Századok – 1966

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 234

252 FOLYÓIItATSZEMLE egyetemi és főiskolai hallgatót számláló jugoszláv csoport tevékenységét, amely 1929 előtt különböző pártokat és irányzato­kat képviselt, de a királyi diktatúra létre­hozása után egységesen forradalmi jellegű volt és kommunista vezetés alatt állt. A diákok illegális munkát is fejtettek ki, tüntettek, segítették a hazai mozgalmakat. Egyes diákok a párt utasítására emigráció­ban maradtak, vagy illegálisan tértek haza. Sokan vettek közülük részt a spanyol polgárháborúban. — R ADO JE PAJOVIÓ: A nemzeti ellenállás független csetnik csoport­jának kialakulása (53 — 72. 1.) a második világháború utolsó szakaszában lezajlott eseményeket világítja meg. A Mihajlovié­féle csetnik-mozgalom egyik vezetője,Vojis­lav Lukaôevié 1944 elején Kairóban és Londonban is járt, s angol utasításra május végén azzal tért vissza Jugoszláviába, hogy a megszálló csapatok ellen harcol, s ezzel biztosítja a csetnik-mozgalom részvételét Jugoszlávia felszabadításában, ugyanakkor ellensúlyozza a Tito-vezette nemzeti moz­galmat. Elszakadt Mihajlovictól és az egy­kori novi-pazári szandzsák területén lét­rehozta szeptember elején a „hazai ju­goszláv hadsereg nemzeti ellenállásának független csoportja" elnevezésű szerveze­tet. Katonáival a dalmát tengerpart felé vonult, hogy ott várja az angolszász csapa­tok partraszállását. Szeptember 22 —23-án Trebinje és Dubrovnik közt csakugyan meg is támadta a német egységeket. Kísér­letet tett arra is, hogy kapcsolatba lépjen a Tito-féle mozgalommal, de itt nem talált hitelre. A németekkel való egyetlen össze­ütközés után csapata szétszóródott. — VOJMIR KLJAKOVIŐ: Jugoszlávia népeinek felszabadító háborúja és az olaszok részvétele a Szovjetunió elleni háborúban (73 — 91. 1.) megállapítja, hogy a Szovjetunió meg­támadása után Mussolini 20 olasz hadosz­tályt akart a keleti frontra küldeni, a jugoszláv nemzeti szabadságmozgalom miatt azonban az olasz hadvezetőség kény­telen volt a hadsereg nagyrészét jugoszláv területen meghagyni, hogy megpróbálja a felkelés leverését. így csak 1942 június­júliusára sikerült összesen 2 hadosztályt felszerelni a Szovjetunió elleni harcra, de a Szlovénián keresztül útnak indított csapatokat a partizánok szabotázsakciói tovább késleltették, csak augusztusban érkeztek meg a frontra, ahol a volgai csata során nagyrészt megsemmisültek. — A jugoszláv történettudomány problémái (93 —107. 1.) címen folytatja a folyóirat az előző számban megkezdett vitaanyag köz­lését (ld. Századok 1965. 6. sz.). MIRJANA GROSS kifejtette a munkaközösségi munka fontosságát, hogy ezáltal is felszámolják az eléggé egyoldalúan politikai történeti ér­deklődést, és kiterjesszék a vizsgálatot a gazdaság- és társadalomtörténetre. Utalt arra, hogy a historicizmus elleni harc ürügyén az oktatásból ki akarták küszö­bölni az 1900 előtti egész fejlődés tárgyalá­sát, amit rendkívül helytelenít. A történel­mi távlatot szükségesnek tartja, véle­ménye szerint a kortárs nem írhat a maga koráról maradandó értékű tudományos munkát. PERO MORAÖA a munkásmozga­lom és a párt történetének problémáival foglalkozva az alapos részletkutatásokat sürgette a publicisztikai szintű általánosí­tások helyett, s az elkészült munkáknak alapos lektorálását, éppen a tudományos­ság érdekében, ami nem jelentene valami­féle cenzúrázást. MIROSLAV BRANDT A fel­dolgozások sematizmusa ellen szólalt fel, amelyek a gazdasági — társadalmi — politi­kai—kulturális síkok mechanikus egymás­utánjához ragaszkodnak, holott egyes kor­szakokban éppen a felépítmény visszahatása lehet a döntő. Tiltakozott az ellen, hogy a történész mai alapról ítélkezzék, s így pél­dául a feudalizmust a szocialista társadalom szintjéről bírálja, mint elmaradott rend­szert. Meg kell szabadulni a vulgarizálás­tól. A tudományos igazság, ha valóban igaz­ság, mindenképpen a haladást szolgálja. SARLOTA DJURANOVIÓ A történelem oktatá­sának a kérdéseit vetette fel, részben abból a szempontból, hogy az egyes köztársasá­gokban milyen helyet szánnak a szűkebben vett hazai (horvát, macedón stb.) történe­lem tanítására, — ill. az egyes iskolatípu­sokban hogyan változik a történettanítás óraszáma s ezzel az oktatás lehetőségei. IVAN KATARDZIEV egy központi jugoszláv történeti intézet létrehozását, addig is valamilyen koordináló szerv megteremté­sét sürgette a kutatás tervszerűsége érdeké­ben, s fontosnak tartotta az egyes köztársa­ságokban született eredmények szerb­horvát nyelven való közzétételét, hogy így valamennyi jugoszláv kutató számára hoz­záférhetőek legyenek. — N. ISTORIJSKI GLASNIK. 1964. 2—3. sz. — BRANISLAV GLIGORIJEVIÓ: A Szerb Nem­zeti Ifjúság (SRNAO). Adalék a régi Jugo­szlávia nacionalista és terrorista szervezete­inek tanulmányozásához (3 — 38. 1.) az 1922 — 29 fennállt szervezetet ismerteti, amely azért jött létre, mert nem valósult, meg a nagy-szerb elképzelés. így a többi jugoszláviai nép ellen irányult. A radikális párt ennek a szervezetnek a segítségével akarta a hatalmat egyedül a maga kezébe venni, s ennek eléréséhez még illegális eszközöket is hajlandó volt igénybevenni. A szervezkedés a belgrádi egyetemen kez­dődött meg. Az Omladina egyenruhás rohamcsapatokat alakított, terrorcselek-

Next

/
Thumbnails
Contents