Századok – 1966

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 234

FOLYÓIItATSZEMLE 251 1965. 2. sz. — PETAR AVRAMOV: A Bolgár Kommunista Párt szervezeti kiépítése az illegalitásból való kikerülése után, 1941. szeptember 9.— 1945 február (3 — 31. 1.) ismerteti a párt illegalitásban kialakult szervezeti felépítését (ekkor 13 700 volt a párttagok száma). A 3 — 5 tagú pártcsoportokra épített szervezetben igen erős volt a centralizmus, az illegalitás következtében, de a párt ekkor is hangsúlyozta a belső demokrácia fontosságát. A felsőbb pártszerveket általában nem választották, hanem kooptálták. Közvetlenül a szeptemberi győzelem után új Központi Bizottságot választottak, amelynek elnöke G. Dimitrov, titkára T. Kosztov lett. A legális munkára való áttérés során a felsőbb pártszerveket az ország közigazgatási beosztásának megfelelően szervezték át. Számos új pártszervezet alakult, a párt tömegpárttá vált. Már október 17-én 50 000 tagja volt. A régi párttagok elfogultsága sokhelyt szektás hibákra, elzárkózásra vezetett, egyes pártszervezetek bevezették a tagjelölti intézményt, de ezt kiilönfélekóp-Í)en értelmezték. 1945 január 15-én a tagétszám 254140 volt, ennek 92%-a férfi. A társadalmi megoszlás szerint 28% munkás, 56% paraszt, 9% értelmiségi, 7% kisiparos, ami meg is felelt az egész társadalom összetételének. A területi (megyei) bizottságok mellett osztályokat szerveztek, s ezek konferenciákat tartottak. A bizottságok 120 tagja közül 94-nek a foglalkozása ismeretes, 38 volt munkás (köztük kisiparos munkás is), 50 értelmiségi, 3 paraszt, 3 kisiparos. A párttagság marxista képzése érdekében tanfolyamokat szerveztek. 1945 február 27 —28-án a KB kibővített plénuma elsősorban szervezeti kérdéseket tárgyalt, itt hozták létre az új szervezeti szabályzatot, és új Központi Bizottságot és 13 tagú Politikai Bizottságot választottak-. — KRASZTJO MANCSEV: A Gvetkovir — Maóek kormány és Jugoszlávia „átalakításának" a kérdése (32 — 56. 1.) ismerteti az 1939. aug. 26-án létrejött egyezményt, amelynek értelmében Maöek horvát parasztpártja belépett a kormányba, s Horvátország önkormányzatot kapott. Ez a horvát nemzet önállóságának elismerését jelentette. A szerb és a horvát burzsoázia kölcsönös engedményeiről volt tulajdonképpen szó, a horvát parasztpárt az önkormányzat fejében támogatta a fennálló rendet. De a kérdés részletes rendezését, a szerb és horvát terület elhatárolását ( Bosznia és Hercegovina felosztását stb.) későbbre halasztották. A horvát parasztpárt a rendezést csak átmenetnek tekintette a teljes önállóság felé vezető úton. A horvát burzsoázia csak saját érdekeivel törődött, a parasztság az új rendezés során semmit sem kapott. A szlovének és a bosz. niai muzulmánok szintén az önkormányzat követelésével léptek fel. A nacionalizmus mindenütt fellángolt. A demokratikus átalakulás terén viszont semmi sem történt, sőt a kormány egyenesen fasiszta módszereket kezdett használni. Horvátország kivételével mindenütt a korábbi rendszer maradt fenn. A burzsoázia persze képtelen volt a kérdések megoldására, ez, s nem a nemzetközi helyzet volt az oka a részletes rendezés elodázásának. — IVAN UZUNOV: A Szövetségesközi Katonai Ellenőrző Bizottságban mutatkozó ellentétek és az 1923. június 9-i fordulat (57 — 67.1.) megállapítja, hogy az első világháború után Bulgáriában működő bizottságon belül ellentét alakult ki egyrészt a franciák, másrészt az angolok és olaszok között (a franciák szovjetellenes terveikre való tekintettel nem sürgették a lefegyverzés végrehajtását). Különösen az olasz befolyás erősödött meg, s ez is hozzájárult a fasiszta államcsíny sikeréhez. Június 9. után a bizottság már egészen másképp viszonyult a kormányzathoz, s nem tiltakozott pl. az államcsíny biztosításaérdekében foganatosított katonai behívások ellen. — EMIL MIHAJLOV áttekintést ad az 1944. szeptember 9. után kiadott bolgár és szovjet történeti irodalomról, amely a két ország középkori kapcsolataival foglalkozik (84 — 91. 1.). — PETAR SZT. KOLEDAROV: A bulgáriai történeti földrajz és kartográfia néhány kérdése (92—102. 1.) ismerteti az eddigi munkákat, a számbajöhető forrásanyagot, és a feladatokat, a készülő többkötetes tudományos bolgár történethez egy történelmi atlasz elkészítését. — N. JUGOSLOVENSKI ISTORIJSKI ŐASOPIS 1964. 4. sz. — PETAR MILOSAVLJEVIÓ: Az 1920. XI. 28-án az alkotmányozó szkupstinába választott kommunista képviselők számáról (19 — 35. 1.) kimutatást közöl az egyes választókerületekben összesen leadott és ebből a kommunista pártra jutó szavazatokról és a megválasztott képviselőkről. Összesen 58 képviselőt választottak, nem 59-e.t, de egyesek kénytelenek voltak lemondani mandátumukról, helyükbe mások kerültek, így összesen (de nem egyidőben) 61 tagja volt az 1921. március 14-re végleg kialakult kommunista képviselői klubnak. Egyes tagjai tevékenyen részt vettek a parlament különböző bizottságainak a munkájában is, július 26-ától azonban megindult a bomlás, s az augusztus 4-i államvédelmi törvény megfosztotta a kommunista képviselőket mandátumuktól. — JOVAN ft. BOJOVIÉ: A haladó jugoszláv diákmozgalom Prágában 1929 — 1935-ben (37 — 52. 1.) ismerteti az évente mintegy 200