Századok – 1966

A XII. nemzetközi történészkongresszus 3

A XII. NEMZETKÖZI TÖRTÉNÉSZKONGlíESSZUSS 13 évi kialakulását, illetve a kanadai föderatív államszervezet gazdasági-társadalmi összefüggéseit elemezte. Magyar részről Mérei Gyula szólt hozzá az előadáshoz, aki rámutatott arra, hogy a kapitalizmus időszakában elsősorban a nemzeti állam a törvényszerű, és a föderatív állam inkább kivétel. Hiányolta, hogy az előadás nem világította meg a föderáció problémájának társadalmi-gazdasági és történeti összefüggéseit. Elég széleskörű érdeklődést váltott ki M. V. NyecsJcina, V. T. Pasuto, E. B. Csernyák szovjet történészek előadása: A történeti gondolat fejlődése a XX. század közepén. A referátum széleskörű áttekintést nyújtott a polgári történetírás egyes irányzatairól, ugyanakkor azonban nem tért ki a marxista történettudomány fejlődésére; elmarasztalta a polgári történetírásban tapasztalható szubjektivizmust anélkül, hogy utalt volna arra, miiven módon hatott a szubjektivizmus a marxista történetfelfogásra, és nem emelte ki kellőképpen a XX. kongresszus hatását a marxista történetírásra. E vonatkozásban magyar részről Tokody Gyida hozzászólása próbált kiegészítést nyújtani, utalva arra, hogy maga a marxista történettudomány és történeti gondolkodás is komoly változáson, fejlődésen ment keresztül az utóbbi időben. A vitában azonban általában nem érvényesült ez a szemlélet. A polgári hozzászólók többsége a marxista történetfelfogás elvi kiindulópontját vitatta, hangsúlyozva, hogy a társadalomtudományok terén tudományos pontosságú megismerésről nem lehet beszélni. A marxista hozzászólók viszont többségükben megelégedtek annak bizonygatásával, hogy a marxizmus mivel gazdagította a történettudományt. A vita fő eredménye inkább abban jelölhető meg, hogy a szovjet referátum számos konkrét, és nemcsak technikai területre vonatkozó javaslatot tett a történészek együttműködésére, mindenekelőtt az egyetemes történelem módszertani kidolgozásának területén. Talán éppen a XX. század történeti gondolkodásának problémája vezet-I het át ahhoz az általános problémához, milyen kép alakítható ki, a kongresszus tanácskozásai alapján, a polgári történettudomány helyzetéről, hogyan 1 kell értékelni a marxista történetírók szereplését, hogyan ítélhetjük meg magának a kongresszusnak szerepét a történettudomány fejlesztésében a tudományos vitakérdések tisztázásában. Nyilván valamennyi előadás « vitaanyag tudományos elemzése adhat ezekre a kérdésekre megbízható választ. Benyomásaink megállapításánál jelenleg tehát inkább csak a kérdések megközelítését, semmint megoldását próbálja adni. Ami az első kérdést illeti, továbbra is azt a már a stockholmi kongresszuson is konstatált tényt kell hangsúlyozni, hogy a szellemtörténet s a pozitivizmus egyaránt nagy súllyal van képviselve a különböző nyugati történetírói körökben. De helytelen volna ki nem emelni azt az új vonást, amely a két áramlat egymásközti erőviszonyában jelentkezik. A bécsi kongresszus anyagaiban és felszólalásaiban ugyanis jóval inkább hanghoz jutott a pozitivista, vagy talán, továbbmenve, a társadalmi és gazdasági folyamatok jelentőségét elismerő, mondhatnánk akár vulgármaterialista felfogás, mint korábban. Ez azzal függ össze, hogy a kongresszus tanácskozásain megnőtt általában a francia történészek és különösen azon francia történeti iskolák súlya, melyek Marx történeti módszerét legalább részlegesen alkalmazzák. Sőt ez a tendencia ma már rangot kapott az olasz történetírásban is, abban az Olaszországban, ahol a szellemi életben általában jelentős a marxisták és különösen a kommu-