Századok – 1966

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 234

262 FOLYÓIItATSZEMLE szágon csak néhány rendkívül gazdag nagybirtokos térhetett át, többségük átmenetben volt afelé, a kisbirtokosok nagy része pedig — minden tőke híján — megmaradt a hagyományos feudális formáknál, s ilyen körülmények között nemcsak a jobbágyok általános helyzete romlott — a kisajátítások, a robot növelése, a fizetett munkaalkalom hiánya miatt —, de nem tudtak a szegénységből kitörni a piac felé törekvő, szabad paraszti rétegek sem. — DAVID H. PINKNEY: A párizsi segélymülielyek (1830 —1831), az 1848-as nemzeti műhelyek előfutárai (66 — 70. 1.) rámutat arra, hogy a történészek a júliusi forradalom után felállított segélyműhelyeket igen kevés figyelemre méltatják. Ezek megszervezésével és funkciójával foglalkozik. Feladatuk az 1848-i nemzeti műhelyekhez hasonlóan a növekvő munkanélküliség, a X. Károly volt minisztereinek pere és a drágaság miatt növekvő elégedetlenség levezetése volt. A legfenyegetőbb időszak elmúltával a segélyműhelyeket, melyek jelentős összeget emésztettek fel, 1831 elején fokozatosan feloszlatták, mivel a társadalom legszegényebb rétegének koncentrálása már veszélyesebbnek tűnt, mint szélnekeresz tésük. / 1965. ápr.—jún. sz. — Lotns TRÉNARD: A középfokú oktatás a júliusi monarchia alatt: Salvandy reformja (81 —133. 1.) a francia oktatásban véghezvitt döntő fordulat előfeltételeit, elveit, keresztülvitelét és eredményeit vizsgálja. Megállapítja, hogy az egész oktatási rendszer elmaradt a társadalom és a kultúra forradalmi átalakulásától, ami egyre égetőbben megkívánta a gyakorlati és technikai ismeretek oktatásának kiterjesztését a klasszikus ismeretek rovására. Az áthidaló lépést, ami bizonyos egyensúlyt teremtett a kettő között, Salvandy itt részletezett egyetemes reformja jelentette, annak ellenére, hogy fenntartotta az oktatói rendszer kettősségét, s ha maradt is még utána sok tennivaló a hagyományokkal való szakítást illetően. — EMILE APPOLIS: Michel Chevalier politikai eszméi (1842-1846) (135 — 140. 1.) az ismert közgazdász eddig kiadatlan leveleiből ad közzé, melyekből nyilvánvalóvá válik, hogy a jelzett időben hű támogatója volt a júliusi monarchiának, melyet kedvezőnek vélt a gazdasági, mindenekelőtt az ipari expanzió számára. — PIERRE BROUÉ: A forradalmak Németországa (1918 — 1923), az 1960 óta megjelent művek elemzésének vázlata (141 — 152. 1.) a megjelent munkákat a németországi eseményeknek megfelelő sorrendben foglalja össze, megadva mindegyik fő mondanivalóját. Megállapítja, hogy a nemzetközi mérleg pozitívnak mondható, de nyilvánvaló, hogy elsősorban Moszkvában és Berlinben, de egyebütt is rengeteg dokumentum vár még feldolgozásra. — 0. ANNALES. ÉCONOMIES, SOCIÉTÉS, CIVILISATIONS. 1965. 3. sz. — SIMONE BLANO: Az orosz egyház a felvilágosodás századának a hajnalán (442 — 464.1.) I. Péter és az egyház viszonyát vizsgálja sokoldalúan. Péter a kormányzat eszközeként akarta megreformálni az egyházat, az egyházi vagyon szekularizációjának a gondolata már racionális érvekkel alátámasztva jelentkezik. De a szélesen koncipiált népnevelésbe is be akarta kapcsolni. Az oktatás átszervezését a kievi akadémiára bízza, amely a latin humanizmus hagyományait képviseli, szemben Péter felvilágosodott magatartásával. Péter első egyházi tanácsadója, Javorszkij, Kiev neveltje, de az egyházi befolyás helyreállítását javasolja, katolikus mintára az egyház autonómiáját kívánja az államhatalommal szemben, ezért nem tud tartósan együttműködni Péterrel. Az igazi munkatárs Feofan Prokopovics, a racionalista tudós, aki fél évszázaddal megelőzte korát, az abszolutizmus teoretikusa is egyúttal. A Kievvel való együttműködés nem tarthatott sokáig, mert az akadémia inkább a katolikus egyház felé hajlott, míg Péter nem azért számolta fel a pravoszláv egyház befolyását az államra, hogy a pápa fennhatósága alá kerüljön, ezért inkább a protestánsok felé közeledett. — CELINA BOBINSKA: A lengyel parasztok ,,szociális" akciója (528 — 536. 1.) beszámol egy 1955-ben a krakkói egyetem lengyel történeti tanszéke és a varsói Történettudományi Intézet közreműködésével megalakult munkaközösség eddigi eredményeiről. A munkaközösség az ún. Kis-Lengyelország területére és a XVin. század második felére korlátozva vizsgálta a parasztság fejlődését, 1957-ben már megjelentetett egy tanulmánykötetet, 1958 — 1960 közt pedig négy kötetet Kis-Lengyelország gazdaság- és társadalomtörténetéről. A parasztok gazdasági és társadalmi helyzete magyarázza meg különböző magatartásukat azonos problémák tekintetében (van úgy, hogy elszántanak a majorsági földből, s van úgy, hogy a földesúr felajánlotta telket nem hajlandók elfogadni). A mozgalmak kis méretűek, nem látványosak, mégis jelentős eredményekre vezetnek. A már eddig összegyűlt nagy levéltári anyag mutatja, hogy a paraszti osztályharcnak igen sok formája volt, de a leggyakoribb a szolgáltatások megtagadása, ami olykor átnő a kastély ellen indított támadásba vagy fegyveres ellenállássá. Sok eddig teljesen ismeretlen helyi mozgalomra sikerült fényt deríteni.