Századok – 1966
Tanulmányok - Pintér István: A Magyar Történelmi Emlékbizottság és az 1942. március 15-i tüntetés 329
362 PINTÉIt ISTVÁN tottak össze, hogy a kommunista párt jelszavait hangoztassák és a tüntetés hangulatát irányítsák.18 6 Határozat született arra is, hogy az egyes kerületekben a 48-as szabadságharc emlékművét is megkoszorúzzák.18 7 Az SzDP bejelentése után, március 11-én, a Magyar Történelmi Emlékbizottság is nyilvánosságra hozta, hogy március 15-én csendes koszorúzással egybekötött demonstrációt tervez a Petőfi-szobornál.18 8 Az KMP a csendesre tervezett tüntetést hangos, háború- és Hitler-ellenes tüntetéssé akarta változtatni. Az előkészületek ebben a szellemben folytak. A levegőben lógó kormányváltozás kezdetben kedvezően hatott a tüntetés előkészületeire. Sok polgári politikust, a MTEB tagjait,18 9 még azokat is, akik a felhívás aláírására nem voltak hajlandók, magával ragadott a munkások lázas készülődése. De a reakció sem aludt. A szélsőjobboldali „Egyedül vagyunk" nagyszabású irodalmi estet rendezett, hogy lejárassa Honték kultúrestjeit és elhódítsa tömegeit. A Hivatásszervezet ês a Nemzeti Munkaközpont felhívással fordult „az ország munkásaihoz", hogy „harcoljanak mindazok ellen, akik meg akai'ják bontani a magyarság belső egységét". Táviratban értesítették a „Legfelsőbb Hadurat", hogy a munkásság készen várja a fegyverbe szólító parancsot.190 Az előzőekben már volt szó arról, hogy a belügyminiszter közbelépése is károsan befolyásolta a MTEB tevékenységét. De a nagyszabásúra tervezett demonstráció előkészítő munkáit főleg a kormányválság megoldása s a jobboldali szociáldemokraták újabb árulása akasztotta meg. Nem lehet teljesen véletlennek tekinteni, hogy a kormányzó — a belügyminiszter és a nyugati orientációs csoportok tanácsára — éppen ezt az időt választotta a lappangó kormányválság megoldására. Bárdossy bukása elsősorban nem a gyorsan erősödő függetlenségi mozgalom, a tömegek növekvő elégedetlensége, hanem a már előzőleg említett okok — a kormányzóhelyettes kérdésében tanúsított magatartása, az újvidéki vérengzés, a Nyugattal való hadbalépés, részben a 2. magyar hadsereg körüli problémák — következménye volt. A kormányválság megoldásának időpontja viszont szorosan összefüggött a Hitler-ellenes erők által tervezett háborúellenes tüntetés megakadályozására való törekvéssel. Március 4-én már kiszivárgott, hogy Horthy tárgyalásokat folytat az új miniszterelnök személyét s a kormányátalakítást illetően.191 Bárdossy március 7-én, „megrendült egészségi állapotára" hivatkozva, benyújtotta lemondását. Március 9-én Kállay Miklóst bízta meg Horthy a miniszterelnöki szék betöltésével. Kállay kinevezését és Bárdossy menesztését a lapok azonban csak március 11-én közölték. A kormány átalakításáról 186 Uo. és VKF Bírósága. 1942—H—193. 187 Uo. 188 Magyar Nemzet, 1942. márc. 11., Kis Űjság, 1942. márc. 11. 189 Bajcsy-Zsilinszky Endre írja a miniszterelnökhöz címzett levelében: „Igazán vaknak kellene lennie annak, aki nem látja, hogy a szociáldemokrata munkásság mennyire természetesen, mennyire nem taktikából, mennyire a dolgok természetes kiérlelődése során képviseli mind lelkesebben és mind öntudatosabban a magyar nemzet szellemét, hivatását, a magyar állam belső szabadságát és külső függetlenségét, az őszinte és magyar szellemű demokráciát." Felhívja a figyelmet, hogy a belső rend megbontását nem a szervezett munkásságban, hanem a szélsőjobboldalban kell keresni, ott van „a polgárháború és a felforgatás és egyben a legvadabb ós legbrutálisabb háborús uszítás tűzhelye" (Bajcsy-Zsilinszky-hagyaték. 28/91). 190 Magyar Nemzet, 1942. febr. 28. 191 Az SzDP XXXIII. kongresszusi jelentése az 1939—1942. évekről. 35—36. 1.
