Századok – 1966
Tanulmányok - Pintér István: A Magyar Történelmi Emlékbizottság és az 1942. március 15-i tüntetés 329
A MAG Y. TÖRT. EMLÉKBIZOTTSÁG ÉS AZ 1942. MÁRC. 15-1 TÜNTETÉS 353 lom elsődleges birtokosa, a tömegek szociális felemelkedése pedig ne vonja maga után a polgárság megterhelését. A polgári szárny politikai elképzeléseinek megvalósítása során feltétlenül számított a tömegekre, de ellenezte cselekvő részvételüket a mozgalomban. A kommunista párt viszont éppen a tömegek cselekvő aktivitására helyezte a fősúlyt. Végső soron arról az alapvető kérdésről volt itt szó, hogy a Hitler -és háborúellenes harc megmarad-e félmegoldásoknál, a társadalmi felemelkedés ismételt elvetélésénél, avagy a nemzeti önállóság kivívása párosul a társadalmi haladással. Más oldalról a háborúellenes harc megmarad-e a sajtó, a különböző társadalmi egyesületek, pártok kulisszái mögött, avagy ténylegesen tömegmozgalommá válik. Arról is szó volt, hogy a munkásosztály, mint a Hitler-ellenes harc kezdeményezője, képes lesz-e a mozgalom vezetőjévé válni, avagy sikerül az államhatalom bizonyos támogatását is élvező polgári szárnynak kezébe venni a vezetést. A polgári szárny egyes képviselői Petliő Sándor politikai hagyatékához nyúltak vissza, a munkásosztállyal szemben a középosztály „elhivatottságát", vezető szerepét hangsúlyozva.12 9 Baráti-Huszár Aladár és csoportja a Történelmi Emlékbizottságon belül a munkásosztály háttérbe szorításán munkálkodott.130 Ellenzékként léptek fel minden olyan kérdésben, amely a tömegek aktivitását s ezzel egyúttal a mozgalmon belüli súlyát is növelhette volna.131 Sokan közülük ellenezték a Magyar Történelmi Emlékbizottság balszárnyának azt a törekvését, hogy a bizottság fokozatosan politikai pártokat és szervezeteket is magába foglaló politikai szervezetté alakuljon át.13 2 Ellenezték a nyilvánosság előtti jelentkezést, a nyílt kiállást.13 3 A tervezett március 15-i tüntetés helyett ők csak ünnepélyes megemlékezésre gondoltak.13 4 A kommunisták, a baloldali szocialisták s más demokratikus gondolkodású, főleg parasztpárti politikusok úgy vélték, hogy a sajtó hasábjain, a MTEB összejövetelein folyó vitákra — a következetes elvi állásfoglalás mellett — csak a tömegakciók fokozásával, a dolgozók, elsősorban a munkások minél nagyobb tömegeinek a függetlenségi mozgalomba való bevonásával lehet a legkedvezőbb befolyást gyakorolni. Ugyanakkor továbbra is a különböző csoportokat összetartó és nem széthúzó kérdésekre és a cselekvésre igyekeztek a megbeszéléseket összpontosítani. „Most az a feladat — állapította meg a Népszava —, hogy azokban a kérdésekben, amelyekben egyetértünk elvben, harcoljunk annak gyakorlati érvényesüléséért egymás oldalán.. . Ha nem is értünk teljesen egyet a múlt megítélésében, attól még lehetnek közös céljaink, amelyekért egyforma meggyőződéssel és erőfeszítéssel dolgozhatunk."135 129 Magyar Nemzet, 1942. febr. 6. „A középosztály és a munkásság". Nem véletlen, hogy a Magyar Nemzet 1942. márc. 1-i száma teljes terjedelmében közli Pethő 1940.febr. 20-i miskolci beszédét, amelyben a középrétegeknek a dolgozókhoz való viszonyát, vezető szerepét, illetve az ország európai elhivatottságát boncolgatta. Ez a beszéd tömör összefoglalója Pethő nézeteinek. 130 Illegális Szabad Nép. 61. 1. 131 Magyar Nemzet, 1942. febr. 11. Baráti-Huszár Aladár: „Mely ha elvész, Róma megdől." 132 E mögött a belügyminiszter figyelmeztetései is meghúzódtak. Erre hivatkozott Szekfű is a Schönherz-perben. PI Arch. Orosz Dezső visszaemlékezése. 133 Szabadság vértanúi. Bpest, Kossuth Könyvkiadó. 1960. 209. 1. 134 PI Arch. Budapesti ügyészség, 1943—IV—444. 135 Népszava, 1942. márc. 8. A magyar nép nemzetté emelésének feladata.
