Századok – 1966

Krónika - Beszámoló Puskás Julianna kanditátusi disszertációjának vitájáról (Stier Miklós) 276

276 KRÓNIKA előző évszázadokban szerves fejlődés formájában zajlottak le. Az átmeneti válság kérdésében Hanák Péterrel értett egyet, de hangsúlyozta, hogy nagyobb jelentőséget kíván tulajdonítani a politikai tényezőnek, Horvátország lüggő helyzetének, mint azt az opponens teszi. Egyetértett azzal is, hogy a századforduló idején horvát finánctőkéről, mint monopolista hatalomról nem beszélhetünk. Délszláv szempontból azonban igen nagy jelentőségű, hogy nagyrészt a Monarchiában kialakult délszláv nagytőke lett az önálló Jugoszlávia gazdasági vezetőereje. A statisztikai anyaggal kapcsolatos kisebb kiegészítési javaslatokat elfogadta, a nemzeti jövedelem utólagos rekonstrukciója azonban nehézségekbe ütköznék. A politikai fejezetekkel kapcsolatban helyt adott annak az igénynek, hogy a nemzeti mozgalom ausztrofil magatartása bővebb indokolást igényel. A kiegyezés értékelésének elmélyítésére vonatkozó javaslatot is megfontolandónak tartotta. Elfogadta Hanák Péternek Khuen-Héderváryval kapcsolatos észrevételeit, hangsúlyozva, hogy Khuen szakított a Tisza és Szapáry által kezdeményezett agresszív magyarosító politikával. Fenntartotta álláspontját a horvát munkásmozgalom ós a polgári pártok viszonyára vonatkozóan. Az új polgári irányzatok túlságosan negatív értékelésével nem értett egyet. Befejezésül 8 jelölt köszönetet mondott opponenseinek, hogy alapos munkájukkal hozzájárultak a tanulmány eredményeinek tökéletesítéséhez. A bíráló bizottság a jelölt válaszát elfogadta és egyhangúlag javasolta, hogy Katus Lászlónak a kandidátusi fokozatot ítéljék oda. Szász Zoltán Puskás Julianna : „A földbérletek elterjedése és szerepe a mezőgazdaság tőkés fejlődésében a XIX. század végéig" c. disszertációjának első fejezetében rövid áttekintést nyújt a marxista közgazdaságtan alapján a földjáradék fejlődéséről, a mezőgazdaság átalakulásának legfőbb jegyeiről. A második fejezet adatokat közöl a földbérletek elterjedéséről, a mezőgazdaság kapitalista fejlődéséről az egyes országokban. Ezeknek az adatoknak alapján a szerző megállapítja, hogy a mezőgazdaság kapitalista fejlődésével valamennyi országban megjelentek a tőkés bérletek. A kapitalista gazdálkodás kibontakozása azonban nem minden országban járt együtt a tőkés bérleti gazdálkodás uralomrajutásával vagy szélesebb körű elterjedésével, azaz a tőkés nagyüzemek nem mindenütt haszonbérletek formájában épültek ki. Az egyes országok kapitalista fejlődósének változatos formái ellenére is kirajzolódnak azon országok, területek csoportjai, amelyeknek mezőgazdasága a tőkés fejlődós útján leginkább hasonló feltételek között, időben, formában, intenzitásban a legtöbb rokon vonást mutatva haladt előre. Az első csoport országaiban: Angliában, Belgiumban és Hollandiában a mezőgazdaság kapitalizálódása a legkorábban és a legkedvezőbb feltételek között indult meg, uralomra jutott, ill. széles méretekben tért hódított a tőkés bérleti rendszer, s a XIX. század végére a termelőerők itt érték el a legfejlettebb szintet. Az európai kontinens nyugati országaiban (Franciaországban, Dániában, Németország nyugati ós Olaszország északi területein) a tőkés termelési mód kibontakozása már későbben és kevésbé kedvező tőkefelhalmozási lehetőségek között indult el, mint Angliában. Ennek megfelelően a kapitalizmus a mezőgazdaságban a régi formákat általában nem söpörte el olyan kíméletlenül, hanem a történelmileg kialakult viszonyokhoz alkalmazkodva, több átmeneti formát teremtve, azt lassabban vonta uralma alá. A mezőgazdaság kapitalista fejlődése itt a polgári kistulajdon (a maguk földjén gazdálkodó parasztok szabad parcellatulajdonának formája) létrehozásával, majd ennek felbomlásával haladt előre, melynek során a saját gazdálkodást folytató gazdagparaszt tőkés nagyüzeme jött létre. Az ún. kelet-európai agrárfejlődési típushoz tartozó országok (Németországnak az Elbától keletre eső területei, Olaszország, Románia, Magyarország) gazdasági szerkezetét a hanyatló feudalizmus korszakában az elmaradottabb technika és munkamegosztás, a városfejlődés vontatottsága, a feudális földtulajdon megmerevedése, a robotmunkán alapuló majorsági gazdálkodás előtérbenyomulása, az ipari árutermelés megrekedése jellemezte. A XIX. század közepétől azonban megindult az agrárkapitalizmus kibontakozása ezeken a területeken is — természetesen elsősorban a nagybirtokon. A tőkés gazdálkodás fő útvonalát is a korábban majorsági gazdálkodást űző, feudális nagybirtoknak tőkés nagygazdaságokká fejlődése határozta meg. A saját gazdálkodást folytató, „porosz úton" kapitalizálódó nagybirtok uralma mellett azonban a közép- és kelet-európai országokban a kapitalista gazdálkodás térhódításával figyelemre méltó helyet kezdtek elfoglalni a tőkés nagybérletek is. A harmadik fejezet a XIX. század második felében bontakozó magyarországi tőkés nagybérleti rendszer kialakulását ismerteti. A földeknek első nagyobb bérbeadási hulláma