Századok – 1966
Tanulmányok - Kállay István: Szabad királyi városaink gazdálkodása 1740–1780 között - 287
SZABAD KIRÁLYI VÁROSAINK GAZDÁLKODÁSA 303 ségeket;24 2 ti. azt, hogy anyagi erejük növelésével pénzügyi támaszt biztosíthat magának. A bécsi udvar a városi gazdálkodással kapcsolatban az alsóbb városi rétegeket támogatta, a városi gazdálkodás ellenőrzésébe igyekezett minél jobban a városi vezetést kezükben tartó, a városok nemesi előjogaira hivatkozó patríciusokkal szemben a polgárság alsóbb rétegeit képviselő szerveket (külső tanács, választott község), ill. a polgárok és lakosok bizalmát élvező tribunus \ plebist bevonni. Az Udvari Kamara a városoknak — elsősorban a haszonvételek gyakorlásában — messzemenő védelmet és támogatást adott a polgári és katonai hatóságokkal, nemesi birtokosokkal szemben. Elősegítette a tőkés fejlődés néhány előfeltételének kialakulását; törekedett a városokban használt mértékek és súlyok egységesítésére, az ország belső kereskedelméhez szükséges úthálózat jó karban tartására. A városi gazdálkodás áttekintése során arra az eredményre jutottunk, hogy városaink bevételeinek jelentős része — csaknem 75%-a — feudális járadékból — kisebb haszonvételek24 3 , jobbágyfalvak és allodiumok jövedelméből — származott. A városi gazdálkodás ennek ellenére tartalmazott a tőkés termelést előmozdító elemeket is, mint pl. a városi kommunális üzemekben (malom, téglaégető, mészégető stb.) és allodiumokon alkalmazott bérmunka. A városi gazdálkodás lehetőséget adott a város saját gazdálkodásában a tőkés termelés megindításához szükséges pénzösszegek felhalmozásához. Annak megállapítása, hogy ez a tőke mennyiben éreztethette volna hatását az országos fejlődés egészére, még további — tanulmányunk során el nem végezhető — kutatásokat igényel. A városi gazdálkodásban felhalmozott tőke —a városi visszahúzó, feudális erők hatására — uzsoratőke formáját vette fel,- nem válhatott kereskedelmi, illetve ipari tőkévé. Ez az uzsoratőke — mely elősegítette ugyan a földtulajdontól független pénzvagyon kialakulását — a városi tanácsosok közti felosztás formájában a céhes ipart, államkölcsön útján a feudális államot, vagy nemesi birtokosoknak nyújtott kölcsönök útján a feudális mezőgazdaságot erősítette. Fentnevezett források egybehangzó állítása szerint a kölcsön nem városi polgároktól, hanem a városi kasszákból származott. Arra a tényre, hogy nem kényszerkölcsön volt, már Herzog J. rámutatott (i. m. 443. 1.). 242 A bécsi udvar az 1760-as években támogatta volna városi manufaktúrák létrehozását. A városi (kommunális) ipar fejlesztése A. Borié államtanácsos elgondolása volt. Véleménye szerint a városok számának növelése, a városi ipar fejlesztése az ország gazdagságát növeli (HHStA, Staatsrat 1767. 21 — 28). Ez úton mondok köszönetet Ember Győzőnek, az Országos Levéltár főigazgatójának, aki fenti adatra figyelmemet felhívta, ill. jegyzeteit rendelkezésemre bocsátotta. Borié 1761 — 70 között volt az Államtanács tagja. József korregensre gyakorolt hatásával a bécsi udvar várospolitikájának meghatározója volt ezen időszakban. (Ember Győző: Der Österreichische Staatsrat und die ungarische Verfassung, 1761—68. Acta Historica, 1959. Tom. VI. Nr. 1—2. 108. 1.) Ausztriából egyetlen adatunk van csupán, mely városi kommunális manufaktúra létesítéséről beszél (Gustav Otruba : Die Wirtschaftspolitik Maria Theresias, Wien. 1963. 76. 1.). E szerint Sankt Veit város 1755-ben lenkikészítő manufaktúrát alapított. Pest-budai vonatkozásban városi manufaktúrákról ír: Nagy István: A manufaktúra ipar kialakulása Pest-Budán (Tanulmányok Budapest múltjából. XIV., Bpest. 1961, 289 — 290. 1.). 243 A kisebb haszonvételekből, regálékból származó magas városi bevételekkel kapcsolatban felmerül a kérdés, hogy a magas városi regáléjövedelmek szükségszerűen vagyonos polgárságot tételeznek fel. A regálébevételek ugyanis városi polgárok-lakosok pénzéből tevődtek össze. Erre a kérdésre a bécsi Udvari Kamara iratai alapján nem lehet választ adni. 2*
