Századok – 1966

Történeti irodalom - Dutt; R. Palme: Korunk történelmi problémái (Ism. Solt László) 204

204 TÖRTÉNETI IRODALOM R. PALME DUTT: KORUNK TÖRTÉNELMI PROBLÉMÁI (Budapest, Kossuth Kiadó. 1964. 192 1.) A kötet 4 előadást tartalmaz: A történetírás és az igazság; A hidegháború; Miért késik Nyugaton a szocialista forradalom?; Marxizmus és szocializmus Nagy-Britanniában. A jelzett előadásokat a szerző, Nagy-Britannia Kommunista Pártjának jól ismert politikai vezetője és teoretikusa, 1962 tavaszán a Moszkvai Egyetemen, díszdoktorrá avatása alkalmával tartotta. Dutt-öt — mint a tanulmánycímek is jelzik — ezekben az írásokban az ún. „jelenkori történetírás" kérdései foglalkoztatják. Nem könnyű terület ez. „Aki arra vállalkozik, hogy újságcikknél időtállóbb igénnyel írjon jelenkori történelmi kérdésekről, önként tartja fejét a hóhér bárdja alá" — állapítja meg irónikusan a szerző a tanulmányokhoz írt előszavában. Hiszen a jelenkori történelem mindig „veszedelmes" feladatok elé állítja az írót. „Tele van robbanékony anyaggal. Igen sok lényeges adat csak jóval később, a megjelenő dokumentumokból és emlékiratokból válik ismeretessé. Szenvedély, elfogultság veszélyeztetheti a kérdések tárgyilagos megítélését." Ezen túlmenően, a hivatalso dokumentumok a legtöbb országban nem hozzáférhetők. Nagy-Britanniában pl. az érvényben levő rendelkezések szerint a hivatalos állami okmányokba csak félévszázad elteltével tekinthet be a történész. De, ennek ellenére ,, . . . a jelenkor története egyszersmind a legfontosabb történelmi téma". A szerző járt utakon haladhat, a marxizmus—leninizmus kialakult álláspontjára támaszkodhat azokban a tanulmányokban, amelyek a szocializmus nyugat-európai sorsával, jövő lehetőségeivel foglalkoznak. Ebben a vonatkozásban első helyen Marx és Engels 1848 utáni nézetei iránymutatóak. A tudományos szocializmus megalapítói ezekben az években felismerik, hogy Nyugat-Európában nehezen lehet mindaddig közvetlen forradalmi helyzetről és tőképpen az esetleges forradalom stabilizálásáról szó, amíg „sokkal nagyobb területen" (vagyis a tengerentúli országokban) „a polgári társadalom mozgása még emelkedő irányú". Ugyancsak megváltozik ezekben az években (konkrétan az ír kérdés kapcsán) Marxnak és Engelsnek az elnyomott, gyarmati népek nemzeti szabadságmozgalma és a szocializmus nyugat-európai győzelme közötti összefüggésre, az események menetrendjére vonatkozó nézete. Arra az álláspontra jutnak, hogy a birodalom népeinek nemzeti felszabadulása a jövőbeni nyugat-európai szocialista forradalomnak nem következménye, hanem előfeltétele. E felismerések, Lenin idevonatkozó nézeteivel párosítva vezetik el a szerzőt az egy szóban — az extraprofit tényében — kifejezhető diagnózishoz, amely a nyugat-európai szocialista forradalom késlekedésének gazdasági alapja és egyben magyarázata. Rajani Palme Dutt a jelzett alaptényt és a marxizmus— leninizmus e felismeréseit érdekesen egészíti ki, főképpen a „Marxizmus és szocializmus Nagy-Britanniában" című tanulmányában a marxizmus angliai térhódítására vonatkozó történelmi vázlattal és az angol társadalom válságtüneteit illusztráló színes elemzéssel. A marxista történetírás által a maga teljesebb összefüggéseiben kevéssé elemzett területre lép a szerző „A hidegháború" c. tanulmányában. Fejtegetéseinek kiindulópontja itt D. F. Fleming amerikai polgári történész „A hidegháború és eredete (1917—1960)" című műve, amelyet Dutt a hidegháború időszaka „elsöprő erejű, lenyűgöző, meggyőzően dokumentált vádiratának" nevez (61, 1.). Ezen a területen is van tehát polgári szerző és mű, amely igen sok vonatkozásban pozitív, értékes, és a tények, szándékok feltárásában is sokat nyújt. f\ marxista történetírónak azonban bőven marad még pótolni-, helyreigazítanivalója. És Dutt él ezzel a kötelességgel és lehetőséggel. így többek között bizonyító történelmi dokumentumanyaggal (Churchill 1942 októberéből származó titkos emlékirata, azr~1943. évi québeci angol—amerikai egyezmény az atombomba felhasználásáról stb.) támasztja alá a korunk történelmi fejleményei megítélése szempontjából alapvetően fontos tényt, hogy a hidegháború elindítása már a második világháború kellős közepén, 1942-ben megtörtént. (Fleming könyve 1945-re teszi a hidegháború kezdetét.) Részletkérdés, de figyelemre tarthat számot Dutt-nek a hidegháborús „vasfüggöny" kifejezés eredetére vonatkozó megállapítása. Ezt a kifejezést áltálában úgy tartják számon, mint amely Churchill 1946 évi fultoni beszédében szerepelt először. Ezzel szemben Dutt kimutatja, hogy a kifejezést ma használt- értelmében először Goebbels alkalmazta a „Das Reich" című lap 1945. február 26-i számában. Ezt a tényt a szerző a „Times"-, a „Times Literay Supplement" és más lapok hasábjain lefolyt vitákban tudatosította, s az „Oxford Dictionary of Quotations" új kiadása már ezt az állásfoglalást, tette magáévá a hidegháború ez egyik legjellegzetesebb kifejezését illetően. Ennek alapján