Századok – 1966

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 234

FOLYÓIItATSZEMLE 261 át folytatott tengeri stratégiájukhoz tértek vissza — okulva egyrészt az első világháborúban alkalmazott kontinentális tömegháború mészárlásán, másrészt úgy vélve, hogy Franciaország összeroppanása ennek a stratégiának a kudarcát jelentette, — míg az amerikaiak — nem lévén tapasztalatuk a tengeri háborúban és nem ismerve a partraszállás problémáit — kitartottak kontinentális tömeg-stratégiájuk mellett. -ADELINE DAUMARD a XVIII. és XIX. sz. városi közösségeinek vizsgálatára kidolgozott társadalmi-foglalkozási kategórizálását adja közre avégett, hogy a társadalmi struktúra-vizsgálat megkönnyítését célzó rendszere vita-alapul szolgáljon (185-210.1.). — JEAN-YVES TIRÂT: Módszertani problémák a társadalomtörténetben címen (211 — 218. 1.) Daumard és François Furet; Structures et relations sociales à Paris au milieu du XVIIIE siècle (Társadalmi struktúrák és kapcsolatok Párizsban a XVIII. század derekán) c. művét bírálja, középpontba állítva azt a gondolatot, hogy a statisztika és a mechanografikus eljárások csak eszközei lehetnek az igazság keresésének és csak akkor vezethetnek helyes válaszokra, ha a kérdéseket helyesen tették fel. 1963. okt. —dec. sz. — ARTHUR, L. SMITH Jr.: Seeckt tábornok és a német hadsereg a vereség után (1919—1926) (271 — 288. 1.) azokat a Seeckt tábornok által alkalmazott módszereket vizsgálja, melyekkel elérte, hogy formailag többékevésbé a versaillesi béke által felállított kereteken belül lényegileg kijátssza a szerződós intencióját és minőségileg tekintve „a világ legjobb hadseregét" teremtse meg. A vezérkar más elnevezés alatt való fenntartásán kezdve, gondosan vigyázva a hadsereg konzervatív szellemének megőrzésére, a 100 000 fős keretben maximális altiszti gárdát képezve ki, felhasználva az egyéb fél-katonai szervezeteket, az ún. szabadcsapatokat (Freikorps) és a Fekete Reichswehrt, elérte, hogy az általa teremtett Reichswehr nem volt ugyan nagy modern hadsereg, de tartalmazta mindazokat a feltóteleket, melyek szükségesek voltak ahhoz, hogy a legnagyobb gyorsasággal azzá váljék. — ANNIE KRIEGEL — G. C. HAUPT: A külföldi kommunista csoportok Oroszországban és a világforradalom (1917 — 1919) (289-300. 1.) c. összefoglalásukban áttekintik a kérdés szovjet irodalmát, majd ismertetik a hadifoglyok és más külföldiek számát. Megállapítva, hogy a lenini világforradalom gondolat szempontjából a bolsevikok számára a külföldiek állásfoglalásának hatalmas jelentősége volt, leírják szervezésük módját és szervezeteiket, amiből kitűnik, hogy a csoportok közül mind létszáma, mind tevékenysége és annak színvonala szempontjából a Kun Béla vezette magyar csoport állt az élen. 1965. 12. köt. jan. —márc. sz. — PIERRE CHAUNU: Szériális vallástörténet . . . c. dolgozatában (5 — 36. 1.) annak a nézetnek ad hangot, hogy a gazdaságtörténet, miután módszerei általánossá váltak a kutatás többi területén is, megszűnt forradalmi lenni. Néhány nagy szériákban rendelkezésre álló egyházi anyagra támaszkodó, a statisztikai stb. módszereket felhasználó munka, elsősorban Louis Perouas: Le diocèse de la Rochelle de 1648 à 1724. (A larochelle-i egyházmegye 1648 — 1724) c. műve alapján bizonyítja e módszer célravezető voltát a vallástörténeti kutatásban, amennyiben nagy biztonsággal vall nemcsak a vallási és ezzel összefüggő erkölcsi stb. szokások rendszeréről és változásairól, hanem olyan összetett társadalmi-történeti problémákról is, mint pl. a dekrisztianizálódás összefüggései a természeti és munkakörülményekkel. — ANNE BLANCHARD: Pézenas-tól Montpellier-ig (37 — 50. 1.) azt az összetett gazdasági, társadalmi és politikai folyamatot vizsgálja, melynek eredményekónt a XVIII. század folyamán Languedoc tartományban a politikai központ Pézenas-ból Montpellier-be tevődött át. — MÉREI GYULA: A kapitalista mezőgazdaság fellendülése Magyarországon a XIX. század első felében c. munkája (51 — 64.1.) az európai fejlődéstől messze elmaradt magyar mezőgazdaság lassú átalakulását vizsgálja. Megállapítja, hogy az árutermelésre való áttérés legfőbb kerékkötője a birtokosok többségének pénztelensége, valamint a Habsburgok gazdasági és vámpolitikája volt. Ismerteti a nagybirtokosok felemás lépéseit a növekvő szükséglet kielégíthetése, ill. a nemzetközi piacon való konkurrálás érdekében, melyek egyfelől feszegették a feudális kereteket, amennyiben együtt jártak a földesúri ós paraszti földek elkülönítésével, a közös területek, főleg a legelők kisajátításával, a bérmunka bizonyos mérvű alkalmazásával stb. — másfelől konzerválták is azokat, mivel a birtokosok elegendő bérmunka és pénz híján növelték a robotot, ill. ennek különféle raffináltabb formáját. A robot-munka azonban rontotta az áru minőségót, s a rossz minőségű, szárazföldön és rossz utakon szállított magyar áru továbbra sem bírta a versenyt a nemzetközi piacon. Ilyen körülmények között érthetően világosodott meg aztán az 1830-as évek folyamán a birtoko-' sok egy része előtt, hogy a fő feladat máinem pusztán a piacra-termelésben, hanem a minőség javításában áll. Ehhez azonban a termelés ós a hitelrendszer strukturális átalakítására lett volna szükség. így 1848-ig a kapitalista jellegű termelésre Magyaror-