Századok – 1966
Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 234
252 FOLYÓIItATSZEMLE egyetemi és főiskolai hallgatót számláló jugoszláv csoport tevékenységét, amely 1929 előtt különböző pártokat és irányzatokat képviselt, de a királyi diktatúra létrehozása után egységesen forradalmi jellegű volt és kommunista vezetés alatt állt. A diákok illegális munkát is fejtettek ki, tüntettek, segítették a hazai mozgalmakat. Egyes diákok a párt utasítására emigrációban maradtak, vagy illegálisan tértek haza. Sokan vettek közülük részt a spanyol polgárháborúban. — R ADO JE PAJOVIÓ: A nemzeti ellenállás független csetnik csoportjának kialakulása (53 — 72. 1.) a második világháború utolsó szakaszában lezajlott eseményeket világítja meg. A Mihajloviéféle csetnik-mozgalom egyik vezetője,Vojislav Lukaôevié 1944 elején Kairóban és Londonban is járt, s angol utasításra május végén azzal tért vissza Jugoszláviába, hogy a megszálló csapatok ellen harcol, s ezzel biztosítja a csetnik-mozgalom részvételét Jugoszlávia felszabadításában, ugyanakkor ellensúlyozza a Tito-vezette nemzeti mozgalmat. Elszakadt Mihajlovictól és az egykori novi-pazári szandzsák területén létrehozta szeptember elején a „hazai jugoszláv hadsereg nemzeti ellenállásának független csoportja" elnevezésű szervezetet. Katonáival a dalmát tengerpart felé vonult, hogy ott várja az angolszász csapatok partraszállását. Szeptember 22 —23-án Trebinje és Dubrovnik közt csakugyan meg is támadta a német egységeket. Kísérletet tett arra is, hogy kapcsolatba lépjen a Tito-féle mozgalommal, de itt nem talált hitelre. A németekkel való egyetlen összeütközés után csapata szétszóródott. — VOJMIR KLJAKOVIŐ: Jugoszlávia népeinek felszabadító háborúja és az olaszok részvétele a Szovjetunió elleni háborúban (73 — 91. 1.) megállapítja, hogy a Szovjetunió megtámadása után Mussolini 20 olasz hadosztályt akart a keleti frontra küldeni, a jugoszláv nemzeti szabadságmozgalom miatt azonban az olasz hadvezetőség kénytelen volt a hadsereg nagyrészét jugoszláv területen meghagyni, hogy megpróbálja a felkelés leverését. így csak 1942 júniusjúliusára sikerült összesen 2 hadosztályt felszerelni a Szovjetunió elleni harcra, de a Szlovénián keresztül útnak indított csapatokat a partizánok szabotázsakciói tovább késleltették, csak augusztusban érkeztek meg a frontra, ahol a volgai csata során nagyrészt megsemmisültek. — A jugoszláv történettudomány problémái (93 —107. 1.) címen folytatja a folyóirat az előző számban megkezdett vitaanyag közlését (ld. Századok 1965. 6. sz.). MIRJANA GROSS kifejtette a munkaközösségi munka fontosságát, hogy ezáltal is felszámolják az eléggé egyoldalúan politikai történeti érdeklődést, és kiterjesszék a vizsgálatot a gazdaság- és társadalomtörténetre. Utalt arra, hogy a historicizmus elleni harc ürügyén az oktatásból ki akarták küszöbölni az 1900 előtti egész fejlődés tárgyalását, amit rendkívül helytelenít. A történelmi távlatot szükségesnek tartja, véleménye szerint a kortárs nem írhat a maga koráról maradandó értékű tudományos munkát. PERO MORAÖA a munkásmozgalom és a párt történetének problémáival foglalkozva az alapos részletkutatásokat sürgette a publicisztikai szintű általánosítások helyett, s az elkészült munkáknak alapos lektorálását, éppen a tudományosság érdekében, ami nem jelentene valamiféle cenzúrázást. MIROSLAV BRANDT A feldolgozások sematizmusa ellen szólalt fel, amelyek a gazdasági — társadalmi — politikai—kulturális síkok mechanikus egymásutánjához ragaszkodnak, holott egyes korszakokban éppen a felépítmény visszahatása lehet a döntő. Tiltakozott az ellen, hogy a történész mai alapról ítélkezzék, s így például a feudalizmust a szocialista társadalom szintjéről bírálja, mint elmaradott rendszert. Meg kell szabadulni a vulgarizálástól. A tudományos igazság, ha valóban igazság, mindenképpen a haladást szolgálja. SARLOTA DJURANOVIÓ A történelem oktatásának a kérdéseit vetette fel, részben abból a szempontból, hogy az egyes köztársaságokban milyen helyet szánnak a szűkebben vett hazai (horvát, macedón stb.) történelem tanítására, — ill. az egyes iskolatípusokban hogyan változik a történettanítás óraszáma s ezzel az oktatás lehetőségei. IVAN KATARDZIEV egy központi jugoszláv történeti intézet létrehozását, addig is valamilyen koordináló szerv megteremtését sürgette a kutatás tervszerűsége érdekében, s fontosnak tartotta az egyes köztársaságokban született eredmények szerbhorvát nyelven való közzétételét, hogy így valamennyi jugoszláv kutató számára hozzáférhetőek legyenek. — N. ISTORIJSKI GLASNIK. 1964. 2—3. sz. — BRANISLAV GLIGORIJEVIÓ: A Szerb Nemzeti Ifjúság (SRNAO). Adalék a régi Jugoszlávia nacionalista és terrorista szervezeteinek tanulmányozásához (3 — 38. 1.) az 1922 — 29 fennállt szervezetet ismerteti, amely azért jött létre, mert nem valósult, meg a nagy-szerb elképzelés. így a többi jugoszláviai nép ellen irányult. A radikális párt ennek a szervezetnek a segítségével akarta a hatalmat egyedül a maga kezébe venni, s ennek eléréséhez még illegális eszközöket is hajlandó volt igénybevenni. A szervezkedés a belgrádi egyetemen kezdődött meg. Az Omladina egyenruhás rohamcsapatokat alakított, terrorcselek-