Századok – 1966
A XII. nemzetközi történészkongresszus 3
A XII. NEMZETKÖZI TÖRTÉNÉSZKONGRESSZÜS 17 ság vitáján, Perényi József a szláv bizottság ülésén, Wittman Tibor a délamerikai népek kérdésével foglalkozó megbeszélésen szólalt fel. Az anyagok késői megérkezése miatt azonban a hozzászólások tartalmi összehangolását és szervezettebb előkészítését nem tudtuk kellően biztosítani. Szerepünk és eredményeink bármiféle túlbecsülése nélkül így is megállapíthatjuk, hogy a magyar felszólalók a kongresszus különböző témáihoz érdemben, tudományos anyagra támaszkodva és elvi színvonalon szóltak hozzá. Általában azon marxista felszólalók közé tartoztak, kiknek szavai mentesek voltak a dogmatikus általánosságoktól, az üres frázisoktól. Ebben az értelemben sikerült megbecsülést szerezni a magyar marxista történetkutatásnak - ami nem egy felszólalónkkal kapcsolatban magán az ülésen kifejezésre jutott, másokkal kapcsolatban pedig külföldi történészekkel folytatott különböző beszélgetéseken nyilvánult meg. így azt mondhatjuk, hogy közelebb jutottunk ahhoz a célkitűzéshez, melyet a stockholmi kongresszus után tűztünk magunk elé:" a bécsi kongresszuson a magyar történettudomány fejlődéséről, tudományos eredményeiről tettünk tanúbizonyságot. A kongresszuson hasznosan egészítette ki szereplésünket a Nouvelles Etudes Historiques két kötete, melyben 42 történésznek a kongresszus tudományos témáihoz kapcsolódó tanulmányait, valamint az elmúlt 5 'esztendő történeti termékének annotált bibliográfiáját tettük közzé. Az ízléses kiadású 2 kötet időben való megjelentetése a három szerkesztőnek: Csatári Dánielnek, Katus Lászlónak, Rozsnyói Sándornén&k komoly érdeme. Az általunk kivitt 110 példányra több száz igénylő jelentkezett. Igen nehéz, sőt sok esetben kínos volt, midőn a kérelmekre nemleges választ kellett adni. A könyv tudományos bírálatával, külföldi visszhangjával később külön kell majd foglalkoznunk. A kongresszus -folyamán erősítettük személyi kapcsolatainkat mind a szocialista országok, mind a polgári történetírás képviselőivel. A személyes beszélgetések azt is elősegítették, hogy tudományos munkánk eredményei a nyugati folyóiratok hasábjain az eddiginél nagyobb teret kapjanak. Eredményeink persze nem homályosíthatják el azokat a — nem is csekély - problémákat, melyek fokozatos megoldása az elkövetkező évek feladata, s melyek közül nem egyre éppen a bécsi kongresszus vetett éles fényt. A stockholmi kongresszusról szóló beszámoló a magasfokú tárgyi képzettség elérésében jelölte meg történészeink egyik legfontosabb feladatát. E tekintetben vannak eredményeink. Nem lehetünk viszont továbbra sem megelégedve munkánk elméleti színvonalával, jóllehet a marxista elméleti képzettség emelését is célul tűztük ki a stockholmi kongresszus után. Még mindig nem foglalkozunk eleget az általános elméleti vagy filozófiai Kérdésekkel, a történettudomány módszertani kérdéseivel, a történetelméleti kérdésekkel. Nagyobb figyelmet kell a jövőben fordítanunk olyan kulcsproblémák tisztázására, mint: a történeti folyamat általános-és különös törvényszerűségei és az egyes országok fejlődésének sajátosságai közti viszony; a tudatos és spontán szerepe a történeti folyamatban, a társadalmi eszmék fejlődésének problémája. Sajnos még mindig nem tudtunk megküzdeni a provincializmus olyan jelentkezési formáival, midőn általános kérdésekhez mi csupán az idevonatkozó magyar anyag ismertetésével szólunk hozzá, s nem foglalunk állást a kérdés egyetemes s elméleti összefüggéseivel kapcsolatban. A kongresszus vitái bizonyították, hogy a magyar anyag ismertetése csak akkor kelt igazán érdeklődést, ha az összehasonlító vizsgálatok keretében, a komparatív módszer alkalmazásá val történik. A magyar történettudomány 2 Századok 1966/1
