Századok – 1966
A XII. nemzetközi történészkongresszus 3
18 A XII. NEMZETKÖZI TÖ RTÉN ÉSZKONG RESSZUS elsősorban éppen ezen az úton haladva érhet el nemzetközi érdeklődésre számottartó eredményeket. Komparatív vizsgálathoz azonban határozott elméleti tisztánlátás, általánosító képesség s széles egyetemes történeti ismeret szükséges. Jóllehet érezhető javulás mutatkozik történészeink egyetemes történeti felkészültségében, azonban azt az előrehaladást, melyet az egyetemes történet művelésében célul tűztünk ki, nem sikerült elérni. Talán éppen ez az oka annak, hogy a kongresszus által tárgyalt néhány fontos általános problémához nem akadt magyar hozzászóló. Végül továbbra is kulcskérdése történettudományunk további fejlődésének és nemzetközi szereplésének a nyelvtudás. A javulás ugyan itt is érezhető, hiszen számos fiatal történészünk tudott bekapcsolódni a nemzetközi vitába. Fordulatról, valóban alapos és sokoldalú nyelvi felkészültségről azonban továbbra sem beszélhetünk. A Magyar Tudományos Akadémia és a Művelődésügyi Minisztérium részéről az eddiginél sokkal nagyobb aránvú segítségre van szükség a nyelvtudás fejlesztéséhez. Ugyanakkor kutatóinkkal szemben magunknak is nagyobb követelményt kell támasztanunk, hiszen megfelelő szorgalommal, kitartással itthon is el lehet sajátítani a legfontosabb világnyelveket, legalábbis passzív szinten. A nyelvtudásbeli gyengeség azonban csak egyik oldala annak a problémának, amit a nem kellő vitakészségben jelölhetünk meg. Fiatal, de nem egy esetben idősebb történészeink sincsenek kellően hozzászokva a nagy plénum előtt, nem egy esetben azonnali vitához. E nélkül pedig nemzetközi kongresszusokon való részvételünk nem éri el soha a kívánatos aktivitást. Mint ahogy most Bécsben is, nagyobb aktivitással még számos hozzászólási lehetőség nyílott volna a magyar történészeknek, annál is inkább, mivel — s ezt a kongresszus is bizonyította - kutatási tematikánk eléggé szoros módon kapcsolódik a világ történészvitáihoz, érdeklődési csom ópont j ai hoz. A bécsi kongresszuson a marxista történészek már nem csupán a polgári történészek által felvetett kérdések megvilágítására szorítkoztak, hanem a kongresszus tematikájának összeállításában is nagyobb szerephez jutottak. Az a körülmény, hogy 1970-ben Moszkvában tartják a történészkongresszust, fokozott feladatot ró valamennyi marxista történészre s így a magyar történészekre is. Ha már Bécsben nagyobb számban kapcsolódhattunk be a tudományos vitákba; úgy erre még inkább alkalom fog nyílni Moszkvában. A marxista történészeknek azonban a moszkvai kongresszust — az első történészvilágkongresszust, melyet szocialista ország fővárosában rendeznek — elsősorban arra kell felhasználniok, hogy egyértelműen tanúbizonyságot tegyenek a marxista történeti kutatás magas színvonaláról, nem utolsó helyen az eddigit jóval meghaladó elméleti és módszertani tudásról. Ebben a munkában nagy feladatok várnak a magyar történészekre is. Ha eddigi munkánkat — marxista szellemét nemcsak megőrizve, hanem elmélyítve — a bécsi kongresszus tapasztalatai alapján is tökéletesítjük, a magunk részéről is hozzá fogunk járulni ahhoz, hogy a moszkvai kongresszus fontos állomása legyen tudományos életünk fejlődésének.
