Századok – 1966
Tanulmányok - Kállay István: Szabad királyi városaink gazdálkodása 1740–1780 között - 287
304 KÁLLAY ISTVÁN / FÜGGELÉK A következőkben közölt táblázatokban olyan városok gazdálkodása kerül bemutatásra, melyek számadásai a legfolyamatosabb, legteljesebb adatokat tartalmazzák a városi gazdálkodásra vonatkozólag. E mellett a közlésre kerülő számadások kiválasztásánál szerzőt az a törekvés vezette, hogy olyan városok számadásait hozza, melyek 5 — 10 éves időközökben követik egymást. Mivel számadások nem minden évből maradtak fenn, az időközök a meglevőkhöz kell, hogy igazodjanak. A városi számadásokbán, jelentésekben a városi bevételek-kiadások nem az itt közölt rovatok szerinti csoportosításban szerepelnek, az áttekinthetőség és összehasonlítás miatt azonban szükséges volt az adatok egységes rovatokba való rendezése. Ezek a rovatok a tanulmányban ismertetett rovatokkal egyeznek meg. Minden rovatnál külön kiszámításra került az a százalékérték (bővebben lásd 89. sz. jegyzetet), mely az illető rovatnak az érintett város évi összbevételeiben való részesedését mutatja. Ez a százalékérték — az összegszerű összehasonlítás mellett — nagyobb lehetőséget nyújt az egyes városok gazdálkodásának összehasonlítására. Az egyes városok számadásai, évi jelentései alapján került sor az 1 — 2. sz. táblázatok összeállítására, melyek a városok bevételeit-kiadásait, illetve maradványait tüntetik fel. A példaként bemutatott egyes városok bevételeit-kiadásait részletező 3 — 14. sz. táblázatok után következnek a kutatásunk során megvizsgálásra került összes (tehát nem csak a 3—14 sz. táblákon feldolgozott) szabad királyi városok bevételei-kiadásai megoszlását (XV. sz.) valamint a városi bevételek-kiadások 1740-, 1750-, 1760-, 1770-es évekbeni megoszlását bemutató táblázatok (XVIII—XIX. sz.), illetve a szabad királyi, mező- és bányavárosok bevétel-kiadásainak összehasonlítása (XVI—XVII.. sz.). Ezek a 15—19. sz. táblázatok természetesen (a forrásanyag hiányossága, csupán hézagosan, esetlegesen megmaradt volta folytán eleve nem a teljes számadásanyagon épülvén fel) nem léphetnek fel azzal az igénnyel, hogy hazai városaink gazdálkodásának megközelítőleg is pontos képét adják. Üj számadások (különben teljesen valószínűtlen) előkerülése ezeket az arányokat természetesen módosíthatja. Számításaink azonban még így is egyrészt rámutatnak bizonyos eddig nem ismert tendenciákra, másrészt ezáltal legalább alapul szolgálhatnak a kérdés és a belőle levonható sokoldalú következtetések tényanyag alapján történő tárgyalásához. E helyütt kell őszinte köszönetemet kifejezni mindazoknak, akik tanulmányomnak az MTA Történettudományi Intézete és az Országos Levéltár által 1966. május 6-án közösen megrendezett vitáján részt vettek és munkámat hozzászólásaikkal kiegészítették. így elsősorban Paulinyi Oszkárnak, főleg a tanulmány függelék részében közölt statisztikai apparátus problémáit feltáró megjegyzéseiért és értékes javaslataiért. Az ebből adódó tanulságokat — tanulmányom szövege már sajtó alatt lévén — itt egyelőre csupán a legfontotabb pontokon tudtam érvényesíteni. A vita összes tanulságait azonban a kérdésről készülő monográfiámban természetszerűleg messzemenően figyelembe kívánom venni. A táblázatok (és a tanulmány szövegében és lábjegyzeteiben forráshivatkozás nélkül közölt táblázataink is) az alábbi Hofkammerarchív-jelzetek alapján kerültek összeállításra (a jelzet után következő évszámok azon éveket jelzik, melyekből számadás maradt fenn):
