Századok – 1966

Történeti irodalom - Dutt; R. Palme: Korunk történelmi problémái (Ism. Solt László) 204

( TÖRTÉNETI IRODALOM 205 és jogos iróniával jegyzi meg a szerző: „Ha minden nyugati újságíró és politikus szerzői jogdíjat volna köteles fizetni a „vasfüggöny"-szó használatáért az eredeti szerzőnek, ma Goebbels szelleme volna a leggazdagabb árny Hádesz birodalmában" (81. 1.). R. P. Dutt könyvének legizgalmasabb és egyben személyes, egyéni élményekkel leginkább telített fejezete a történelmi igazság, a történetírás mint tudomány problémáival foglalkozik. Az alig 20 éves oxfordi diák — 18 éves korában kerül Dutt az Oxfordi Egyetem Balliol Kollégiumába, melyet egykor Wyclif, az emberi ész nevében az egyházi dogmatizmus elleni lázadás egyik legkoraibb kezdeményezője vezetett — hamarosan megismerkedik a polgári tudomány, a polgári történetírás sajátos tárgyilagosságával. Ezt a tárgyilagosságot meghökkentő módon dokumentálja a tudomány városába „alázatos szívvel" érkezett ifjú részére az a „nyilatkozat-csata", amelyet az akkor kitört első imperialista világháború árnyékában a tudós angol professzorok és a legalább annyira neves és tudós német történész kollégáik vívnak egymással „a történelmi tény-anyag gondos és alapos mérlegelése nyomán" arról a kérdésről: kinek van igaza ebben a háborúban (28. 1.). E jelenségek „nem megfelelő irányban" befolyásolják az ifjú diákot. Duttot 21 éves korában a „marxizmus propagálásának vétségóért" kizárják az Oxfordi Egyetemről. Ez, és a következő években az egyetem részéről megfelelő elhelyezkedése elé gördített 'akadályok további tapasztalatokkal gazdagítják — az igazságkeresés vonatkozásában. Dutt azonban nemcsak személyes élményei alapján vizsgálja a történettudomány terén az objektív igazság problematikáját. Thukydidesz, Tacitus, Gibbon, Macaulay, Mommsen, Ranke, Grote stb. példáin jelzi, hogy: „ . . . a Marx előtti korok valamennyi nagy törtónettudósa — ha mégoly szilárdul eltökélte is, hogy az objektív igazság eléréöóre törekszik, — a valóságban osztályának és korának szemléletét fejezte ki" (12. 1.). Ismeretes, hogy a magántulajdon ós az osztályok létrejöttével megszűnik az egységes társadalmi tudat, s helyette létrejönnek a különféle osztályok ideológiai nézetei (Id. e kérdéshez D. Kozlov bevezető tanulmányét A. Schaff : A történelmi törvények objektív jellege. Moszkva 1959 című monográfiájához 24—25. 1.; továbbá Molnár E. : Dialektikus materializmus és társadalomtudomány, Budapest. 1902 című művének az igazságfogalom fejlődéséről írt fejezetét 361 — 373. 1.). A munkásosztály történelmi tevékenysége és szerepe teszik lehetővé, hogy az emberiség ráléphessen arra az útra, amely (a kizsákmányolás megszűnésével együtt) a társadalmi tudat korai egységének, integritásának helyreállításához vezet. Vagy ahogy Palme Dutt kifejezi: ,, . . . a marxizmus, a munkásosztály forradalmának ideológiája, történelemszemléletével nemcsak az előző történelmi korszak osztály társadalmainak történetét képes megvilágítani, hanem előkészíti a jövő osztálynélküli társadalmának történettudománya számára is a talajt" — (17. 1.). Ez a körülmény és általában a történelmi materialista módszer nagy fölényt biztosít a marxizmus részére az objektív történelmi igazság megközelítése, feltárása terén a polgári történettudománnyal szemben. Dutt nem mulasztja el ezt elégszer hangsúlyozni, de újra és újra visszatérve a kérdéshez igen változatos formában figyelmeztet a jelzett általános tételből eredő illúziók veszélyére is. Egyrészt a személyi adottságok hiánya, másrészt a kor bizonyos esetleges politikai irányzatai, áramlatai is megnehezíthetik a marxista történész munkájának eredményességét. Az előbbiről Dutt ezt írja: „A marxista—leninista ideológia . . . olyan mint Akhilleusz kardja. Aki suhogtatni kaarja, annak elég erősnek kell lennie ahhoz, hogy elbírja, mert különben kicsúszik a v kezéből, s az illető minden erőfeszítése kudarcba ful: rontja az ideológia hitelét, ahelyett, hogy javítaná" (52. 1.). Az utóbbira, a szocialista rendszer feltótelei között is, a korirányzat esetleges káros befolyására igen érzékelhető példát szolgáltatott a korábbi évek politikai torzulása, amely megnehezítette „az igazságnak megfelelő, kiegyensúlyozott történelmi szemlélet kialakulását" (23 — 24. 1.). Nyilvánvaló tehát, hogy a történelmet a marxizmus, a munkásosztály oldaláról megközelítő történésznek is meg kell vívnia harcát a történelmi igazság felderítéséért, a történetírás objektív érvényének biztosításáért. S ennek tudatosítása nem felesleges, mert csak javíthatja a marxista történetírók munkáját, egyéni felelősségtudatát. SOLT LÁSZLÓ \