Századok – 1966

Tanulmányok - Pintér István: A Magyar Történelmi Emlékbizottság és az 1942. március 15-i tüntetés 329

A M AGY. TÖRT. EMLÉKBIZOTTSÁG ÉS AZ 1942. MÁRC. 15-1 TÜNTETÉS 335 oldali szociáldemokrata elvtársak összeforrottsága biztosíték arra, hogy ezt a fontos feladatot sikerrel oldja meg. A Népszava karácsonyi számának létrehozása elsősorban Kállai Gyula, és Szakasits Árpád nevéhez fűződik,3

0

a terv valóraváltásában azonban az egész szerkesztőség közös fáradozása testesült meg. Az SzDP peyerista szárnya nem helyeselte a tervet, az ellenérvek egész sorát hozta fel vele szemben. Elsősorban azt hangoztatták, hogy a Népszava hagyományos osztályharcos múltjával való szembefordulást jelentené. Végül is abban a reményben, hogy a felkért polgári politikusok elutasító magatartása, és a cenzúra közbeavatkozása lehetetlenné teszi a kommunisták és baloldali szociáldemokraták nagyszabású akcióját, megadták a szám előkészítésére a felhatalmazást.3

1 A Népszava 1941. december 25-i — ünnepi — számának teljes terjedelmét a nemzeti erők együttműködésének, a nemzeti függetlenség és a népszabadság gondolatának szentelték. A karácsonyi Népszava tulajdonképpeni célját Szakasits Árpád vezércikke körvonalazta, s hozta közös nevezőre a különböző árnyalatú, különböző világnézeti és politikai alapról kiinduló, de mégis egy célt szolgáló cikkek mondanivalóját. „Idehívtuk azokat a férfiakat: politikusokat, írókat, gondolkozókat — olvashatjuk a vezércikkben —, akik. . . tiszta szándékkal akarják, hogy ez a mi országunk önálló legyen és maradjon, függetlenségben élje életét, s függetlenül szabja meg útját, amelyen haladnia kell; szabad legyen népe és népének szelleme, és hogy ez a nép ne csak politikailag, hanem gazdasági és társadalmi értelemben is felemelkedhessék arra a magaslatra, amely méltóan megilleti."32 A Népszava karácsonyi száma három nagy témakörbe csoportosította mondanivalóját — a) Szabadság és politika,3

3

b) Szabadság és művészet,34 c) Szabadság és nép3

5

— megszólaltatva a németellenes és antifasiszta irányzat szinte valamennyi fő képviselőjét.3

6

Ott találjuk a kommunistákat: Dési-Huber Istvánt, Földes Ferencet, Kállai Gyulát, Kasztell Andrást, Markos Györgyöt, Mód Aladárt, a baloldali szociáldemokratákat: Gosztonyi Lajost, Jordáky Lajost, Szakasits Árpádot, néhány a jobboldali szociáldemokraták 30

PI Arch. Gács László, Skolnik József, Szakasits Árpád visszaemlékezései. 31

Szakasits Árpád visszaemlékezése. A Népszava-kollektíva hatalmas lelkesedése még Miliők Sándor felelős szerkesztőt is magával ragadta, aki vállalta, hogy hivatalosan is felszólítja cikkírásra azokat, akikkel Kállaiék előzetesen már megállapodtak. 32

Népszava, 1941. dec. 25. Szakasits Árpád: „A mi földünk — a mi életünk." 33

E témakörben a következő cikkek jelentek meg: Szekfű Gyula: A szabadság fogalma; Várnai Dániel: Paulusok; Szabó István: Mi vezetett a munkássághoz; Bajcsy-Zsilinszky Endre: Kossuth és a magyar külpolitika — e cikk mondanivalója alapján a harmadik témakör szerves részének is tekinthető, Révész Mihály : Magyarország — szocializmus; Szerdahelyi Sándor: A szükségszerűségből a szabadságba. Kasztell Ándrás: Az európai háborútól a második világháborúig; Gosztonyi Lajos: A haladás és ellenfelei a mai magyar közéletben; Földes Mihály : A legmagasabb eszme álarc nélkül. 34

E sorozatban megjelent: Móricz Zsigmond: Petőfi politikai jel; Horváth Bélakölteménye: Az elveszített barátoknak; Benedek Marcell: Szabadság és irodalom; Dési-Huber István : Tanulmányok a negyedik rend művészetéről. 35

E sorozat a magyar történelem — a nemzeti önállóság és szabadságharc — legkiemelkedőbb eseményeinek feldolgozását és tanulságát adja: Kállai Gyula: Az önálló államalapítás; Darvas József : Az oligarcháktól a nemzeti államig; Jordáky Lajos : Erdélyi történelem; Balogh Edgár : Bem erdélyi politikája; Földes Ferenc: Rákóczi; Szabó Zoltán: A kurucok Magyarországa; Markos György : Gyarmati sorban ; Mód Aladár : A kiegyezés és az új Magyarország születése; Miliők Sándor : A város; Takács József : Elindulás. 36

Áz egyes cikkeket részletesen elemzi Zágoni Ernő: i. m. 204—210. 1. 4*