Századok – 1966
Tanulmányok - Pintér István: A Magyar Történelmi Emlékbizottság és az 1942. március 15-i tüntetés 329
A MAG Y. TÖRT. EMLÉKBIZOTTSÁG ÉS AZ 1942. MÁRC. 15-1 TÜNTETÉS 337 nem arról van szó, hogy milyen négy fal közül léptünk ki és térünk vissza, hanem bizonyos lényeges dolgokban meg kell értenünk egymást" — fogalmazta meg mély belső meggyőződéstől fűtve az összefogás szükségességét Szekfű Gyula. Majd hozzátette: „Azt hiszem, a szabadság dolgában megértjük egymást, mégha különböző pontokról indulunk is el. . . "4 1 Kétségtelen, hogy a szabadság fogalmát, tartalmát másként értelmezte a kommunista Kállai, másként Bajcsy-Zsilinszky és megint másként Szekfű Gyula. A kommunisták mégis úgy vélték, hogy a nemzeti összefogás kérdésében nem az ellentétekre, hanem az összetartó erőkre kell a fősúlyt helyezni. Ideiglenesen háttérbe lehet és kell szorítani azokat a kérdéseket, amelyek az ellentétek kiélezésére, az összefogás megakadályozására vezetnének —• írták az ifjúság feladataival kapcsolatos cikkükben.4 2 E helyes elv érvényesült már a kommunista párt számos antifasiszta akciójában, s érvényesült most a karácsonyi Népszavában is. A karácsonyi Népszavának nagy jelentősége volt, hiszen a Hitler-ellenes erők nyílt színen jelenkeztek, mégpedig a munkásosztály lapjában. Azzal, hogy a „messziről jöttek", a polgárság és az értelmiség különböző rétegeinek képviselői a függetlenség megvédésének ügyét, a nemzet jövője iránti aggódásukat és az összefogás szükségességének gondolatát a Népszavában fejtették ki, hallgatólagosan elismerték a munkásosztály döntő súlyát a függetlenségi mozgalomban. A karácsonyi szám tükrözte a kommunisták és baloldali szociáldemokraták között — a peyerista jobboldal időleges háttérbe szorulásával — létrejött akcióegységet, feltárta a nyilvánosság előtt a KMP által kidolgozott merész szövetségi politikát, s felvázolta az adott időszak által felvetett kérdések megoldásának egyetlen járható útját. A Népszava karácsonyi száma és annak országos visszhangja ugrásszerűen megnövelte a kommunisták politikai súlyát és tömegbefolyását.43 A karácsonyi szám megjelenését hetekig tartó sajtóvihar, — a szakszervezetekben, az SzDP szervezeteiben és a KMP-ben pedig éles viták követték. A szélsőjobboldal szinte minden lapja4 4 karácsonyt követő első számaiban dühödt kirohanást intézett a Népszava jól sikerült „népfrontos ankétja" ellen. Felismerték az összefüggést az ősz folyamán rendezett akciók és e szám között, s látták azt is, hogy a „kulisszák mögött barátkozást" most már a „fegyvertársak" „nyílt jelentkezése" váltotta fel.45 A nyilasoknak az volt a céljuk, hogy rábírják a kormányt a Népszava megrendszabályozására,4 0 elszigeteljék a Népszavát a munkásságtól, s mindenképpen leválasszák a munkásosztály oldaláról a közéjirétegek és a polgárság képviselőit. Ezért különösen támadták a „vendégírók"-at, Szekfűt, Bajcsy-Zsilinszkyt, Móricz Zsigmondot. Tervük azonban nem sikerült. Szekfű ugyan nem válaszolt támadóinak, de későbbi magatartása tükrözte, hogy nem volt hajlandó meghajolni akaratuk előtt. Bajcsy-Zsilinszky a Magyar Nemzet 1942. január 11-i — több mint 41 Népszava, 1941. dec. 25. Szekfű Qyula: A szabadság fogalma. 42 Népszava, 1941. dec. 25. Ankét a magyar ifjúság feladatairól. 43 Kállai Gyula: A magyar függetlenségi mozgalom. 5. átdolgozott kiadás. Bpest, Kossuth Kiadó. 1965. 44 A karácsonyi Népszavával foglalkozott az Űj Magyarság, Magyarság, Függetlenség, Nemzetőr, Magyar Futár stb. 45 Magyarság, 1941. dec. 28. Hattyúdal. 46 Erre a tényre utalt később lmrédy a parlament 1942. márc. 19-i ülésén elmondott beszédében. Képviselőházi Napló. 1939. XII. 104 — 105. 1.
