Századok – 1966

Pach Zsigmond Pál: A III. Nemzetközi Gazdaságtörténeti Kongresszusról 19

Pach Zsigmond Pál : A III. Nemzetközi Gazdaságtörténeti Kongresszusról* (München, 1965. augusztus 23—27.) Öt évvel ezelőtt, első, stockholmi kongresszusán vált külön a Nemzetközi Történettudományi Bizottságtól és indult meg az önálló szervezetté alakulás útján a Nemzetközi Gazdaságtörténeti Társaság, amely ez év augusztusában, a bécsi, XII. Történészkongresszust megelőző héten, Münchenben rendezte meg III. kongresszusát, a nálunk is jól ismert francia tudós, Fernand Braudel elnökletével. Míg 1960-ban Stockholmban mintegy 200, 1962-ben az Aix-en-Provence-i II. kongresszuson vagy 350, addig most Münchenben csaknem 600 szakember gyűlt egybe összesen 37 országból tudományágunk e legszélesebb nemzetközi szintű tanácskozásán. Ennek a számszerű fejlődésnek az ad különösen pozitív hangsúlyt, hogy a Társaság megalakulásától kezdve mindinkább nyilvánvalóvá vált: a gazdaságtörténet a nemzetközi tudományos együttműködés és egyben az ideológiai küzdelem viszonylag kedvező, széles lehetőségeket nyújtó terepe. A polgári gazdaságtörténetírás művelői között ugyanis — részben éppen a gazdaságtörténet jellegéből folyóan — jelenleg aránylag kevésbé találkozhatunk kifejezetten idealista, a társadal mi-történeti haladást tagadó nézetek képviselőivel, — eléggé nagy számban viszont olyanokkal, akik bizonyos vonatkozásban közelednek a marxizmushoz, annak egyes megállapításait magukévá teszik, vagy legalábbis nem tudnak azok elől mereven elzárkózni. Egy müncheni folyosói beszélgetés során például — hadd említsem meg ezt a jellemző apróságot — a marxista Jürgen Kuczynskinak, a Német Demokratikus Köztársaság kiváló gazdaságtörténészének, miközben élénken vitatkoztak a pusztásodás problémáiról, a göttingeni Wilhelm Abel a nyugat-német polgári gazdaságtörténetírás prominens személyisége, körülbelül ezt mondta: mi azért vitáink ellenére is együtt tudunk működni, hiszen — most már szó szerint idézek — ,,wir sind doch Materialisten". Természetesen nem szabad, hogy túlértékeljük az ilyen vagy hasonló megnyilatkozásokat. Természetesen elvi kérdésekben akkor sem békülhetünk meg polgári történeti-gazdaságtörténeti irányzatokkal, ha azok antimarxizmusa nem közvetlen és nyílt, apologetikus jellege nem szembeszökő, esetleg nem is tudatos, ha a polgári történetírás egyik vagy másik változatát — úgymond — „egyesíteni "próbálják a marxizmussal. Sőt az ilyen irányzatok még veszélyesebbé válhatnak, mint a polgári tudomány nyíltan kombattáns verziói, — ha marxista kritikával nem hatolunk a mélyükre és nem fedjük fel teljes tartalmukat. De természetes az is, hogy az előbbiekben vázolt körülmények között a nemzetközi tudományos kapcsolatok építésének lehetősége ked* A Magyar Történelmi Társulat 1965. dec. 3-iki kibővített igazgatóválasztmányi ülésén elhangzott előadás. 2*