Századok – 1966

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 234

FOLYÓIItATSZEMLE 253 menyeket hajtott végre. A vezetők a nagyburzsoázia köreiből kerültek ki (nagyiparosok, nagykereskedők, magas állású állami hivatalnokok), a tagság zömét félrevezetett fiatalok, kishivatalnokok, lumpenproletár elemek tették ki. A kormány pénzelte a szervezetet. Ideológiája a pánszerb nacionalizmus volt. 1924-től a szervezet gyengül őben volt belső ellentétei miatt, amelyek csak a radikális pártban mutatkozó ellentétek visszfényét jelentették. Az 1929. január 6-i államcsínyt a szervezet örömmel üdvözölte, de márciusban a királyi diktatúra az Omladinát is betiltotta. Tömegbázisa mindvégig igen szűk maradt. — MILICA BODROZIC: A jugoszláv radikális-paraszti demokrácia megalakulása, 1931 december —1933 július (39-96. 1.) úgy látja, hogy az 1929-ben bevezetett diktatúra nehézségei és az általános gazdasági válság voltak a fő okok, amelyek a kormányzatot arra késztették, hogy új alkotmányt oktrojáljon és összehívja a parlamentet. V. Marinkoviéot, az új miniszterelnököt bízták meg egy új, valamennyi nemzetiséget az államegység jegyében összefogó kormánypárt megalakításával, valójában azzal a céllal, hogy továbbra is fenn lehessen tartani, alkotmányos látszatok mögött, a királyi diktatúrát. Minthogy Marinkovic nem egészen a király politikáját folytatta, elbocsátották, a helyébe lépő M. Srskic a kemény kéz embere volt. 1933 májusában népgyűléseket tartottak szerte az országban a párt kibővítésére, erőszakot is alkalmaztak. A jugoszláv nemzetegység gondolata mégsem hatolt be a tömegekbe. A párt 1933 júliusában tartott kongresszusán hosszas viták után új nevet vett fel (Jugoszláv Nemzeti Párt), új programot és szervezeti szabályzatot fogadott el, s új vezetőséget is választott. Programjának alapja az volt, hogy a jugoszláviai délszlávok egy nemzetet alkotnak. Rajtuk kívül egyéb jugoszláviai nemzetiségek tagjai is beléptek a szervezetbe. A parlamenten belül megalakult paraszti klub és népi klub keretében azonban nőtt az egységes párttal szembeszálló ellenzéki mozgalom. — LEPOSAVA CVTJETIÓ: A Prva srpska bankv (Első Szerb Bank) (97 — 121. 1.) az 1869-ben Belgrádban 1 millió dukát alaptőkével alapított bank történetét ismerteti. Az alapításban a pesti Francia—Magyar Bank 50%-kal vett részt. Az első két óv jó üzletmenete után hamarosan nehézségek adódtak, az adósok nem fizettek, a Francia—Magyar Bank a Szerbián kívül befektetett tőkét a saját kezébe kerítette, így a bank, bár állami támogatásban is részesült, 1875-be'n kénytelen volt bejelenteni a csődöt. — Zrvtto AVRAMOVSKI: Adalék a Kosovo és Metohija területén folytatott olasz—albán irredentista propagandához a müncheni válság és Albánia megszállása idején (123 — 140. 1.) megállapítja: a szerb kormány tudatosan elnyomta az itteni szkipetár kisebbséget, hogy Törökországba való kivándorlásra késztesse. Ez nagy elkeseredést keltett és fogékonnyá tette a talajt az albán propaganda számára. Olaszország 1938 őszén még nem támogatta az irredenta propagandát. 1939 áprilisa után azonban az olaszok nagy kémtevékenységbe kezdenek, s lassankint fokozzák irredentista propagandájukat. A szerb kormány makacssága is hozzájárult ahhoz, hogy a szkipetárok inkább voltak hajlandók az olasz megszállás alatt álló Albániához kerülni, mint megmaradni Jugoszlávia fennhatósága alatt. — NIKOLA ZIVKOVIÓ: A népi hatalom első szerveinek létrejötte és szervezete 1941-ben (141 — 147. 1.) megállapítja, hogy a legkorábban Nyugat-Szerbiában, Bosanska Krajinában, Montenegróban, Kordunban és Banijában került sor különböző népi forradalmi szervek megalakulására, helyi viszonylatban. Ezek az illegalitásban működő szervek különböző neveket vettek fel. Később általánosult a nemzeti felszabadító bizottság elnevezés, Szerbiában és Szlovéniában már országos bizottság is létrejött. A bizottságok feladata az ellenállás szervezése volt, a partizáncsapatok támogatása. — VTJK VINA VEK ismerteti Nemes Dezső: Az ellenforradalom története Magyarországon 1919 — 1921 c. könyvét (223-225. 1.), igen jó és fontos munkának tartja, kiegészíti néhány, a hivatalos jugoszláv—magyar kapcsolatokra vonatkozó adalékkal. — N. HISTORIJSKI ZBORNIK. 1964.17. köt. — M ПИ AN A GROSS: A Frank-párt létrejötte (1 — 83. 1.) a folyóirat 1962. évi kötetében megjelent tanulmányának folytatása (ld. Századok 1964. 1 — 2. sz. 299. 1.). Az 1880-as években bekövetkezett szerény gazdasági fellendülés a horvát társadalom erősebb differenciálódására vezetett, a jogpárt már nem léphetett fel egységes nemzeti pártként, a kis- és középburzsoázia pártja lett, s ezért válik eredendően demokratikus pártból konzervatívvá. Minthogy az évtized végére a Monarchia már nem látszik annyira megingathatatlannak, mint korábban, elképzelhető valamilyen belső átalakulása. Ezért a párt tényleges vezetője, az elöregedett Staréevié helyett Fran Folnegovié szeretne a Monarchia felelős köreivel tárgyalni a horvát kérdésről. Ekkor lép be a pártba a becsvágyó ügyvéd, Josip Frank (1890), aki a horvát gazdasági önállóságért vívott harcával keltett feltűnést. A pártnak juttatott