 TÜNTETÉS 361 tatlanul él a magyar munkásságban, szólítja az utcára az idei március 15-én is a szervezett munkásság tízezreit, a szociáldemokrata pártot és a szakszervezeteket. A magyar szervezett munkásságra hárul ma az a súlyos, de nemes feladat, hogy az egész népnek példát mutasson a szabadságért és függetlenségért vívott harcban. . . Menjen március 15-én a szervezett munkásság az utcára, ragadja magával a nép széles rétegeit, mutassa meg harcos fellépésével, hogy a magyar munkásosztály nemzeti hivatása magaslatán áll. . . "18 1 Valóban, a szervezett munkásság döntő többsége felismerte a március 15-i tüntetés jelentőségét, s lázasan készülődött is. A szociáldemokrata párt és a szakszervezetek vezetőségében éles viták folytak a tüntetésen való részvételt illetően. A jobboldali szociáldemokrata vezetők kezdettől fogva ellenezték a tüntetést, de ellenezték a párt vezetőinek a Magyar Történelmi Emlékbizottságban való részvételét is. Nem véletlen, hogy sem a tervezet, sem a felhívás aláírói között nem találunk jobboldali szociáldemokratákat, hiszen ezek mind nagyobb aggodalommal figyelték a párt- és a szakszervezetekben folyó baloldali tevékenységet. Aggodalmukat csak növelte a belügyminiszter egyre gyakoribb figyelmeztetése.182 A KMP röpiratainak megjelenése után azonnal ,,félreverték a harangokat". A Népszavában több ízben figyelmeztették a szervezett munkásokat, hogy „illegális röpiratokat se el ne fogadjanak", se „terjesztésüket ne tűrjék". Akadályozzák meg, hogy ilyeneket az üzemekbe, munkásotthonokba vagy szakszervezetek helyiségeibe csempészhessenek. „Akit ilyen csempészésen, illegális, provokatív röpiratok terjesztésén érnek, adják át könyörtelenül az illetékes hatóságoknak."18 3 Más úton is kísérleteket tettek, hogy a munkásokat letérítsék a demonstrációra való készülődésről. Ismét előszedték a régi baloldali frázist: „Mi nem mehetünk piros-fehér-zöld zászló alatt."18 4 A szervezett munkások nyomása, Szakasits Árpád főtitkár és a baloldali funkcionáriusok pártoló magatartása végül is meghátrálásra kényszerítette a jobboldali vezetőket. A SzDP vezetősége határozatot hozott, hogy hozzájárul a március 15-i Petőfi téri demonstráción való részvételhez. A döntést a március 9-i elnök-titkári értekezleten ezt nyilvánosan is közölték.18 5 A határozat után a tüntetésre való felkészülés legálisan folyt, s rendkívül meggyorsult. A kommunisták és a baloldali szociáldemokrata vezetők megállapodtak abban, hogy a munkások a szakszervezetekben, illetve kerületi pártszervezetekben gyülekeznek, s onnan zárt sorokban vonulnak a Petőfi-szoborhoz. Egy-egy üzem, szakszervezet munkásai közös adakozásból koszorúkat vásároltak, transparenseket készítettek. Néhány főből álló szavalókórusokat állí-181 pj Archivum. Kossuth Rádió adásai. 1942. márc. 11. „Március 15-e és a munkásság." 182 Keresztes-Fiseher Ferenc Pásztói Ámon államtitkár útján több alkalommal, januárban és februárban is figyelmeztette Peyer Károlyt, hogy a pártban és szakszervezetekben folyó „szélsőséges tengelyellenes" tevékenység ellen lépjen fel. (Pl Archivum. BM VII. res. 1941 — 7 — 5205, BM VII. res. 1942 — 7 — 6156.) 183 Népszava, 1942. márc. 5., 7.; Komoly figyelmeztetés elvtársainkhoz. 184 Orbán László visszaemlékezése. Az SzDP jobboldali vezetői 1941 tavaszától, a KMP függetlenségi politikája ismertté válása után, a Népszava és a különböző baloldali sajtóorgánumok között 1941 nyarán a KMP politikájáról folyó vita idején, részben a karácsonyi Népszava elleni fellépéskor is e fenti baloldali, „osztályharcos" jelszóval tértek ki az együttműködés elől. A demonstráció megakadályozását szolgálta az SzDP által meghirdetett márc. 15-i központi ünnepély hetekig tartó túlzott propagálása is. 185 pj Archivum. Orosz Dezső—Skolnik József visszaemlékezése.
