Századok – 1966
Tanulmányok - Pintér István: A Magyar Történelmi Emlékbizottság és az 1942. március 15-i tüntetés 329
352 PINTÉIt ISTVÁN ság és parasztság tömegeivel együtt képzelhető el a jövő kibontakozása. Az adott időszakban az e kérdésekben vallott nézetek azonossága volt a Magyar Történelmi Emlékbizottság megszületésének az alapja. Szekfűék, Baráti-Huszár Aladárék, Bajcsy-Zsilinszky-ék nemcsak az ország függetlenségét féltették Hitlertől és a magyar náciktól, hanem az ezeréves magyar multat, a nemzet puszta létét és a magyar nemzet európai, mindenekelőtt Duna-medencei elhivatottságát. Vizsgálódásaik során azonban arra is rá kellett döbbenniük, hogy saját osztályukban és a középrétegekben, amelyeket legjobban megfertőzött a náci ideológia és propaganda, nincs meg az az erő, amely képes volna a szakadék felé rohanó ország szekerét a végkifejlődés előtt megállítani. Rá kellett döbbeniük, hogy amit hosszú ideig a dolgozó tömegektől féltettek, most éppen ezekre támaszkodva menthetik meg. A dolgozó tömegek számukra is pozitív jelentkezése a „nemzeti küzdelmek"-ben, s az a tény, hogy a munkásosztály nem a szocializmus, hanem „egyelőre közelebb eső feladatok megoldására" összepontosította erejét.123 méginkább lehetővé tette, hogy a munkásosztályban és az agrárrétegekben keressék azt a szövetségest, amellyel együtt az általuk is szükségesnek vélt, de saját osztályukkal megoldhatatlannak látszó nemzeti feladatok megoldását megtalálják. Szekfű Gyula „Petőfi útján" című12 4 — a szerző szavaival élve „erős visszhangot" kiváltott — cikkében, majd a hozzáérkezett levelekre adott válaszában12 5 ezekre a problémákra keresett választ. Szekfű Petőfiben azt a nagy nemzeti költőt fedezte fel, akinek bármily „erős volt is társadalmi kritikája", „megmaradt a magyar karámban, mely mindnyájunkat, űrt és jobbágyot, történeti osztályokat és mai divatos értelmi népet egybetartott az Úristen pásztorbotja alatt".12 6 Petőfi „Nemzeti dala", a „Talpra magyar" társadalmi különbség nélkül szól mindenkihez — írta Szekfű.12 7 Abban, hogy Szekfű is Petőfiben találta níeg az összefogás eszményképét — bár Petőfi számára nem ugyanazt jelentette, mint a dolgozó tömegek számára — , annak elismerése rejlik, hogy a Hitler-ellenes erők összefogása szükségességének felismerésén túl, a tartalmi kérdéseknek is előtérbe kell kerülniük. Ezt a gondolatot ragadja meg a Népszava válaszcikke is. Petőfi a nemzeti és szociális gondolat egységét jelenti. Ö ma is lángoszlop, „amely a mai kor nagy szociális vívódásai közepette útmutatás, a szabadság és függetlenség eszméjének tartalma és feszítőereje".12 8 Bajcsy-Zsilinszky, Szekfű és még sokan mások 1942 elején már eljutottak annak felismeréséig, hogy a külső és belső felszabadítás elválaszthatatlanul összefügg. Felismerték, hogy a nemzeti függetlenség csak akkor állhat szilárd talajon, ha azt a tömegek belső társadalmi felemelkedése kíséri. A belső társadalmi felemelkedésen azonban nem egészen ugyanazt értették, amit a dolgozó tömegek. Egyenlő politikai és szabadságjogot, szociális felemelkedést hirdettek ők is, de nem mindnyájan gondoltak következetes földreformra, teljes politikai egyenjogúságra. Hirdették, hogy a „polgárság mellé" fel kell emelni a munkásságot és parasztságot, de úgy, hogy a polgárság legyen a hata-1 123 Népszava, 1942. febr. 15. Megint egy történelmi pillanat. 124 Magyar Nemzet, 1942. febr. 1. Szekfű Gyula: Petőfi útján. 125 Uo. 1942. febr. 15. Szekfű Gyula: Megint Petőfi útján. 126 Uo. 1942. febr. 1. Szekfű Gyula: Petőfi útján. 127 Uo. 128 Népszava, 1942. febr. 17. A magunk útján.
