Századok – 1966
Tanulmányok - Pintér István: A Magyar Történelmi Emlékbizottság és az 1942. március 15-i tüntetés 329
336 PINTÉIt ISTVÁN befolyása alatt álló, de függetlenségi mozgalommal egyetértő újságírót is: Földes Mihályt, Révész Mihályt, Várnai Dánielt. Ott találjuk továbbá a parasztság radikális gondolkozású képviselőit:, Darvas Józsefet, Kovács Imrét,3 7 Takács Józsefet; a magyar értelmiség olyan kiváló képviselőit, mint Benedek Marcellt, Móricz Zsigmondot, Szekfű Gyulát, Bajcsy-Zsilinszky Endrét.3 8 De nem találjuk e számok szerzői között sem az SzDP,3 9 sem a Független Kisgazdapárt jobboldali képviselőit. Az SzDP jobbszárnyának állásfoglalását Peyer Károlynak a parlamentben elmondott beszéde határozta meg. ,,A külpolitikai kérdésben mi tartózkodunk attól, hogy itt bírálatot gyakoroljunk — mondotta többek között december 1-i felszólalásában — azért, mert nem akar» juk a kormány helyzetét megnehezíteni. . . "4 0 Márpedig a karácsonyi Népszava nemcsak a kormány külpolitikáját bírálta, hanem felvázolta a helyes külpolitika programját is. Ehhez a jobboldal nem adhatta oda a nevét. A karácsonyi szám több mint 20 cikkének lényegében két fő célkitűzése volt. Ráirányítani a közvélemény figyelmét arra a veszélyre, amely az országot a hitleri fasizmus oldalán viselt háborúban fenyegeti. A nemzeti önállóságért, az ország függetlenségéért, a német gyarmatosító politika ellen vívott évszázados küzdelem felvázolásával a Hitlerrel való szembefordulás szükségességére igyekeztek felhívni a dolgozó tömegek figyelmét. Rámutattak arra, hogy a függetlenségi harcok sikere és balsikere mindig azon múlott, hogy az idegen hódítókkal szövetkező belső reakcióval szemben sikeyült-e megteremteni a nemzet egységét. Továbbá azon múlott, hogy a szabadságharcok tömegbázisát alkotó dolgozó tömegek mennyire érezték magukénak a harcot, s ez mennyiben jelentette egyben felemelkedésük útját. A magyar történelem szabadságharcos múltját feltárva mutattak rá — a cenzúra miatt ezt másként nem is lehetett volna — arra is, hogy a függetlenség védelme elválaszthatatlanul összefügg az ország demokratikus átalakulásával. A karácsonyi szám szerzői közül számosan — elsősorban a szomszéd népekkel való baráti kapcsolatok megteremtésén fáradozó kolozsváriak: Jordáky Lajos, Balogh Edgár, azonkívül Földes Ferenc és mások — hangsúlyozták azt is, hogy az ország függetlenségének kérdésével szervesen összefonódik a szomszéd népekkel való baráti együttműködés politikájának kimunkálása is. A különböző osztály- és világnézeti alapon álló írók közül természetesen nem mindenki jutott el ezekig a konklúziókig, de a cikkek összhatása alapján levonhatjuk ezeket a végkövetkeztetéseket. A karácsonyi szám másik fő kérdése, amelyben szinte minden szerző egyetértett: összefogni minden erőt az országot fenyegető katasztrófa elhárítására. ,,.. .viharban élünk ma is, s már 37 Kovács Imre cikkét a cenzúra többszöri átdolgozás után sem engedte közölni, így ő csak levélben fejezhette ki 'egyetértését a Népszava karácsonyi számának mondanivalójával. 38 Bajcsy-Zsilinszky 1941. dec. 13-án Kiss Józsefhez, a Magyar Nemzet munkatársához intézett levelében irja: „Igen erős egyes körök, de a kisgazdapárt részéről is az a nyomás, hogy fontos: az országon belül nyugalom legyen, az ország ügyét majd az angolok, amerikaiak fogják elintézni. Akik ez ellen fellépnek, kényelmetlen emberek, mert esetleg a dolgok kiéleződésére adhatnak alkalmat." (Széchényi Könyvtár, Bajcsy-Zsilinszkyhagyatók. 28/94.) Ilyen „kényelmetlen ember" volt Bajcsy-Zsilinszky is. 39 Az SzDP jobboldali vezetői közül Mónus Illés (Acs Tamás néven) és Kéthly Anna irt cikket, de ezeknek egyike sem az aktuális problémával foglalkozott. 40 Az 1939. évi június hó 10-ére hirdetett országgyűlés nyomtatványai. Képviselőházi Napló. XII. Bpest, Athenaeum. 207. 1.
