Századok – 1966
A XII. nemzetközi történészkongresszus 3
16 A XII. NEMZETKÖZI TÖ RTÉN ÉSZKONG RESSZUS a Nemzetközi Történész Bizottság közgyűlését is, mely két ízben ült össze a bécsi kongresszus idején. A Nemzetközi Történész Bizottság a bécsi kongresszus megkezdése előtti és befejezése utáni napokon tartotta meg szokásos közgyűléseit. A közgyűlésen minden nemzeti bizottság két delegátussal képviseltethette magát. (Az egyik delegátust szavazati jog, a másikat csak tanácskozási jog illeti meg.) Az első megbeszélésen Molnár Erik, a Magyar Nemzeti Bizottság elnöke és Ránki György, a Magyar Nemzeti Bizottság titkára vett részt; a második ülésen — Molnár Eriknek egy másik kongresszusra kellett utaznia — csupán Ránki György volt jelen. Az első, augusztus 28-án rendezett ülésen a Nemzetközi Történész Bizottság főtitkára beszámolt a bizottság elmúlt években végzett munkájáról, továbbá különböző szervezeti és adminisztratív kérdésekről. Ezek után került sor az új tagok felvételére, valamint az új vezetőség megválasztására. Mind a két pont tárgyalása eredményes volt a szocialista országok szempontjából. Az első napirendi pontnál a bizottság tagjai közé egyhangúlag, minden vita nélkül, felvették Kuba Történeti Bizottságát, továbbá mint önálló bizottságot felvették a Délkelet-Európái Tudományos Társaságot, amelyben a szocialista országok nagy szerepet játszanak. A második napirendi pontnál a közgyűlés, kisebh vita után, egyhangúlag elfogadta azt a hivatalos jelölést, amely a Történész Bizottság Irodájának tagjaira vonatkozóan, az eddigiektől eltérően, a szocialista országoknak nem egy, hanem három képviselőt biztosít. Az Iroda új elnöke Paul Harsin belga történész lett, s a tagok sorában a Szovjetunió mellett (A. A. Guber akadémikus) Lengyelországból A. Gieysztor professzor és Jugoszláviából G. Tadic professzor képviselik a szocialista országok történettudományát. Ez a komoly tudománypolitikai siker a szocialista országok történettudományi eredményei mellett nagymértékben A. A. Guber akadémikus átgondolt tevékenységének köszönhető, aki mint a Nemzetközi Történész Bizottság ügyvezető alelnöke nagy szerepet játszik a Nemzetközi Történész Bizottság vezetésében. A szocialista országok növekvő képviselete mellett, tudománypolitikai szempontból az is jelentős, hogy, a nyugatnémetek tiltakozása ellenére, a lemondó Gerhard Ritter vezető konzervatív nyugat-német történész helyett a nyugat-németek nem kaptak képviseletet a Nemzetközi Történész Bizottság Irodájában. További tudománypolitikai sikert jelentett a szocialista országok történészei számára az a határozat, melynek értelmében az 1970. évi történész világkongresszust Moszkvában tartják. A szeptember 5-i második közgyűlés emellett értékelte a bécsi kongresszus munkáját, foglalkozott a további kongresszusok rendezésének problémáival, állást foglalt amellett, hogy 1967-ben a közgyűlést Rómában tartsák. Az Iroda főtitkára, Michel François és A. A. Guber ügyvezető alelnök közölték, hogy a Magyar Történészek Nemzeti Bizottsága 1964-ben küldött meghívását, mely felajánlotta, hogy az Iroda 1966-ban vagy 1968-ban Budapesten tartsa ülését, elfogadták, és így 1966 szeptemberében az Iroda következő ülését Budapesten tartják. Nem lenne teljes a kongresszusról adott beszámoló, ha nem próbálnánk összegező képet nyújtani a résztvevő magyar történészek tudományos tevékenységéről. Mintegv 50 magyar történész — köztük számos fiatal — vett részt a kongresszus vitáin. A jelenlevő magvar történészek közül 23-an szólaltak fel a különböző üléseken, nem egy közülük több szekció vitájában is. így a már említett felszólalókon kívül Benda Kálmán, Diószegi István a Robespierretársaság ülésén előadást tartottak, Kovács Endre az egyetemes történeti bizott-
