Századok – 1966

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 234

266 FOLYÓIItATSZEMLE nagy vállalkozását, а Risorgimento törté­netének megírását nem tudta teljesen való­raváltani; az antifasiszták kisebb csoport­jával elhagyva Olaszországot, 25 éves korában, 1926 februárjában Párizsban ragadta el a korai halál. Politikai közírói, történetírói és irodalomkritikai tevékeny­sége az 1920-as években jelentős volt a nemzet életében, a haladó erők seregében : merészsége, tehetsége elismerő méltatást érdemel. Objektíve politikai szereplése nem volt azonban érdemleges. A forradalmi liberális mozgalom nem reformálta meg a liberális pártot, nem eredményezett lé­nyegesebb változásokat a gyári munkásság és a parasztság életében, nem volt döntő vagy súlyos politikai tényezőnek tekinthető a háború alatti Olaszország politikai életé­ben. Gobetti nem tekinthető jelentős poli­tikusnak vagy vezetőnek Összefüggő poli­tikai program vagy taktika kialakítására alkalmatlannak bizonyult, publicisztikai te­vékenysége 1918 ós 1925 között azonban ér­telmiségi körökben visszhangra talált és elő­segítette a jövőbeni következetesebb anti­fasiszta politikai vonalvezetés megformu­lázását. — H. H. KOWEN P. Geyl történet­írói munkásságát mutatja be rövid össze­foglalásában (35 — 49.1.). P. Geyl, Huizinga fiatalabb utrechti kollégája, 1945 után vált ismertebbé hazáján, Hollandián túl. Főleg történetkritikai munkái találtak utat és széleskörű elismerést szakmai körökben (főleg angol nyelvterületen). Hollandia nemzeti történelmét tárgyaló kötetein túl, Geyl történeti esszógyűjteményei adják magvát munkásságának. 1960 —61-ben 7 kötetben jelennek meg holland, francia, angol és német portréi, ezt egészítette ki 1964-ben a kétkötetes „Portrék és problé­mák" című gyűjteménye. Történetírói munkásságának erős oldala a történeti kritika: mind a forrás, mind а koncepciók kritikája, nevezhetnénk így is: a törtóne-A külföldi folyóiratszemlét összeállít« (H.), Jemnitz János (J.), Ormos Mária lem formálóinak és íróinak bírálata. A tör­téneti kutatási módszerek XIX. századi szintjét kitágítva, meggyőződéssé vált benne, hogy a történeti kritika a mesterség lelkiismerete. — P. STEARNS tanulmánya leíró jellegű: egykorú francia gyárosok véleménye alapján ismerteti az akkori angliai ipar helyzetét (1820 — 1848) (50 — 61.1.) és megállapítja, hogy a korabeli angol és francia ipar viszonyára a versenyszellem volt általában jellemző. Csaknem minden frartcia iparágra ránehezedett az angol nyomás, hatás, versengés. Gyakran a nehézségek az export-piacok vonalán érvé­nyesültek, а francia belső piacon viszont iparágak szerint változott а helyzet. Az új iparágakat (pl. a gyapotipar) inkább fenye­gette az angol behatolás, mint a hagyomá­nyos, régi francia iparágakat (selyem, gyapjú, szén). Bár az utóbbiaknál, ahol nem újították a termelési technikát, szin­tén számítani lehetett az angol áruk ver­senyképességére. Nagy általánosságban a francia gyárosoknak tekintetbe kellett venniök angol versenytársaikat mind az árak kialakításában, mind a termelési ' módszerek kórdósében. Természetesen vol­tak közvetlen kapcsolataik is, a francia gyárosoknak egy jelentős kisebbsége láto­gatott el Angliába, hogy tapasztalatokat szerezzen. Sokan fiaikat ott taníttatták. És el lehet mondani, hogy minden jelentősebb francia iparág vezetője alaposan és ponto­san ismerte a megfelelő angol iparág technikáját, piaci helyzetét, árviszonyait. A szerzőnek az a véleménye, hogy a francia iparosok nagy része tudatában volt az angol ipari fölénynek; többségüket ez ugyan elbátortalanította, de egy jelenté­keny részük olyan példát látott az angol ipari társadalom sikereiben, amely köve­tésre méltó és Franciaországban is alkal­mazható. — H. tták: Bellér Béla (В.), H. Haraszti Éva (O.) és Niederhauser Emil (N).

Next

/
Thumbnails
Contents