Századok – 1966
Történeti irodalom - Roth; Stephan Ludwig: Gesammelte Schriften und Briefe 7. Bd.: Das Schicksal (Ism. Sárközi Zoltán) 206
206 TÖRTÉNETI IRODALOM STEPHAN LUDWIG ROTH: GESAMMELTE SCHRIFTEN UND BRIEFE. AUS DEM NACHLASS HERAUSGEGEBEN VON OTTO FOLBERTH. 7. Bd.: DAS SCHICKSAL (Berlin, Verlag Walter de Gruyter und Co., 1964. XII, 480 1.) STEPHAN LUDWIG ROTH ÖSSZEGYŰJTÖTT IRATAI ÉS LEVELEI. 7. KÖT.: A SORS Ottó Folbertli 1927-ben, Brassóban adta ki Stephan Ludwig Roth erdélyi szász evangélikus lelkész összegyűjtött műveinek első kötetét. Gyors egymásutánban követték ezt a többiek, a sort az 1939-ben Nagyszebenben megjelent hatodik kötet zárta be. A második világháború után, 1947-ben a szerző nyugatra távozott. Változott körülmények közt itt folytatta életművét, mely a Der Prozess Stephan Ludwig lioth című könyvnek 1959-ben való elkészítésével és az összegyűjtött iratok és levelek utolsó, hetedik kötetének 1964-ben, Nyugat-Berlinben történt kibocsátásával lényegében befejezést is nyert. Az ismertetendő munka Rothnak a sorsdöntő, 1848/49. évekből fennmaradt leveleit, felhívásait stb., továbbá az előző kötetekből kimaradt, 1816 és 1847 közti pótlásokat, valamint a Rothra vonatkozó szóbeli megnyilatkozásokat tartalmazza. A szerző visszamenőlegesen helyreigazítja a régebbi kötetek hibáit, végül terjedelmes életrajzi adattárt csatol a munkához. A kötetek egészére vonatkozó személyi, tárgyi és helynév-mutató zárja le a szép kiállítású könyvet. A munka kiadását megelőzően kibocsátott prospektus folytatja a „Der Prozess Stephan Ludwig Roth" című könyv alapgondolatát. Eszerint az 1848/49-ben Erdélyben kirobbant háborút a nemzeti állam célkitűzéséért harcoló magyarok és a soknemzetiségű Habsburg-birodalom mellett kitartó népek — köztük a Roth vezette szászok — politikai elképzelései közti ellentétek okozták. A forradalom és ellenforradalom közti alapvető konfliktus tehát ismét elsikkad a könyvben. A szerző szemmelláthatólag arra törekszik, hogy a magyar nacionalizmusnak csak kedvezőtlen vonásait mutassa be, míg az alkotmányos reformista hőse mögött kibontakozó, valamennyi nép nemzeti és alkotmányos törekvéseit egyaránt lehetetlenné tevő abszolutizmusról alig vesz tudomást. Pedig a magyar nacionalizmus éle 1848 — 49-ben s ezt megelőzően elsősorban éppen ez ellen irányult, míg a nemzetiségek harca objektíve ennek új formájú létrejöttét segítette elő. Az iratokból családi tragédiával küszködő, gondos apa képe bontakozik ki, aki ugyanakkor nagy energiával propagálja a nemzeti öntudat erősödését szolgáló erdélyi szász történetírás ügyét. Figyelme kiterjed a mezőgazdasági irodalomra, a sajtóra s a bevándorolt svábok elégedetlenségének leszerelésére. 1848. március 20-án George Baritiuhoz írt levele a nemzetiségi együttélés kérdésében elfoglalt,, kissé idealisztikus álláspontját tükrözi. Sokkal kézzelfoghatóbbak a szászok bécsi udvari ágenséhez, Fr. Soterius von Saehsenheimhez s az osztrák belügyminiszterhez, gr. Kolowrathoz ez idő tájt írt sorai, melyek már szerzőjük későbbi tragikus sorsát is előrevetítik. Ezekben a Habsburgok iránti, az erdélyi szászok fegyveres védelmét is magában foglaló hűségéről s a magyar nemzeti mozgalom iránti' bizalmatlanságáról tesz tanúbizonyságot. Egyben tükrözik szerzőjüknek az osztrák-német uralkodó család egységes, osztrák-német túlsúlyú birodalmáért aggódó nacionalista érzelmeit is. Május 5-én Johann Götthöz, a brassói szászok egyik kiemelkedő egyéniségéhez írt levelében az unióban a szászokra nézve csak a „veszélyeket" hajlandó észrevenni. Elárulja viszont azt is, hogy a forradalom helyeit szivesebben látná az udvarból kiinduló reformpolitikát. Míg Johann Gött és brassói köre liberális és unióbarát (a kettő a haladó szász politikusoknál elég egyöntetűen egybe is kapcsolódott), addig Roth fél a radikalizmustól, melyet egyenesen a ,,kommunizmus"-sal azonosít. Megnyilatkozásaiban elemi erővel jelentkezik a román nép iránti rokonszenve. A balázsfalvi román népgyűlés jogos elégedetlenségét s a kínálkozó román szövetség lehetőségét korán észreveszi. Abban reménykedik viszont, hogy az osztrák hadsereg Itáliában győzelmet arat, s az udvar végül is úrrá lesz az eseményeken. Augusztus folyamán a szász ifjúság nevében üzenetet fogalmaz meg a frankfurti parlamenthez. Eszerint a bécsi udvar mellett Németország az erdélyi szászok legfőbb támasza („Unser Stolz ist dahin, wenn Deutschland zerbröckelt wird — wir werden stark, wenn Deutschland es ist"). A németországi akadémiai ifjúsághoz írt üzenetében viszont azon kesereg, hogy az eddigi erdélyi alkotmány s a régi kiváltságok megszüntetésével eltűnik a szászok gazdagsága, feloszlik a szász nemzet. Az új, polgáribb jellegű, s a magyar forradalom által kiharcolt politikai vívmányokkal szemlátomást nem akar megbarát kozni. Az iparszabadságtól is azért húzódozik,
